Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-14 / 23. szám
VÁRJUK A FOLYTATÁST Interjú Ray György közgazdásszal A londoni National Institute of Economic and Social Research tudományos munkatársa 1980-ban, a Széchenyi Emléknapok ülésén a nyersanyag- és energiatermelés kilátásairól tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Nemrég Londonból küldött választ néhány kérdésünkre. gizni is lehet. Tudomásom szerint nyolc-tíz fiatal vesz részt a gimnáziumi magyarórákon. — Az ön hallgatói zömmel mégis franciák. — Természetesen. Mégpedig elsősorban zenei érdeklődésű fiatalok. Az egyetemen mintegy 300 főnyi hallgatósággal zenetörténeti szak működik. A magyar zene iránt rendkívüli nagy a „kereslet”, igen sokan jártak már a kecskeméti Kodály Intézetben. Éppen ezért érthető, hogy meg akarják ismerni a nyelvét annak a népnek, országnak, amely ezt a zenét szülte. A strasbourgi magyarok néptánccsoportjában a magyarok mellett franciák is táncolnak, énekelnek. Közülük az egyik lány szintén beiratkozott ide, mert érteni akarja annak a magyar népdalnak a szövegét, amit énekel, amire táncol. Ezenkívül másfajta szakmai érdeklődés, kíváncsiság is idevonzza a hallgatókat. Van, akit a magyar külpolitika, a szocializmus érdekel, van, aki irodalmár és szeretné általános tájékozottságát ebben az irányban is kibővíteni. — Mekkora a kisugárzása, a hatása annak, hogy itt „négy-öt francia összehajol” és magyarul tanul? — Először is ez a négy-öt francia most éppen harminc. A három évfolyamon ennyien tanulnak. A számokon túlmenően azonban inkább a minőségre hívom fel a figyelmét. Arra, hogy a tanulók potenciális továbbadói 5 A SZERZŐ FELVÉTELEI mindannak, amit itt tanulnak. És még valamit: az intézet munkája önmagában véve is jelentős, ám igazi hatást, sikert csak minden strasbourgi magyar forrás együtt érhet el. A gimnázium, a magyar érettségizőkkel, a néptáncegyüttes, amelynek toborzó plakátja itt függ a folyosón, a hazai művészek vendégszereplése, nemrég éppen Ruttkai Éva járt Strasbourgban, no meg a helybeli sajtó tájékoztatása, az otthonról kapott támogatás és a francia egyetemi vezetőség segítőkész jóindulata — ez mind együtt teremti meg azt az alapot, amelyre építve reálisabb, tárgyilagosabb képet alakíthatunk ki a franciákban magunkról, múltunkról, jelenünkről. APOSTOL ANDRÁS 1. A tanévióro-össiejövetelen 2. M. Roland Marx, az egyetem dékánja 3. Vígh Árpád 4. Karin írni tanul 5. Karin édesanyja az összejövetel fő szervezője 1980-ban ön részt vett a Széchenyi Emléknapok rendezvényein. Hasznos volt-e a közgazdászoknak ez a találkozója, s lehetségesnek tartja-e az eszmecsere folytatását? — Igen hasznosak és érdekesek voltak a Széchenyi Emléknapok rendezvényei. Semmi újat nem fedeztünk fel a vitákon, új elmélet sem született —, de nem is ez volt a találkozó célja. A sikert mindenekelőtt abban látom, hogy összehozta a szétszórtságban élő magyar közgazdákat, akik igen érdekes előadásokat tartottak időszerű gazdasági kérdésekről, amelyek — úgy gondolom —, az otthoni magyar közgazdáknak éppúgy hasznosak voltak, mint a magyar vonatkozású előadások a külföldön élők számára. — Az sem mellékes körülmény, hogy valamennyien nagyon jól éreztük magunkat otthon, amiben nagy részük volt a vendéglátóknak, a rendezőknek, a Magyarok Világszövetségének. Hasznos lenne, ha e jó kezdeményezés nem sikkadna el, mert várjuk a folytatást, hogy a „Budapesti Iskola”, amelyről a találkozón szó esett, hallat magáról. Amikor „folytatásról” beszélek, természetesen nem arra gondolok, hogy a találkozót évente ugyanebben a formában ismételjük meg, de egy-két év múlva — talán másutt —, újra sor kerülhet rá. — Sok pesszimista hang hallatszott a tavalyi közgazdász találkozón, ön is pesszimista? — Ez attól függ, hogy ki és miért pesszimista. Ha a korábbi növekedési ütemre gondolunk, akkor pesszimista vagyok. És akkor is, ha a nyugati munkanélküliségről esik szó. Ez utóbbi nem szűnik meg magától, de tehetünk olyan intézményes változtatásokat, amelyek jelentősen csökkentenék a munkanélküliek számát, például rövidebb munkaidő vagy az alacsonyabb nyugdíjkorhatár révén. Ez lényegesen enyhítene pesszimizmusomon. De ha arról van szó, hogy kimerülőben lennének a világ energiakészletei, akkor derűlátóbb vagyok. — A találkozón mindenki egyetértett abban, hogy a