Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-12-24 / 25-26. szám
CSALÁDI KÖLTSÉGVETÉS Ha agyonütnek, se tudom megmondani, miért éppen Egerágot, ezt a Pécs árnyékában nyújtózó falut választottam, hogy számbavegyem és hírt adjak róla: hogyan alakul egy termelőszövetkezeti család költségvetése. Talán mert megfordultam már néhányszor ebben — az 1980-as népszámlálás szerint — 888 lakosú tipikus baranyai faluban; talán mert megtetszett, hogy itt nem a szokásos sátortetős kockaházak, hanem valóban korszerű és ízléses, kétszintes lakásokat rejtő úgynevezett sorházak váltják föl — legalábbis részben — a régi portákat; és végül talán (vagy nem is talán) azért is, mert az egerági tanács titkára régi jó ismerősöm, s így bizton remélhettem, hogy a 888 lakos közül (kikeresi nekem azt, akire szükségem van; egy olyan téesztagot, akinek átlagos havi keresete 4000 és 4500 forint között van, azaz megfelel a munkások és alkalmazottak országos kereseti átlagának. A faluba találomra mentem tehát, de nem mentem találomra Fider Lászlóhoz a Petőfi utcába, ahol egyszerre több meglepetés is ért. Az első kellemes volt. A házigazda, aki éppen egy üveggel fedett veranda vasszerkezetét ..bütykölte” (azt mégsem írhatom, hogy ácsolta) össze, szabad szombatja lévén, készséggel abbahagyta a munkát, s invitált befelé, hogy e nálunk kényesnek tartott és többnyire „bizalmasan kezelt” családi titkokat egy vadidegennek fölfedje, méghozzá olyannak, aki diszkréciót nem, hanem — újságíró lévén — csak hiteles-hű indiszkréciót ígérhetett. A második meglepetés: a család pénzügyminisztere nálunk általában az asszony, legalábbis ami a háztartási költségvetést illeti. Fiderné azonban — amikor férjével közösen a konyhából a szobába invitáltuk — határozottan kijelentette : — Beszélj csak te! Egyedül te hozod a pénzt, te is viszed; tudsz te magad is mindent! És ezzel már elárultam a harmadik meglepetést: hiába „tipikus” Fider László átlagkeresete, a család munkamegosztása eltér a szokásostól. Fiderné ugyanis — bár alig múlt 30 éves, s erősegészséges asszony — háztartásbeli, s ennek óka, hogy a családnagyság nem tipikus: itt három gyermekre kell főzni, mosni, varrogatni; három gyermeknek — egyik hetedikes, másik harmadikos, a harmadik másodikos — kell a leckéjét átnézni, a tanulásban segíteni, és akkor még nem is volt szó a nagy — az említett sorházak egyikében levő — lakás rendbentartásáról! A negyedik meglepetés már később ért. amikor az aktívákat (azt hiszem, a pénzügyi szakemberek így nevezik a bevételeket, a vagyont) sorra vettük. Mert kiderült, hogy az a bizonyos 4500 forintos havi átlag csak alapfizetés. A családi jövedelem ennek a pénznek több, mint kétszerese. A BEVÉTELEK Ezt azért nem is volt olyan könnyű kideríteni. A Fider család ugyanis nem készít — soha nem is készített — előzetes költségvetési tervet, mi több, azt sem jegyezték, mire ment és megy el a pénz. — Én ahogyan megkapom a fizetésemet, úgy rakom el — vázolja a család pénzügyi gazdálkodásának szisztémáját házigazdám, aki 13 község egyesült termelőszövetkezetének tagjaként az autószerelő részleg művezetője, 37 esztendős, tanult mestersége autószerelő, s e minőségében éppen félszáz gépkocsi állandó gondozásáért, karbantartásáért, javításáért felelős. — De kivenni már ketten veszünk ki belőle. — Maradjunk csak egyelőre az első műveletnél — javallom. — Nézzük, mennyit tesz be a családi kasszába! Fider László sorolja a bevételi forrásokat és az összegeket: — Azt tudja, hogy 4500 forint az alapkeresetem. Ehhez jön az év végén az osztalék, aminek a nagysága attól függ, hogy mit tettünk le a téesz közös asztalára. Ez maximum 30 százalék lehet, meg is szokott lenni annyi, szóval hónaira számolva olyan 1200— 1300 íorint. Aztán kapunk még a téesztől, a háztáji föld megváltásaként, mert mi nem magunk műveljük, évi 