Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-14 / 23. szám
JO BARMOK KÖZÖTT A Rótkai Marton Müvészklubban Dedinszky Erika, Hollandiában élő költő tartott önálló estet. Bevezetőt mondott Csoori Sándor költő FOTO: GABOR VIKTOR Nem olyan rég, májusi számunkban adtunk hírt róla, hogy Dedinszky Erika Martinus Nijhoff-díjat kapott műfordítói munkásságáért, azért, hogy hídverőként tevékenykedik a holland és a magyar kultúra között. A díjat odaítélő zsűri azonban azt is megállapította: „Ebben az életműben a műfordítás csupán a célhoz vezető eszközök egyike.” A célhoz vezető másik — talán még a műfordításnál is fontosabb — eszköz Dedinszky Erikánál: az ő önálló, szuverén, az álmok és a valóság sajátos elegyéből kibontakozó költészete. Ezt a költészetet mutatta be október 19- én Budapesten, a Rátkai Klubban, szép számban összegyűlt barátai, ismerősei, tisztelői előtt. A költői est nem versetvkel, hanem beszélgetésekkel kezdődött. Ennek során mondta el Dedinszky Erika miért vagyunk az ő számára mi magyarok (és különösen a pályatársak) olyan fontosak. — A holland költők iszonyú magányban élnek. Mintha a művészetben is piachelyzet állt volna elő: a „másik” mindig konkurrens, aki előtt titkolózni kell. így ha a versekről vagy akár a politikáról igazán jól el akarok beszélgetni, akkor hazajövök Magyarországra. Tizennégy éves korában került ki. lassan már negyedszázada Hollandiában él. És mégis nemcsak kristálytisztán, akcentus nélkül beszéli nyelvünket, anyanyelvét, hanem még költő számára is irigylésre méltó, kifogyhatatlanul gazdag a szókincse. Később, amikor válaszolt egy újabb kérdésre, hogy vajon sokat viaskodik-e a szóval, kiderült: kirándulásai, felfedező- és gyűjtőútjai a szavak színes világába — számára valamiféle önvédelmet jelentenek: — Ha egy költő, mint én is, kikerül egy olyan országba, ahol nem beszélnek magyarul, fenyegetettnek érzi a nyelvet, úgy érzi, hogy minden erővel meg kell óvnia. Ilyenkor tudatossá válik a nyelv használata, gyakorlása* és talán ezért beszélünk mi, odakinn élők, tisztábban mint a hazaiak. És még valami: a nyelv a mi számunkra nem magától értetődő valami. A hal nem tudja, hogy körülötte víz van, csak úszkál, lubickol benne. A magyarok idehaza úgy élnek a nyelvben, a nyelvi közegben, mint hal a vízben. Mi odakinn nem így vagyunk. Mi „érezzük a vizet!” A távol élés (aminek kontrasztjait talán csak erősíti a gyakori hazajájárás) a kulcsa — a költőnő szerint — annak is, hogy mintegy védekezésképpen gyakran fordul költeményeiben a szerelemhez; hogy olvasói olykor erotikával túl fűtöttnek érzik verseit. Elmondotta, hogy kinti magányát, társtalanságát a versekben igyekszik feloldani, velük és bennük próbálja megteremteni és megtalálni azt a közösséget, amit az igazi életben nem lel föl. — Megértettem: csak versben lehet azt a teljességet megteremteni, amire az életben nincs mód. A költőnő verseit a Kaláka együttes zenésitette meg Kultúra-tudomány A bécsi magyar hetek rendezvénysorozata keretében dr. Randé Jenő bécsi magyar nagykövet Bartók-emlékplakettet nyújtott át Takács Jenő és Robert Scholium zeneszerző egyetemi tanároknak, dr. Hans Landesmann-nak, a bécsi Konzerthaus főtitkárának és Alfred Schlee-nek, az osztrák Universal kiadó vezérigazgatójának. A kitüntetettek munkájukkal. alkotótevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárultak Bartók Béla műveinek széles körű megismertetéséhez. * Az olaszországi Bartók-ünepségek keretében nagyszabású ünnepségeket és nemzetközi rendezvénysorozatot tartottak Velencében. * A Japán—Magyar Baráti Társaságnak a tokiói Takebasi palotában megtartott közgyűlésén Bartók-emlékéremmel tüntették ki Tanimoto Kazajuki professzort. A közgyűlésen ismét Nebesima Naocugu szenátort választották elnöknek és Ikeda Cuneót pedig főtitkárnak. * A japán főváros híres bemutatótermében, a Tojku-galériában kiállítást rendeztek a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria műkincseiből. A tokiói közönség az 1860 és 1900 közötti magyar festészet remekeit tekinthette meg. * Dr. Kós Péter tokiói magyar nagykövet látogatást tett a tokiói Cuda Egyetemen, s átnyújtotta a Művelődési Minisztérium 150 könyvből álló ajándékát, amellyel elismerését fejezte ki azért a munkáért, amelyet az egyetem végez a magyar történet- és társadalomtudományi, valamint a közgazdaságtudományi ismeretek terjesztésében. * Illyés Gyula kapta az ez évi Mondello-díjat. az Olaszországban kiadott legrangosabb díjak egyikét, amelyet külföldi művészeknek adnak. * Kazinczy Ferenc halálának százötvenedik évfordulója alkalmából tudományos ülésszakot rendeztek Sátoraljaújhelyen. A tanácskozáson előadások hangzottak el Kazinczy irodalmi munkásságáról, a nyelvújításban játszott szerepéről, irodalomszervezői tevékenységéről, valamint stilisztikai és esztétikai nézeteiről. Az Édes Anyanyelvűnk országos verseny döntőjét is Sátoraljaújhelyen rendezték meg. * Az álmosdi győzelem évfordulójának alkalmából az ország több városában koszorúzásokat tartottak a Bocskai-szobroknál. Bocskai István fejedelem csapatai 1604. október 15- én arattak elsöprő győzelmet az ellenük küldött császári sereg felett. * Megnyitották a felújított Bessenyei-emlékházat a Hajdú-Bihar megyei Bakonszegen. Bessenyei György 1787-ben vásárolta ezt a házat, s élete utolsó éveit itt töltötte. Bormúzeum nyílt Badacsonyban. A kiállított használati tárgyak, eredeti dokumentumok, fényképek és grafikonok jó képet adnak a történelmi borvidék 2000 éves múltjáról FOTÓ: VIDA ANDRÁS — MTI Eklézsialátogatás címmel kiállítást rendeztek a Budapesti Művelődési Központban Németh László születésének 80. évfordulója alkalmából. * Az Európai Rákkutatók Társasága Budapesten megtartott VI. kongreszszusán mintegy háromszáz tudós vitatta meg a rosszindulatú daganatokkal kapcsolatos kutatásaik legújabb eredményeit. * Az idei, harmincharmadik alkalommal megrendezett frankfurti könyvvásáron a hazai kiadványokat a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat mutatta be. Tizennyolc könyvkiadónk képviseltette magát, több mint kétezer kiadvánnyal. Felavatták Babits Mihály szobrát, Borsos Miklós alkotását Pécs belvárosában a Geister Eta utcában FOTO: KALMANDY FERENC — MTI 3
