Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
A német főváros akkoriban a húszas évek elején valóságos filmmetropolis volt, ahol igen sok magyar próbált szerencsét. A 3000 személyes óriási színházban, a Scala-ban bemutatkozó kétszeres sikert aratott. Nemcsak a közönség szívét nyerte meg a „Die schöne Zigäunerin” — mi más lehetne egy magyar bárónő —, hanem egy páholyban ülő úr is felkereste előadás után az öltözőjében. Az úr: Joe May híres filmrendező volt! így lett Lia de Putty (azaz Putty Lia) a kor egyik klasszikus alkotásának A hindu sírcmlék-nek a táncosnője, nem kisebb nagyság, mint Conrad Veidt partnernője. Bár következő filmje az Ilona nem sikerült igazán, mégis egyike lett a berlini művészvilág legnépszerűbb, legirigyeltebb csillagainak. Jó barátja Emil Janningsnak, Éva Maynak, az utóbb a Szovjetunióba visszatért Vladimir Gaidarovnak, (akihez intimebb szálak is fűzték), a rendező: E. W. Murnaunak. Itt ment másodszor is férjhez egy norvég diplomatához, de ez a házassága sem hozott igazi boldogságát, s két esztendő múltán özvegyen maradt. 1921 és 1927 között huszonöt német film fő- (vagy másod)szereplője volt. Játszott Friedrich Wilhelm Mumau két híres produkciójában, a Fantom-ban és Az égő szántóföldben. Nevét ott láthatták az Otelló főcímén Emil Jannings és az ugyancsak magyar Lenkeffy Ica társaságában. Forgatott a Denevérben, Maxim Gorkij nyomán a Maivá-ban, a Manón Lescaut-ban, s Korda Máriával osztrák—angol koprodukcióban Kertész Mihály (a későbbi Michael Curtis) irányításával A rabszolgakirálynő-ben. A színiiskolai vizsgán a jólelkű Rákosi Szirülmény, hogy 1844—1846 között mint „császári és királyi technikai ágens” szoros kapcsolatban állt a honi iparfejlődésben munkálkodó Országos Iparegyesülettel, személy szerint Kossuth Lajossal. Kinevezett ügyvivőként önként és fizetség nélkül vállalkozott arra, hogy a legújabb külföldi találmányok gépek és divatáruk rajzait, illetve mintáit Pestre juttatja. E feladat vállalásában bizonyára közrejátszott az a tény is, hogy azokban az években Rothot élénken foglalkoztatta egy számolást megkönnyítő masina kifundálása. 1841 decemberében a Francia Tudományos Akadémia ülésén jelentette be, hogy hosszú évek munkájával sikerült egy olyan számológépet szerkesztenie, amely az összeadásra és a kivonásra egyaránt alkalmas. A gépről lelkesen írtak a külföldi lapok, nyomukban a hazai Honderűvel. 1844 tavaszán Roth Pesten is bemutatta találmányát, amelynek egyik példányát József nádor vásárolta meg. Az igazság kedvéért és a leírás ismeretében meg kell jegyeznem, hogy a mechanikus, fogasát annak idején nem tette próbára jellemábrázoló képességét, hanem szóló tánccal diplomáztatta. Itt Berlinben azonban már szinte mindent kellett tudnia, s kosztümös környezetben éppen úgy hiteleset nyújtani, mint mai asszonyalakok megszemélyesítőjeként. Elsősorban drámai szituációkban kamatoztatták a rendezők tehetségét. Németországi sikereihez hozzájárult, hogy a szőke német sztárokkal ellentétben kreol típus volt, tökéletes alakú, beszédes nagy, égő szemű. Legemlékezetesebb sikereinek egyike az artista milliőben játszódó Varieté, Emil Janningssal. Ekkor már a legnagyobb filmvállalat az UFA vezető művésze és a gázsija egyre emelkedett ! Hollywoodból két ajánlatot is kapott: a First National tói és a Paramounttól. Az utóbbiét választotta. Az összegen kívül ebben nyilván az is közrejátszott, hogy Zukor Adolf a filmgyár nagyhatalmú irányítója a magyarországi Ricsén született, s kitűnően beszélt anyanyelvén. Amerika úgy fogadta Putty Liát, mint a legnagyobbakat. A Broadway bemutató mozijaiban szikrázó neonbetűk hirdették nevét. A filmvállalatnál maga Zukor tárgyalt vele és bemutatta első egyesült államokbeli filmje, A sálán menyasszonya rendezőjének, David Wark Griffith-nek. A húszas évek derekán már vetélkedtek érte a nagy gyártó cégek. A First National például kölcsönkérte őt egy szerepre, miután annak idején nem hozzájuk kötelezte el magát. Hat filmje közül akadt egy magyar vonatkozású is: A szívtolvaj, ennek a forgatókönyve Bíró Lajos színdarabja A rablólovag nyomán készült. Putty Liát körülrajongták. Palm Beachban szépségversenyt nyert. Művészek és bankárok kérték meg a kezét. A lapok hosszan latolgatták, vajon hozzámegy-e