25 mázsa szemes kukoricát. Ennek az ára 400 forintjával újabb 10 000 lenne, de csak tíz mázsát adunk el belőle, a többit föletetjük, évről évre van ugyanis két sertésünk, meg pár baromfit is tartunk ... összeszámolom az eddigieket: körülbelül 6500 forintnál tartunk. Ehhez még jön 1980, kereken kétezer forint családi pótlék, az öszszesen 8500. De házigazdám folytatja: — Itt van aztán még a kiskert. Igaz, mi nemigen termelünk piacra, de azért... Itt megakad, mert észreveszi, hogy az üvegajtóra árnyék rajzolódik. — Gyere csak be! — szól ki. — Ügy is látom, hogy hallgatózol! A kiskert különben is a te reszortod! így hát a kiskert bevételeit már Fiderné veszi számba; a 30 kiló piacra szánt tarkababot meg a három mázsa krumplit. Ez a fölösleg, ebből és más eladható terményből bejön 1500—2500, azaz egy-egy hónapra számolva mintegy 200 forint. — Nem valami sok — vélekedem. — A terület se sok, mindössze 273 négyszögöl — mondja házigazdánk. — Jó vicc! — felesel vele az asszony. — Ez a 273 négyszögöl csak területre kicsi, kapálni már rengeteg! — Mégis jó a kiskert — csendesíti a férje —, mert kell az a kis zöldség, az a kis krumpli, az a kis minden, hogy ne kelljen a piacról élni. Mert az igen sokat számít a költségvetésnél, ha legalább ezekre nincsen kiadás. — Ezért tartunk sertést is — magyarázza az asszony. — Igaz. kettőt nem eszünk meg, ha jól sikerülnek. Tavaly is az egyiket eladtuk, több, mint ötezer forintot kaptunk érte. Ebből persze lemegy az etetés, a saját kukorica meg a táp. De az idén nemigen esznek, jó lesz, ha egy fél sertést eladhatunk. — Szóval? — Mondjuk: havi kétszáz ez is, éppen úgy, mint a kiskert. — Ez annyi mint annyi — számolok —: felfelé kerekítve egy cseppet, éppen kilencezer. És mi van még? — Háát... Van még valami! — Fiderné kicsit zavarban van, nem tudja, mondja-e, nem-e. Végül csak mondja: — Gondolom, a maszek munkát, az autószerelést is hozzá kell venni. Azt ő szabad idejében csinálja, nem rendszeresen, inkább csak az ismerősöknek, jó barátoknak, de az igazsághoz tartozik, hogy az is hoz valamit. — Egy ezrest havonta? Válasz nincs. Tehát egy ezrest. Ez összesen tízezer forint havi jövedelem. Ennyiből — plusz még a természetbeniből — él és gazdálkodik az öttagú Fider család. Most már csak azt kell megnéznünk, hogyan gazdálkodik, azaz mire megy el a pénz. A KIADÁSOK Már korábban büszkélkedett házigazdám, hogy kivéve a nagylány idén beszerzett szobabútorát, részletre eddig — házasságuk 13 éve alatt — nem vásároltak semmit. Készpénzért jött a házhoz az összes többi bútor, két-három évenként egy új autó, a hűtőgép, a televízió, a nemrégiben beszerelt központi fűtés és a hozzá tartozó földbe épített olajtartály, meg a kazán, szóval minden-minden. Pedig egymaga a központi fűtés és kapcsolt részei elvitték a család takarékbetétjét és készpénzét, összesen vagy 55 000 forintot. És mégis: annak ellenére, hogy Fiderék a készfizetés hívei, elég magasra rúg a havonta rendszeresen fizetendő törlesztések összege. Először is itt van maga a ház, pontosabban a lakás. Nyolc éve, amikor épült, 300 000 forint volt az ára, azért ilyen olcsó, mert a téesz építette. Ebből 130 000-et kifizettek készpénzben, kaptak 80 000 forint társasházépítési és 20 000 forint szociálpolitikai kedvezményt (ez utóbbit a gyerekek miatt). A többi kölcsönből ment; 27 000 forintot adott a termelőszövetkezet, a többit az Országos Takarékpénztár hitelezte meg. (Az OTP adott volna többet is, de Fiderék csak annyit kértek, amenynyi után nem hat, hanem csupán háromszázalékos kamatot kell fizetni.) A két kölcsön havi törlesztő részlete — a ház biztosításával együtt — kereken 400 forint. Aztán kölcsönt vettek föl — 45 000- et, kilenc évre — a tatarozásra is. mert nyolc év után bizony ráfért a lakásra a renoválás. Ez után a törlesztés havi 500 forint. A bú-26
