Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-28 / 24. szám
Szombat délután, fél négy. A mintegy háromszáz fős nászmenet méltóságteljes hömpölygéssel megindul Grundék Fő utcai házától a házasságkötő terem felé. Olyan jó két kilométer az út odáig, kígyómódra tekergő. A két násznagy halad a menet élén, hajtókájukon vörös gerberával. Mária, a menyasszony, büszke lépteivel, karcsúságával, négy méter hoszszan utáhalengő uszályával, melyet két aprócska gyermek emel, olyan, mint amilyennek a menyasszonyokat szokták megálmodni a reménytelenül szerelmes kamaszok. Ruhája fehér, csokra azonban formabontóan tarka gerberákból köttetett. Rakoncza Mihály, a vőlegény fekete öltönyén fehér gerbera díszlik. Kilenc pár nyoszolyólány és vőfély követi őket. A nyoszolyólányok rózsaszínben, a vőfélyek bal mellén sárga gerbera. Hányadszor fordult már elő ebben a visszaemlékezésben a gerbera? Mintha az inotai üvegház kelt volna lábra, hogy jelenjehessen a lagziban. S valóban. A menyasszony könyvelő, a vőlegény építésztechnikus a Sárszentmihályi Állami Gazdaságban, ahova az inotai növényház is tartozik. Ez IS hát a magyarázat a gerberák sokaságára. * A szertartás rövid, akár egy gyűrűbe vésett jelige. Kisdobosok, úttörők állnak sorfalat a színház-, mozi- s a házasságkötő teremként működő művelődési ház legnagyobb helyiségében. Az anyakönyvvezető meghatott, noha fegyelmezettséggel próbálja ezt leplezni. A házasulandók tiszteletére verset mondó leány már nem tudja leplezni zavarát: belegabalyodik a költeménybe. Nem úgy a Sárszentmihályi Állami Gazdaság képviselője, aki halkan ugyan, de végigolvassa az üzem ifjainak jókívánságait. * A házasság megköttetett. A széksorokat félreállítják, egy háromtagú zenekar (gitár, orgona, dob) jelenik meg a színpadon, Régi Ferenc vezetésével, s az orgonista, meglepően szép tenor hangján dalra gyújt: „Szeretném a homokórát megállítani — szeretném az emlékeket elfelejteni —, de a homokóra csak pereg, pereg .. A homokszemek peregnek a homokórákon valahol, a jelenlevő