Ben Lyonhoz a népszerű csillaghoz vagy sem. . . . Azután egy ostoba baleset, vérmérgezés, s a hódító magyar világsztár 1931. november 27-én nincs többé! Harmincnégy éves volt mindössze! Temetéséről a Színházi Élet — a kor népszerű hetilapja — képet közölt. Viszik barátai a koporsót. Azután valamivel később egy jó szimatú újságíró felkereste Zemplénben a Putty gyerekeket, s romantikus sztorit írt holmi felbontatlanul visszaküldött levelekről és a férjről, aki öngyilkos lett. Azután a többi, néma csend. Ki tudja ma már, ki volt Putty Lia? Abel Péter kerék-áttételekkel működő szerkezet valójában nem tekinthető számológépnek, mivel sem szorozni, sem pedig osztani nem lehetett vele. Ilyenformán Roth masinája korszerűségben elmaradt az Európában akkoriban használatos gépektől. Az iránta tanúsított lelkesedést csakhamar mindenütt felváltotta a közöny, s bár a doktor Párizsban és Szent Pétervárott öt ízben is megjelentette a műszaki leírást, sőt egy alkalommal nyílt levélben kérte IV. Frigyes-Vilmos támogatását, mecénásra nem lelt. A számológép lassan mindenhol feledésbe merült. Az 1860-as években Roth végleg visszavonult az orvosi gyakorlattól és csupán tudományos, elsősorban Claude Bemard tanait népszerűsítő cikkeket publikált. Súlyos szembetegsége miatt rövidesen az írással is fel kellett hagynia, így csupán egyedülálló metszetgyűjteményével foglalkozhatott 1885. december 25-én bekövetkezett haláláig. NAGY CSABA A Magyar Nemzetben megjelent cikk nyomán Beszélgetés BARTÓKRÓL SERLY TIBORRAL — Sokszor elmondták, megírták már, hogy Önt milyen közeli barátság fűzte Bartók Bélához Amerikában. Elmesélne nekünk néhányat legkedvesebb emlékeiből. . . — Az a legfontosabb ... lényegileg Amerikában barátkoztunk össze természetesen. 1927-ben már elég jóban voltunk: én akkoriban a Cincinnati zenekarban játszottam. Ebben az évben Reiner Frigyes volt a vezető karmester, ő mutatta be az I. Zongorakoncertet. Bartóknak ott nem volt egyetlen ismerőse, barátja se. Én akkoriban úgy 25 éves voltam: egy évvel ezelőtt végeztem az Akadémiát és jöttem vissza Amerikába. Én voltam az egyetlenegy igazi barátja, akivel jól érezte magát. — Az én stúdióm akkor a 10 West 58th Streeten volt, a Plaza mellett, pont előttünk volt a Central Park. Egyszer, úgy látszik, arra sétált, elment az Allatkertbe. Szóval, bekopogott a stúdiómba, mindig olyan ... féltékeny volt... nem is, úgy kell mondani: félénk. Nem akart zavarni az a szerény ember. Mondja nincs-e itt látogató. „Nincs, tessék csak bejönni. Nagyon örülök” — válaszoltam én. „Csak errefelé jártam” — mondja Bartók —, „gondoltam, elmegyek az Állatkertbe, megnézem a majmokat, és az is eszembe jutott, hogy benézek a Serlyékhez is.” — Kedves humor Bartók részéről.. . — És akkor mintha megijedt volna, félt, hogy talán megsértődtem. Hát egy ilyen mulatságos dologgal kezdődött a barátságunk. — S ez a Bartókkal való kapcsolat nagyon is bensőséges volt. Tudvalevő, hogy Bartók kél utolsó művét Tanár Ür fejezte be: a III. Zongoraversenyt és a Brácsaversenyt, ön már ebben az időben kiforrott zeneszerző volt, saját zenei nyelvezettel. Hogyan tudott beleilleszkedni a bartóki stílusba? — Ez nem volt túl nehéz feladat, elvégre a tanulmányi, a diákéveket Magyarországon töltöttem, öt éven át tanultam az Akadémián ... — Kodály Zoltán, vagy ahogy Amerikában mondják: Zoltán Kodály keze alatt. Ne felejtsük el, hogy akkor már kéziratból nagyon sok Bartók-művet ismertünk, például a III. és a V. Vonósnégyest. Meg Kodálytól a Psalmus Hungaricust, a Magyar Zsoltárt. Ismertük még többek között Bartók II. Szvitjét is, még mielőtt kiadták volna. És tanulmányoztuk is ezeket a kompozíciókat. Én minderre jól emlékeztem, így a III. Zongoraversennyel — ez közismert — nem volt nagyobb probléma, hiszen csak az utolsó 17 taktus nem volt meghangszerelve. Egyszerűen csak folytatni próbáltam a legjobb bartóki hangszerelést. Ma már egy brácsás viszont be sem tud jutni egy jobb zenekarba anélkül, hogy a Brácsaversenyt el ne tudná játszani, legalábbis az egyik tételét. — A próbajátékon . . . — Ilyen zenetörténeti fontosságú lett ez a kompozíció, és az az én nagy büszkeségem, hogy ennek a „fele” — gyakorlatilag — az én munkám. AZ USA CtMÜ FOLYÓIRAT NYOMÁN RAÁB GYÖRGY GONDOZÁSÁBAN 15
