Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
KORONÁNK KÖNYVE Négy év telt el azóta, hogy történelmi múltunk legbecsesebb ereklyéi visszakerültek magyar földre: 1978. január 5-én landolt a koronázási ékszereket hazaszállító amerikai gép a Ferihegyi repülőtéren. Azóta tudományos dolgozatok tucatjaiban vizsgálták, újságcikkek százaiban írták meg a korona, a palást, az országalma, a kard és a jogar, valamint a többi, az évszázadok viszontagságai során eltűnt vagy megsemmisült koronázási jelvény történetét. Az érdeklődés az idő múltával sem csökkent. A legnagyobb figyelem — méltán — az országkoronát övezi. (Hiszen körülötte alakult ki a sajátosan magyar szentkoronatan, amely szerint Magyarországot a korona testesíti meg. S akié a korona, azé az ország. Pontosabban, csak az válhat törvényes magyar uralkodóvá, akit ezzel — a közhit szerint II. Szilveszter pápa által I. István királyunknak küldött — koronával, Székesfehérvárott, a mindenkori esztergomi püspök koronázott meg.) Az elmúlt esztendőkben több könyv is megjelent, amely az országkorona eredetét és sok évszázados történetét igyekezett felderíteni. Ezeknek a kiadványoknak a sora gyarapodott most egy új kötettel, a Ruffy Péter által írt „Koronánk történeté”-vel. Ruffy könyve tipikus példája azoknak a jól sikerült népszerűtudományos ismeretterjesztő munkáknak, amelyeket mindenki számára érthető és figyelmet lebilincselő stílusban, a téma alapos ismeretének birtokában készítettek el. („íróasztalomon s budai dolgozószobámnak már-már összes szegletében fölkazlaztam tenger sok könyvet, papírlapot, megjelent és meg nem jelent cikket, jegyzetet, lexikont, hazai és külföldi forrásmunkát, nemzeti történelmünk könyveit, régieket és újakat, öszszegyűjtöttem a koronára utaló minden ismeretet” — írja Ruffy Péter az előszavában.) Valóban, hatalmas köteteket töltenek meg azok a történetek, amelyek megörökítették, hányszor is menekítették, hányszor rejtették el az uralkodói hatalom szimbólumát egy-egy vesztett csata után, s hogy hányszor „lopták el” (a szó idézőjeles vagy éppen szoros értelmében) az uralkodni vágyók. A tatárjárás idején menekülése során IV. Béla még az Adriához is magával vitte, mert tudta, az ország elvesztése nem végleges, amíg a korona a birtokában van. Egy későbbi uralkodónk, a gyermek Vencel úgy menekült Budától Prágáig, hogy végig a fején tartotta az országkoronát. (S csak Hunyadi Mátyásnak sikerült kemény nyolcvanezer aranyforintért visszaváltani az időközben osztrák kézre került uralkodói jelvényt. Mert hiába választották előzőleg királynak a Duna jegén, csak a hármas törvény — országkorona, Székesfehérvár, esztergomi püspök — megtartása alapján válhatott törvényes királlyá.) A második világháború végén a külföldre menekülő Szálasi-kormány a koronázási jelvényeket is magával vitte, amelyek így kerültek amerikai kézre. Fort Knoxban őrizték őket 1978-ig. Hazatérésükkel lezárult a korona történetének egy viszontagságos szakasza. De csönd ma sincs körülötte. Tudósok vizsgálják, évszázados titkait igyekeznek megfejteni. Abban már minden jelentős hazai és külföldi szakértő egyetért, hogy a mai „Szent István-i korona” nem lehet azonos azzal, amit II. Szilveszter pápa küldött, hanem jóval később keletkezett. De mikor? Ki készíttette? És miért? Hová lett az eredeti? Ezzel kapcsolatban sokféle elmélet keletkezett. Ruffy Péter ismerteti az egymásnak ellentmondó elméleteket, s egy logikusan gondolkodó ember szemszögéből elemzi valamennyit. Mint írja, azt már 1802-ben megállapította egy pécsi prépost, Ipolyi Arnold, hogy a korona két, egymástól jól elkülöníthető részből áll. Az alsó részt, az ún. „görög koronát” Dukasz Mihály bizánci császár küldte I. Géza királynak, aki 1074-től 1077-ig uralkodott. Ez egyértelműen kiderül a görög nyelvű feliratokból. A felső, az ún. „latin koronát” illetően viszont annál ellentmondóbbak a szakértői vélemények. Patrick J. Kelleher amerikai műtörténész szerint, aki a második világháború után vizsgálta meg a koronát, a felső rész egy István-korabeli evangéliumos könyv kötését díszítő aranylemezekből készült. Egy magyar tudós, Györffy György úgy véli, eredetileg Szent István koponyájának ereklyetartója lehetett. Ruffy Péter a döntést az olvasók fantáziájára, és a szakértő történészek elkövetkezendő vizsgálataira bízza. Azoknak az olvasóknak, akik eddig nem ismerték a korona történetét (a körülötte dúló vitákkal), hasznos szórakozást nyújt a mármár meseszerűe í fantasztikus történet. Akik pedig járatosabbak ezen a téren, azok Ruffy Péter szellemes és okos elemző vizsgálódását élvezhetik. (pokorny) 1. Oromdísz a „görög” koronán 2. Clissa vára, a Korona egyik rejtekhelye 3. II. Mátyás megkoronázása Pozsonyban GÁBOB VIKTOR REPRODUKCIÓI 20
