Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-12-24 / 25-26. szám
I — Hát akkor Hermin néni ezt hogy kapja meg? — Ügy kapja meg, hogy mi a francia kisasszonynak adjuk, az pedig már kérdezte tőlem, hogy mit vegyen Hermin néninek, aki két kalapot csinált neki az idén. Én azt mondtam neki, hogy Hermin szenvedélyesen gyűjti az otkolont, a szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot. Most, mikor mi a csomagot a kisasszonynak átadjuk úgy, ahogy a doktor bácsitól kapjuk, a kisasszony, mint az őrült fog vele rohanni Herminhez. Hermin fel fogja bontani, s látva, hogy pontosan az van benne, amit én tőle kértem, az egészet fel fogja hozni nekünk, és mi aztán nyugodtan odaajándékozhatjuk Steineréknek. így a francia kisasszonyt is kielégítettük, Hermint is úrrá tettük, és a doktor bácsi is visszakapja a holmiját. — A doktor bácsi? Hiszen mi Stein érékhez adjuk. — Igen, de Steinerék odaajándékozzák doktor bácsinak az Upman-szivarért, mert nem tűrik, hogy a lányuk ajándékot kapjon egy agglegénytől, ezért viszonozzák. — Hát a doktor bácsi ezt is visszakapja? — Vissza. Ne zavarj össze. Ebből miránk csak annyi tartozik, és csak ennyit is írj fel: „Otkolon, szájvíz, szappan, kávélikőr és szalmiákcukor, kapjuk doktor bácsitól, adjuk francia kisasszonynak.” — Megvan. — Akkor nyugodtan visszatérhetünk a szivarra. Figyelj jól. — Milyen szivarra? — Az Upmanra. — Hiszen azt odaadtuk doktor bácsinak, doktor bácsi odaadta Spónicernek, Spónicer Mádainak, Mádai a Linczer Budinak, aki szilveszter éjszakáján kirakja a vendégeinek. — Úgy van, cicám, de mint volt szerencséd konstatálni, mi Linczer Dudiékhoz vagyunk híva szilveszterre, s mint volt szerencsém megjegyezni, nekem első dolgom lesz a skatulya Upmant, amint meglátom, kivinni a télikabátom zsebébe. Mert akkor következnek az újévi ajándékok. — Az újévi ajándékok? — Igen, mamus. Ez most Pesten néhány éve divatba jött, mert újévkor süti el az ember azokat az ajándékokat, amiket karácsonyra kapott, és amikkel nem tud mit csinálni. Miután azonban én a karácsonyt teljesen kiaknáztam, és mindenkitől kapok, és mindenkinek adok anélkül, hogy a zsebembe kellene nyúlnom, de viszont nem marad meg otthon semmink, kénytelen vagyok az ajándékot körforgási útján követni, és ott csípni el, ahol ráakadok. A szivarokkal a Linczer-estélyen van randevúm, azokat ott visszalopom. — És mit csinálsz velük? — Csak nem képzeled, hogy elszívom őket? A szivarokat újévkor odaadom Galgócer bácsinak, az uzsorásnak. — Hiszen nem is tartozunk neki. — Nem, de más baj van. A hivatalban bementem a főnökömhöz, és megkérdeztem tőle, hogy mit akar karácsonyra, nehogy olyat vegyek neki, amije már van. Azt mondta, hogy majd megkérdezi a feleségét. Én ezt már ismerem. Tavaly is ezt mondta, de nem a feleségét kérdezte meg, hanem Galgócer bácsit, mert ő tartozik neki, és kénytelen karácsonykor kedveskedni neki. Emlékszel, tavaly milyen baj volt: Galgócer bácsi tizenkét személyes ezüst evőeszközt kért tőle, s akkor ő nekünk azt mondta, hogy a feleségének ez kell, és nekem meg kellett venni a tizenkét személyes ezüst evőeszközt. Hát az idén már jó előre elmentem Galgócer bácsihoz, és megkértem, hogy a rossz pénzviszonyokra való tekintettel ne kérjen a főnökömtől valami drágát, mert azt úgyis nekem kell megvennem. Ezért a szerénységért én neki újévre egy skatulya finom szivart ígértem. Megegyeztünk Galgócerrel, hogy az idén nagyon szerény lesz, és magának egy üveg kávélikőrt, nejének pedig egy üveg otkolont fog a főnökömtől kérni. A főnököm tegnap bejött a szobámba, és nagy képpel kávélikőrt és otkolont kért. Én megígértem, és rögtön telefonáltam doktor bácsinak, aki Galgócernek is háziorvosa, hogy ajándékozza nekünk kétszer a likőrt meg az otkolont — mert egyszer, mint felírtad, már megkaptuk tőle a szappannal, a szájvízzel és a szalmiákkal együtt, ami tovább megy a franciánéhoz, onnan Herminhez, onnan vissza hozzánk, tőlünk Steinerékhez, s onnan vissza a doktor bácsihoz —, mondom, ajándékozza nekünk még egyszer ezt a két üveget, mert újévre úgyis visszakapja a Galgócertől. Doktor bácsi belement, és Galgócernek azt üzente, hogy újévre likőrt, otkolont és szivart akar. így aztán minden rendben van, mindenki kapott, mindenki adott, és doktor bácsi végleg visszakapja mindazt, amit a gyógyszerész neki karácsonyra küldeni fog. Mert összes ismerőseink közül ő az egyetlen, aki tényleg a magáéból ad. Viszont ezzel szemben ő az egyetlen, akihez valamennyien elmegyünk vásárolni, és aki mindnyájunkon nyer. Ügy, hogy ő sem fizet rá. Érted, mamus? — Értem. Mamus átnézi a jegyzeteket, és az órára néz. — Négy óra — mondja. — Gyerünk aludni. — Igen — mondja Soma —, gyerünk. Azt azonban el kell ismerni, hogy hasznos és olcsó karácsonyt állítottam össze az idén. Mamus egy enyhe és közömbös puszit ad Somának, miközben halkan mondja: — Te egy kis Wekerle vagy, Soma. És most már a 38/b. alatt is elsötétedik a két ablak a negyedik emeleten. Alszik az egész utca. 37
