Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-12-24 / 25-26. szám
A gödörből a hegytetőre Interjú dr. Piri Józseffel, a Clevelandi Első Magyar Református Egyház főgondnokával. — 1891-ben alakult meg a Clevelandi Első Magyar Református Egyház, s „negyven esztendő telt el, míg az East 79-ik utca és a Rawlings Avenue közti telkéről, a sóhajok völgyéből, a méreteiben nagy területen fekvő vasúti teherpályaudvar széléről, az éjjel-nappal zajos, füstös környezetből felérkezett Cleveland város egyik legszebb fekvésű, legmagasabb pontjára, a napsugaras East Boulevard és Buckeye Road délnyugati sarkán elterülő, egy nagy magyar holdnak megfelelő telekre, a gödörből a hegytetőre” — kezdi a történetet Piri József, egy idézettel Király Imre tanító cikkéből. — Hogyan élnek a clevelandi magyar reformátusok? — Hadd mondjak el egy jellemző történetet. Hétfő, a papok vasárnapja Amerikában. Akkor pihennek egy kicsit. Ülünk egy ilyen A KÜLFÖLDI MAGYARSÁG ÉS A VIGÍLIA A Vigília idei augusztusi számát, a Pécsett megrendezett IV. Anyanyelvi Konferencia alkalmából, a tízéves jubileumát ünneplő anyanyelvi mozgalom köszöntésének szentelte. E számunkban Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége elnöke interjút adott, melyben megvonva az eddigi eredmények és tanulságok mérlegét — elvi jelentőségű megállapításokat tett a Világszövetség munkájának és az anyanyelvi mozgalomnak további törekvéseiről, főbb feladatairól. A Vigilia életében természetesen nem ez volt az első eset, amikor kitekintett az országhatáron túlra, segített az óhaza és a külföldi magyarság kapcsolatainak felvételében, és igyekezett e kapcsolatokat szorosabbra fűzni, erősíteni. Alapítása, 1935 óta fontosnak tartotta, hogy legalább a szomszéd országok magyarságát szellemi áramkörébe vonja, s oly módon biztosítson publikációs teret irodalmi és képzőművészeti alkotásaiknak, hogy ugyanakkor ezeknek az országoknak java íróit, költőit, művészeit is megszólaltassa, példát mutatva a különböző nemzetiségek szellemi együttélésére, az értékek harmóniájára. A hatvanas évek végén, az erőteljes társadalmi konszolidáció és a reformpolitika kibontakozásának idején, amikor lendületet vett a külföldi magyarsággal való kapcsolatteremtés, szorgalmazódtak a kölcsönös véleménycserék és a rendszeres találkozások, a Vigilia vetette föl, hogy a nyugati magyarsággal kialakítandó mélyebb kontaktusok előfeltételeként szükséges a kölcsönös érdeklődés és megértés történeti és szituációs megalapozása, a párbeszéd emberi és szellemi horizontjainak tágítása. Ezt kísérelte meg kifejhétfőn a lelkészi hivatalban, amikor kopogtatnak, és belép egy alacsony, öreg férfi, lehetett úgy nyolcvanéves. Köszön nagy tisztességgel, s kérdi, itt lehet-e egyházi adót fizetni. Mondjuk neki, tessék beljebb kerülni, persze, hogy itt lehet egyházi adót fizetni. A bácsika meg rákezdi, hogy ő bizony túl van már a nyolcvanon, nem tudhatja, meddig él, s arra kér bennünket, számítsuk ki neki fillérre, akarom mondani centre, mennyi az egy negyedévre eső egyházi adója. Előkerül a papír, ceruza, s kijön az összeg: 3 dollár 37 cent. Az öreg belekotor a zsebébe, s előguberál öt- és tízcentesekben 3 dollár 37 centet. Kér róla nyugtát is. Ezek után akkurátusán összehajtogatja a nyugtát, elrakja, majd belenyúl a másik zsebébe, és kirak az asztalra kétezer dollárt: „Tessék, ezt pedig Isten dicsőségére szánom!” Hát így, ilyenek a mi clevelandi reformátusaink. — A hitéleten, istentiszteleteken kívül találkoznak-e máshol is? — A Bethlen Terem nagytermébe ezren férnek be. A második emeleten nevelési célokat szolgáló termek vannak, a harmadik emeleten, az úgynevezett társadalmi termek helyezkednek el. Másfél tucatnyi csoportunk működik: a Fiatal asszonyok köre, ez angol nyelvű, van főzőcsoport, vannak, akik hímeznek, csigatésztát készítenek, van cserkészcsoportunk is. A Bethlen-bálon kiárusítást szoktak rendezni, a jövedelemből szépítikcsinosítják az egyházat. Van Lorántffy Egylet, Templom és Iskolasegélyező Egylet, Női teni az amerikai magyarság viszonylatában Puskás Julianna történész, az emigráció etnikus intézményeiről (egyletek, egyházak, sajtó) és a kivándoroltak újvilági történetének néhány tapasztalatáról írt hosszabb tanulmányában, az 1971. évi tavaszi—nyári Vigíliákban. 1971. májusában Oby Gyula egy „indián törzsfőnökké” ütött ferences frátert mutatott be, aki Bolíviába vitte el jó hírét hazánknak és a ferences rendnek. Szeptemberi számunkban Szántó Miklós szociológus, a Magyar Hírek főszerkesztőjének cikkét — Gondolatok az emigrációról — közöltük, amely nagy visszhangot váltott ki kül- és belföldön egyaránt. Novemberben Cserháti József pécsi püspök, a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, a Magyarok Világszövetsége tevékenységéről, a Vigilia külhoni szerepéről, hírnevéről és személyes benyomásairól nyilatkozott, amit hazánk szülöttei körében szerzett nyugati útjain. Rónay György, a Vigilia akkori szerkesztője, 1969-től a lap hasábjain rendszeresen közölte Olvasónaplóját, mely kritikai mérlegre tette külföldön alkotó íróink, költőink — köztük Márai Sándor, Cs. Szabó László, Tűz Tamás, Major-Zala Lajos — műveit. 