Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-12-24 / 25-26. szám
gazdaságosabban, adj el többet, kereskedj ügyesebben. Nekünk nemcsak piackutatás, piacteremtés is a feladatunk, azaz: ha fantáziát látunk egy új termék bevezetésében, az igények elé kell mennünk, fel kell ébresztenünk azokat. Üj termékeinkhez mindenképpen hozzá kell szoktatnunk vevőinket, s ezt az időszakot, a bevezetést, igyekszünk minél jobban lerövidíteni. A leninvárosi irodaházban Brieger Lajos kereskedelmi igazgató mindehhez hozzáteszi: — Hiába azonban a leggondosabb piackutatás, a vevőért folytatott igazi harc, mégiscsak akkor kezdődik, amikor megindul a gyártás. Két éve készítünk különböző zsinegeket, kötözőanyagokat. Kezdetben nem tudtunk annyit eladni, amennyinek a gyártására képesek vagyunk. Most már elkel az évi négyezer tonna, sőt, új gépek beszerzésére is gondolunk. — Novemberben avattuk új üzemünket — a japán Mitshubisi cég szállította a berendezéseit —, amelyben egy különleges csomagolófóliát, a technológiára és alapanyagra utaló rövidítéssel, BOPP-ot gyártunk. Ez esetben is nagy szerepe volt a marketingnek, mivel ezt a terméket Magyarországon korábban nem ismerték. Megkedvéltetését már a gyártás előtt elkezdtük. Franciaországból vásároltunk BOPP-fóliát, és adtunk át egy-egy tételt kipróbálásra reménybeli vevőinknek. Arról még korai lenne nyilatkoznom, hogy sikeres volt-e az igények felmérése, a piac előkészítése. Ha beválnak számításaink, és a külföld is vásárol, jól fektettük be a pénzünket, mivel a nyersanyag tonnánkénti 800 dolláros árával szemben, egy tonna BOPP ára 3000 dollár. Ritz Ferenc értékesítési osztályvezető a mezőgazdasági fólia „életpályájáról” beszél: — A nálunk gyártott hatalmas mennyiségű fóliának köszönhető a nagyüzemi és ház körüli kertészkedés felvirágzása, az, hogy olyan sok primőr jelenik meg a piacokon. A kereslet a legutóbbi időkig egyre növekedett, annak ellenére, hogy az árat többször is emeltük. Most érzünk egy olyan pontot, amikor már nem biztos, hogy a kereslet nem sínylene meg egy újabb áremelést. De a drágább, ám két idényen keresztül használható fólia iránt még most sem mutatkozik kellő érdeklődés. Pedig van olyan gazdaság — a szentesi —, amelyik évek óta ezt használja, és esküsznek rá: nékik megéri. — Mi adható el könnyebben, mi nehezebben? — kérdezem Rodé Ivántól, a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat olefin irodájának _ főosztályvezetőjétől. Mint kiderül, csak a kívülálló láthatja ilyen egyszerűen, feketén-fehéren a dolgokat. (Az olefin iroda a TVK termékeit értékesíti külföldön.) — Nincsen könnyen eladható termékünk — válaszolja a főosztályvezető. — Időszakok vannak, amikor aránylag könnyebb ezt vagy azt jól értékesíteni. Jól értékesíteni — ezen van a hangsúly, mert egy bizonyos áron alul természetesen minden könnyedén elkel. Ráfizetni az üzletre azonban nem akarunk. Hogy egy példát is említsek napjainkból. A propilént most jó áron értékesíthetjük, mivel világszerte visszafogottak a gyártókapacitások ... — Tehát másoknak nem éri meg propilént gyártani. Nekünk mégis érdemes? — Igen, mert a propilént olyan berendezésben, krakkóiéban állítják elő, amelyben a fő tennék az etilén. Ám csak az etilén iránti kereslet esett vissza, ezzel nem tudnak a gyártók mit kezdeni, propilént továbbra is igényel a műanyagipar. Ebben a helyzetben a mi szerencsénk az, hogy a magyar—szovjet olefinegyezmény biztosítja számunkra az etilén állandó piacát, így a propilénnel megjelenhetünk a világpiacon. — Napjainkban — mondják ■— arra kell törekednünk, hogy minél magasabb fokon feldolgozott termékeket, azaz minél több munkát és szellemi energiát értékesítsünk a világpiacon. Érvényes ez a szemlélet a TVK- ra is? — A BOPP-fólia a példa rá, hogy mi is erre törekszünk. Műanyagipari késztermékeket azonban igen nehéz külföldön értékesíteni, mivel erre az árucsoportra a legtöbb helyen magasak a vámok. Ezért egy-egy új termék gyártásának mindig előfeltétele, hogy legalább a fele itthon keljen el. A közös piaci országokban az úgynevezett félgyártmányokat — polietilént, polipropilént— is magas, húsz-százalékos vám sújtja. Ezekbe az országokba ezért elsősorban alapanyagot szállítunk. Az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron például a német szövetségi köztársaságbeli BASF-fel kötöttünk szerződést, évi 10—15 ezer tonna propilén szállítására. — A magas vámokat tehát igyekeznek kikerülni. — Ezért szállítunk félkész termékeket a távolabbi Finnországba, s ezért igyekszünk megkapaszkodni legújabb piacunkon, Dél'kelet-Azsiában, ahol elsősorban polipropilént értékesítünk. Itt eddigi két legnagyobb vásárlónk Indonézia és Thaiföld. — Állják-e a versenyt? — Egyelőre igen. önmagában jó ajánlólevél, hogy az amerikai Herkules cég licence alapján gyártunk polipropilént. De saját fejlesztő gárdánk is bizonyított már. Sikerült olyan granulátumot előállítanunk, hogy nem tapad össze a belőle készített fólia a thaiföldi negyvenfokos melegben sem. — Tiszai Vegyi Kombinát, TVK ... — nem valami jól hangzó márkanév. Gondoltak-e névváltoztatásra ? — Megfordult a fejünkben, de nem tartjuk túlságosan fontos kérdésnek. Ami igazán fontos: az a jó minőség, a megbízhatóság. Említhetnénk világcégeket, amelyeknek a neve ugyancsak nem hangzatos. De miért csináljak reklámot a konkurenciának? BALÁZS ISTVÁN 25
