Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-11-28 / 24. szám

kvarcórák kristályai rezegnek, és kellemesen múlik az idő.

Mert ez afféle előlagzi. Az ifjú pár ugyanis, a megyeszerte dívó szokások szerint Fehérvárra indul fényképezkedni, s azalatt a násznép tánccal múlatja az időt.

A hírlapíró, aki valóban holtáig szeretné megemlegetni, hogy eljött, teljesen tanácstalan lévén a honfoglaláskortól jegyzett, jelenleg 1400 lelket számláló település házasságkötési szokásaiban, „információszerzés céljából” táncra kér egy hölgyet, aki kissé vonakodva ugyan, de az illendőség kedvéért nem zárkózik el a kérés elől.

*■

— M.-né vagyok, Valéria.

— Biztos voltam benne pedig, hogy még leány. Hány éve volt az esküvője?

— Négy hónapja.

— S a férje?

— Katona.

— Maguknak is ekkora lakodalma volt?

— Ekkora. Jenőn ez így szokás.

*

Hatalmas a sürgölődés az örömszülők házánál. Idősebb Grund

Istvánná, az új asszony nagyanyja —,noha látszólag semmiről sem vesz tudomást —, irányítja a vacsora előkészületeit.

— Hatvanhat éves vagyok. Legalább ennyi lakodalomban voltam már, mint kislány, nyoszolyólány, menyasszony, rokon, anyós és mama. Hallja-e, nem nagyon szeretem azokat az újságcikkeket, amik azt írják, hogy a falusi lakodalmak csicsognak a zsírtúl, paprikás lé csurog a részegek szájárúi, a fiatal pár meg alig győzi a nászágyig elvinni a menyasszonytánc után az ötszázasokkal degeszig tömött szitát. Nézzen itt meg mindent. Strauss Pálné a főzőasszony. Zsíros ez az aranysárga tyúkleves? Pedig hetven tyúk főtt benne. (Mind a rokonság hozta.) Zsíros ez a színhúsból főzött disznópaprikás? A harmadik fogás sült tyúk lesz. Ugyanazok a tyúkok, amik megfőttek a levesben, tejföllel megkenve, hogy ki ne száradjon a bőrük. Már a kemencében tikkadnak.

— Én építettem a kemencét — mondja Baricza József, aki a fiatalasszony nővérének az apósa. — Ráadás nekem ez a lagzi, és mindennap, amit megélek. Kőműves vagyok. Egy-két éve itt a közelben leestem egy tetőről, még az orvosok is azt mondták, hogy hiába ragasztották össze a csontjaimat, belőlem már nem lesz ép ember. Oszt, lássa itt vagyok. A pince felügyeletét bízták rám. Van még bőven ebből a borostyán színű borból. Vegyes. Még nova is került bele, egy kevés. Mert hiába tiltják, novát is termesztenek Jenőn. Térmeg Józsi, az az egyenes járású kis ember 21 éve buszsofőr a

14-es Volánnál, soha nem okozott önhibájából balesetet, azt mondja, hogy szolgálaton kívül mindig ilyen bort iszik. Embere válogatja ám, hogy kinek árt meg a bor.

Varga Ferenc, Nádasdladány és Jenő közös tanácsának vb-titkára (ő volt az anyakönyvvezető) büszkén s egyben szomorkásán mondja:

— Ez volt a huszadik jenői lagzi az idén, s egyik sem volt sokkal kisebb ennél. Csupa rokon mind, aki itt van. Testvér, sógor, koma, nagynéne, ángyika és így tovább. S ne hidd, hogy messziről kellett idecsalogatni őket. A vendégsereg 90 százaléka sárszentmihályi vagy jenői. Ebben az esetben az örömapa nagy tekintély, Grund Pista bátyám húsz esztendeje, amióta megalakult a tsz, egyfolytában brigádvezető. Én nem értem, miért az a nagy városba vándorlás. Hát nem jó itt?

Jó volt. Holtomig emlegetem. Ha igaz.

Az viszont biztosan igaz, hogy Grund Marika, ha rakoncátlan lány lett volna, asszonyként nem lesz az, mert a neve immár Rakoncza Mihályné.

A. SZABÓ JANOS

FOTÓ: KABÄCZY SZILÁRD

(A Fejér megyei. Hírlap nyomán)

19