Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 1. szám
1. Kossuth sieptember 24-én fegyverbe hívja a ceglédieket 2. A harcmezőre siető népfelkelők 3. A császáriak kitakarodnak Magyarországról 4. A szolnoki csata, a tavaszi hadjárat nyitánya 1849. március 5-én 5. A muszka. Bécsi tarokklap 6. A cári csapatok egyik büntetőosztaga egy gerillatámadás megtorlásánál felégeti Losonc városát SZVOBODA FERENC ÉS NOVOTTA FERENC REPRODUKCIÓI 6 Wt»Mt] tWfßPL» f A1 iTM VT*»'■• | [niYljVtf» Bem tábornok parancsnoksága alá helyezett erdélyi honvédcsapatok, majd a honvédsereg Görgei tábornok által irányított főerői is ellentámadásba mentek át, s bár megsemmisítő csapást nem tudtak mérni az ellenfélre, Csúcsától Piskin át Nagyszebenig és Hatvantól Isaszegen át Komáromig sorozatban aratott győzelmeikkel elérték, hogy a császáriak hódításaik nagy részét ismét feladják. így azután 1849 tavaszára az események felszínén is láthatóvá lett, hogy az erőviszonyok nagyfokú kiegyenlítettsége folytán az egymással szembenálló felek egyike sem képes akaratát a másikra kényszeríteni s így maradéktalanul érvényre juttatni a maga céljait. Ez pedig a liberális nemesség soraiban apránként uralkodóvá tette azt a — korábban csak az országgyűlés jobbszárnya és Görgei által képviselt — nézetet, hogy le kell mondani a márciusi vívmányok összességének megvédelmezéséért kezdett harc végsőkig való folytatásáról s ehelyett kölcsönös engedményeken alapuló kiegyezésre kell lépni a Habsburgokkal. S hiába helyezkedett szembe ezzel az állásponttal Kossuth, s hiába hangoztatta a legmesszebbre látó radikális politikus, Teleki László gróf is, hogy „nem annyira az osztrákokkal, mint [inkább] a szerbekkel, horvátokkal és oláhokkal kellene egységre lépni”: az országgyűlés áprilisban kormányzó-elnökké választotta ugyan Kossuthot, a végrehajtó hatalmat azonban kivette az ő kezéből s egy olyan új — Szemere Bertalan elnökletével alakult — kormányra bízta, amely maga is a kompromisszumra hajló többség irányvonalát követte. Holott a Habsburgokkal való kiegyezés reménye a valóságban még mindig hiú remény volt. Mert a csatatereken történtekből a császáriak is levonták ugyan azt a következtetést, hogy egymagukban nem képesek megbirkózni a magyar forradalommal; ebből azonban nem arra következtettek tovább, hogy békét kell kötniük a magyarokkal, hanem arra, hogy igénybe kell venniük Európa zsandárának, az orosz hadseregnek a segítségét. S a decemberben trónra lépett új osztrák császár, a fiatal Ferenc József hívására júniusban be is nyomult Magyarországra a Paszkevics herceg tábornagy vezette hatalmas orosz segédhad, hogy együttműködve a császári csapatokkal, amelyeknek a parancsnokságát időközben Haynau báró táborszernagyra bízták, végezzen a magyar forradalommal, és alig két hónap múlva már azt jelenthesse uralkodójának, I. Miklós cárnak: „Magyarország Felséged lába előtt feküszik ...” SPIRA GYÖRGY 13