világgazdasági helyzet bonyolult, komplikáltabb, mint bármikor a második világháború befejezése óta, s a kibontakozás útja sem világos. — Miben látja a kivezető utat? — Bízom benne, hogy gazdaságilag magához tér a tőkés világ. Az Egyesült Államokban, zökkenőkkel ugyan, de fellendülőben van a gazdaság. — Egyetértek Bognár professzor úrral, aki előadásában „korszakváltásról” beszélt, mert bizonyos értelemben új világrend van kialakulóban. Figyelni kell a világ országaira, és konfliktusaik ellenére is, számolni kell az olajtermelő országokkal. A kivezető út még nem világos, én legalábbis nem látom annak. A szakemberek egyelőre a meglevő intézmények tevékenységének javításával foglalkoznak, az UNCTAD például már hatékonyan képviseli a fejlődő országok érdekeit. — Magyarország erősen exportorientált ország, gazdasága nyitott. Mit tanácsolna egy magyar külkereskedőnek? — Nem foglalkoztam behatóan a magyar gazdasági élet tanulmányozásával, benyomásaim felületes ismereteken alapulnak, legalábbis, ami a közelmúltat és a jelent illeti. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése azonban ésszerű és merész vállalkozás volt, amely megítélésem szerint, várakozáson felül sikerült. De ez az új rendszer megköveteli az árak és árfolyamok — nem teljesen fájdalommentes — rendezését is ... — A külföld bizalma változatlan a magyar gazdaság iránt, az életszínvonal évről évre javult Magyarországon. Ezen a tendencián csak átmenetileg változtat az a körülmény, hogy a feltétlenül szükséges árrendezések miatt otthon „zökkenőkről” beszélnek. Az irányzatot jobban meg tudja ítélni az a „kívülálló”, aki nem éli át ugyan „belülről” a változásokat, de alkalma nyílik rá, hogy rendszeresen, hoszszabb-rövidebb időre Magyarországra látogasson. Az autó, nyaraló, családi ház nem csupán valamilyen jól kereső réteg kiváltsága. Az emberek Magyarországon jól öltözöttek, az élelmiszerpiacok bősége lenyűgözi a külföldi turistákat, bárhonnan érkeznek is. Érdektelen egyeseknek az az észrevétele, hogy a bőséges árufelhozatal „csupán” a háztáji gazdaságoknak köszönhető. Egyébként a háztáji zseniális intézmény, a lényeg pedig az —, hogy az ellátás kitűnő. Persze, mindez nem jelenti, hogy nincsenek problémák, de ugyan hol nincsenek nehézségek? — Ami a kérdés másik részét illeti, azt a tanácsot adnám a magyar külkereskedőknek, hogy mindenekelőtt ismerjék meg jobban a piacokat. Megtérül a piackutatásra fordított befektetés. Továbbá a kereskedők ne elégedjenek meg azzal, hogy kitűnő minőségű árukat exportálnak, hanem arra is törekedjenek, hogy színvonalas, korszerű csomagolásban kerüljenek a cikkek külföldre! Aztán nem kell futni olyan szekér után, amely többszöri próbálkozás ellenére sem vesz fel. Vagyis, vannak olyan termékek, amelyeket a magyar külkereskedők minden áron igyekeznek elhelyezni, de sikereket nem könyvelhetnek el, a befektetett energia nincs arányban az eredménnyel. — Milyen termékek számíthatnak sikerre Angliában? — Mindenekelőtt az élelmiszeripari áruk, fogyasztási cikkek ruha, cipő, az elektronikus termékek (a Tungsram sikere közismert) — bár e téren nagy a verseny. Jelentős export esetén előtérbe kellene állítani a közös válv lalati megoldásokat, ami persze nemcsak Angliában, hanem a Közös Piac többi országában is előnyös lehet. — Tart-e kapcsolatot a magyar szellemi élettel? — Mindenekelőtt közgazdászokkal, akik közül sokan látogatnak Angliába, és buzgó olvasója vagyok a magyarországi szakirodalomnak is. Sajnos, sokkal kevesebb magyar szépirodalmi művet olvasok, mint amennyit szeretnék. Nagyon élvezem a hanglemezeket.. . — erről megint az jut eszembe, amiről korábban már szóltam: megfelelő marketing esetében a magyar hanglemezeknek és a magyar kiadású angol könyveknek, amelyek sok esetben rendkívül szépek — a jelenleginél nagyobb piaca lehetne. — Hogyan őrizte meg szép magyar beszédét, stílusát? — Érdékes a kérdés. Sosem volt problémáim a magyar beszéddel,, dg néhány éve előadást tartottam Budapesten, s többen is megkérdezték, hogy erdélyi vagyok-e. Nos, sosem voltam Erdélyben, talán ezért gondolták azt. hogy odavalósi vagyok, mert — úgymond — régies kifejezéseket használok. Hát ez bizony lehetséges: a nyelv fejlődik, s ezzel a külföldön élő magyar általában nehezen tud lépést tartani. LÉN ART GYÖRGY FOTO: GABOR VIKTOR ( 15