1972. augusztusi számunkban Makkai Ádám, az University of Illinois at Chicago Circle tanára szakmai megfigyeléseit, tizenöt éves amerikai nyelvészeti és irodalmi kutatásainak eredményeit tette közzé A szerves kétnyelvűség, mint „anyanyelvi” kérdés című esszéjében. Az eltelt húsz év során itt jelentkezett először verseivel a kanadai Fáy Ferenc, Tűz Tamás és Béky-Halász Iván, az arfterikai Sári Gál Imre és Horváth Elemér, a franciaországi Készéi István, az angliai Határ Győző, a svájci Major-Zala Lajos, valamint az újvidéki Fehér Ferenc és a kolozsvári Sztojka László. Tanulmányaikat publikálták: Cs. Szabó László, Nagy Kázmér, Határ Győző (London), Békés Gellért, Szabó Ferenc, Rákos B. Raymund (Róma), Paolo Santarcangeli (Torino), Béky Gellért (Tokió), Rezek Román (Säo Paulo), Joós Ernő (Montreal), Szirmai Endre (Stuttgart) és Székely László (Temesvár). A Magyarok Világszövetsége lapja, a Magyar Hírek minden fenntartás vagy féltékenység nélkül nyitotta meg oldalait a Vigíliának, és a közösen szolgált ügynek: a ma-Betegsegélyző Egylet, vasárnapi iskola. Itt 14 osztály tanul, másfél száz tanulóval. — Valóságos kis Magyarországot építettek maguknak. — Clevelandban van a világ második legnagyobb magyar református temploma. Amerikai Debrecennek is nevezik Clevelandet, annyi magyar református él ott. — A kilencvenéves egyház tagjai közül nyilván sok a rég kivándorolt magyar. — Előrehaladott koruk miatt sokan már nemigen tudnak hazalátogatni szülőföldjükre, csak arra kérnek, amikor jövök haza, hogy menjek el helyettük is a debreceni nagytemplomba, simogassam meg a falakat, hogy majd visszatértemkor megszoríthassák kezemet, s rajta érezzék az itthoni templom üzenetét. — Hogyan él a szülőhaza emléke a clevelandi reformátusokban? — Ha csak tehetjük, felelevenítjük a magyar múltat, elmondjuk, ki honnan jött, az ország melyik tájáról. Híveinkben mélyen él a magyarsághoz való tartozásuk tudata. A zsoltárokat is magyarul énekeljük, mind arról beszélünk, mit jelent nekünk az a föld, ahol születtünk. — Mostani látogatása során milyen élményeket szerzett idehaza? — Eddig is láttam a hatalmas változásokat, az építkezéseket, de most alkalmam nyílt hosszasabban is beszélgetni az emberekkel. Most már nemcsak azzal megyek haza, hogy gyarság párbeszédének. Az 1971. június 26-i számában bemutatta a Vigíliát külföldi olvasóinak: „A Vigilia ad elsősorban helyet a magyar katolikus szemléletű irodalomnak és költészetnek — hangsúlyozták az ajánló sorok —, de figyelemmel kíséri az egész szellemi és kulturális horizontot, naplójában éppúgy beszámol a kor keresztény szellemi áramlatairól, mint a könyvkiadás, színház- és filmművészet új terméséről.” A bevezetőt válogatás követte a folyóirat utóbbi számainak cikkeiből, verseiből, illusztrációiból. Az 1972. augusztus 20-i ünnepi szám Szent Istvánmegemlékezése a két lap baráti együttműködésének eredményeként közösen készült. Az 1973. január 6-i szám év eleji beszélgetést közölt Rónay Györggyel, aki máig ható érvénnyel fogalmazta meg: „Disztingválnunk kell az uszító, támadó politikát folytató lapok, s a másfajta társadalmi viszonyokat és azok hatását óhatatlanul tükröző, de a kölcsönös megértés útját kereső sajtótermékek — újságok, folyóiratok — között. Továbbá: ne essünk abba a tévedésbe, hogy csak mi fejlődünk és a kintiek nem. Tapasztalatom szerint azóta, hogy bizonyos érintkezések történtek a hazai és kinti magyarság közt (Anyanyelvi Konferencia, kölcsönös megjelenések, előadások tartása stb.), azóta a kint élő magyarság többségének tudatában igen jelentős változások mentek végbe, és magatartásuk a bizalmatlanból, esetleg ellenségesből érdeklődővé, sőt sok esetben barátságossá változott. A Vigilia és jómagam is arra törekszünk, hogy ez a kölcsönös ismerkedés tovább folytatódjék.” A Vigilia azóta is, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Rónay György elképzeléseinek és törekvéseinek szellemében szolgálja a külföldi magyarsággal folytatott dialógust. Ennek legutóbb is tisztes bizonyságát adtuk a Cs. Szabó László-Anterjúval (1981. május). A szükségszerű továbblépés igényét kívántuk kifejezni a IV. Anyanyelvi Konferencia alkalmából, a tízéves anyanyelvi mozgalom tiszteletére szerkesztett 1981. augusztusi számunkkal. A konferencia meghívottjaként módom volt sok külföldi barátunkkal, olvasónkkal találkozni, akik nagy megbecsüléssel, szeretettel beszéltek a Vigíliáról, s nyomatékosan szót ejtettek — ahogy ez nem egy fel-28
