Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-28 / 24. szám
Őrizd e tüzet Négy költővel találkozik az olvasó ezeken az .oldalakon. Különböző korok más és más hangú poétáival, akiket az köt össze, hogy egy tájon születtek vagy alkottak, valamennyien Fejér megyében. Verseiket olvasva azonban úgy tetszik, hogy több közük is van egymáshoz, valamilyen irodalmi „atyafiság”, ahogyan szülőföldjükről írnak, ahogyan vívódásaikról vallanak, ahogyan válaszolnak minden költő örök kérdésére: miért ilyen a világ, és mivé lesz? Mi az értelme az ember küzdelmének, és győzhet-e? Elsőnek Ányos Pál (1756— 1784) szólal meg. Rövid élete folyamán szélsőségek között vergődött, tragédiájában közrejátszott kora Magyarországának kényszerű tétlensége, majd II. József uralkodásától nemzete elvesztését féltő aggódása. Éveken át élt — önként és kényszerítve — kolostorok celláiban, majd kicsapongásaival botránkoztatta meg környezetét, Székesfehérvárott pedig diákjai által rajongott pedagógus volt. A természet felülmúlhatatlansága, a férfias bátorság, a honszeretet, a szerelem a tárgya szentimentális verseinek. Mindössze negyven versét és félszáz költői levelét ismerjük; életművének több szála mégis szervesen beleszövődött irodalmunk későbbi nagyjainak alkotásába. Ha kiejtjük vagy olvassuk Vörösmarty Mihály (1800— 1855) nevét, már a Szózatot idézzük, a magyar hazafiság hitvallását. A megye egyik kis falujának, Kápolnásnyéknek szülötte, iskoláinak egy részét Székesfehérvárott végezte. A reformkor reményekben lázas éveiben ontja a lelkesítő verseket, szorgoskodik a magyar irodalom megújhodásán. Világos után megtörik pályája, bújdosik, s csak olykor-olykor szólal meg a némaságra ítélt országban. Vajda Jánost (1827—1897) a Vál melletti erdészházban töltött gyermekkor emlékei kötötték egész életében a megyéhez. Üj stílust teremtő versei, kiegyensúlyozatlan lelke, kora konzervatív szabályainak tagadása ugyanolyan viharokat váltott ki a maga idejében, mint a század elején Ady, aki őt „szent elődjének” nevezte. Lírájának gyökere az egészséges testű-lelkű, mindenhez jogot érző ember hajthatatlan vágya a teljes életre. Elsőként mutatta be a magyar költészetben a nagyvárost, és merészelt a szerelem erotikájáról is írni. Politikai cikkei miatt a császári hatóságok büntették, a meg nem engedett érzések megszólaltatása miatt a hivatalos irodalom mellőzte, csak az utókor adta meg számára az elismerést. A zámolyi szegényparaszti portáról származó Csoóri Sándor (1930) olyan lírai újító, akinek verseit egyaránt szeretik a klasszikusokon nevelkedett és a modem kifejezési formát kereső olvasók. Irodalmi tevékenysége átlépi a költészet határait, több szociográfia szerzője, nevéhez fűződik az 1848-as szabadságharc egyik epizódját felelevenítő film, a „80 huszár” forgatókönyvének megírása. Munkássága európai értékű, a hazai elismerések mellett az idén a Bécsi Egyetem a Gottfried Herder-díjjal tüntette ki, mert kiemelkedő irodalmi teljesítményével hozzájárult az európai kulturális örökség megőrzéséhez és gyarapításához. Csoóri a díjról ezt mondta: „A Kuratórium elismerését életem igazolásának is tekinthetem ... Sőt, nemcsak az enyémnek, de mindazokénak is, akik ma magyarul — idehaza vagy szétszórva a világon — veszélyeztetett emberi értékeket védelmeznek: nyelvet, történelmi tudatot, politikai türelmet, politikai tágasságot, a világ meghittségét, a kapcsolatok lázát és a függetlenség lázát.. (-ve-) ÁNYOS PÁL A lenyugvó naphoz Már Fébus, eljárván földünk’ kerekségét, Ejszaki tengerbe márttya fényességét! Bágyadtt sugárokkal festi a’ Világot, Mert már kerek sarkán félig által-hágott. A’ távűl-kékéllő hegyek füstölögnek, A’ patakok nagyobb zajjal hömpölyögnek, Minthogy tsillapodik a’ Világ’ lármája, Mellyel Morfeusnak szunnyaszt álmos fája Az izzadó munkás vissza-tér mivéről, Tsekély eledelét eszi tűzhelyéről; A’ szomjús tsetsemő tsügg mellyénn annyának, ’S kapálódzva örül kis vatsorájánák. Ott egy juhász ballag bús furuglyájávál, ’S közli buját haza-ereglő nyájával; Itt egy pásztor veti tarsolyát vállára, ’S bőgő seregével siet tanyájára. — Az egész természet készül tsendességre; Tsak szivünk intetik elmés ébredttségre! Melly hasznos gondolat jő itt elméinkbe, Miilyen szent irtózás zsibog ereinkbe’, Ha jól megfontollyuk a’ nap’ elenyésztét, Melly olly gyorsan éri fényessége’ vesztét! Ebből végy, oh Ember! példát életedről, Ez int hathatósan múlandó végedről. Mert melly nap eltűnik, többet nem világítt; Fonnyadtt virágotska réteket nem sárgítt; Az elfólytt patakok már vissza nem térnek, Vén ’s kiszáradtt tölgyfák nyárt soha nem érnek: Úgy, ha elaluszik életünk’ világja, Többet fel nem derül,-------mert a’ sir elzárja! VÖRÖSMARTY MIHÁLY A Guttenberg-albumba Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról Es áldozni tudó szív nemesíti az észt; Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: „Igazság!” S e rég várt követét végre leküldi az ég; Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. VÖRÖSMARTY MIHÁLY Pázmán Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben, Megtért térítő állok az isten előtt, S hirdetek új tudományt, ó halld s vedd szívre, magyar nép: „Legszentebb vallás a haza s emberiség.” VÖRÖSMARTY MIHÁLY Emléksorok Fáy Andrásnak A kétes csillag mily sorsot küld le hazánkra? Nincs bölcs a földön, jóslatot-adni-tudó! De ha erős akarat fűz láncot honfi-szívekből, Es soha nem fordult arccal az ügyre tekint, , Aggodalom nélkül mehetünk a sorsnak elébe: Élni fog a nemzet s állni szilárdan a hon. i 20
