Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-31 / 22. szám
AZ ORSZÁGGYŰLÉS Október 8—9-én zajlott le az országgyűlés őszi ülésszaka. Napirendjén két beszámoló szierepelt: a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolója mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk helyzetéről, valamint az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnökének expozéja a környezetvédelmi törvény végrehajtásáról. — Negyedikek vagyunk Európában az egy főre jutó élelmiszerkalória és a fehérjefogyasztás területén — mondta Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, és hozzátette — ezt a helyezést jónak minősíthetjük, akár az előző évtizedek itthoni színvonalához, akár a nemzetközi mércéhez hasonlítjuk. Az elmúlt tíz évről szólt a miniszteri beszámoló, a szocialista átszervezés második évtizedéről, amelyet röviden úgy jellemzett, hogy ez a lendületes fejlődés korszaka volt. 1980-ban több mint másfélszer anynydt termeltek a mezőgazdasági ágazatok, mint 1970-ben. Agrárpolitikánk bevált, s ez egész társadalmunk ügye, érdeme, haszna. Látványosak és elismerésre méltók mezőgazdaságunk eredményei, de a miniszter beszédében a gondokról is szólt: a szakmai műveltség hiányosságairól, a szervezettség gyengeségeiről, a termelőeszközökkel kapcsolatos nehézségekről. Arról is beszélt, hogy a termelés anyagi ráfordításai jobban növekedtek, mint a hozamok, nem fordítottunk elég figyelmet a földvédelemre, gyakran a legjobb termőföldeket más célokra vették igénybe. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter FOTO: TORMAI ANDOR — MTI Dr. Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke az öt évvel ezelőtt elfogadott környezetvédelmi törvény végrehajtásáról számolt be. E téren a tennivalók: egyrészt a korábbi szerunyezőforrások felszámolása, másrészt az, hogy az új létesítmények már a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével épüljenek fel. Az intézkedések hatására Győrött és Pécsett tisztult a levegő, Ajkán és Szolnokon csökkent a fluorszennyezettség. Az utóbbi években a közvélemény aggodalommal szemlélte a Balaton vizének romlását. A ŐSZI ÜLÉSSZAKA Dr. Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke FOTÓ: TORMAI ANDOR — MTI tó sorsa a kormány által elfogadott programok következetes végrehajtásán múlik, jelentette ki az államtitkár. A beszámolókat — a hozzászólások és a vita után — az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Közélet - diplomácia Nagy János külügyminisztériumi államtitkár Bonnban megbeszéléseket folytatott dr. Berndt von Stadennel, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának államtitkárával a két ország kapcsolatairól és aktuális nemzetközi kérdésekről. * Héttagú küldöttség élén hazánkban járt Reginaid Eyre angol kereskedelmi parlamenti államtitkár, aki Török István államtitkárral tárgyalt a magyar—angol gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. * Dr. Hetényi István pénzügyminiszter Rolf Wirten svéd gazdasági és költségvetési miniszter meghívására Svédországba utazott. A két miniszter aláírta a kettős adózás elkerüléséről szóló magyar—svéd kormányközi egyezményt és megbeszéléseket folytatott a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról. * Budapesten tartózkodott dr. Adolf Nussbaumer, az osztrák kancellári hivatal államtitkára. Vendéglátójával, Török István államtitkárral áttekintették az osztrák—magyar gazdasági kapcsolatokat. * Czinege Lajos hadsereg tábornok, honvédelmi miniszter hivatalos látogatást tett Ausztriában, ahol tárgyalt meghívójával, Otto Röschnek osztrák hadügyminiszterrel. Czinege Lajost dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök is fogadta. NYERS REZSŐ GAZDASÁG ÉS POLITIKA KÖLCSÖNHATÁSA Részletek az elmúlt 25 év fejlődésével foglalkozó akadémiai ülésszakon elhangzott előadásból Napjainkban már világjelenségnek tekinthetjük, hogy a politikai életben nagy helyet foglalnak el a gazdaság kérdései — főként a társadalmi hatások és összefüggések tekintetében, de nemritkán szorosan vett közgazdasági teljesítmény kedvező alakulása politikai sikert eredményez, az ellenkezője pedig politikai nehézségeket, súlyosabb esetekben egyenesen kudarcot okoz. De nemcsak a politika függ a gazdaságtól, a fordított függés is kétségtelen; a gazdaság működésének számos feltétele politikai döntések függvénye, s ha mindez ésszerűen történik, akkor nem hátrányára, hanem előnyére szolgál a gazdaságnak. Szoros tehát a kölcsönös függés, nem létezik sem politikamentes gazdaság, sem ökonómiától mentes politika. Ám a két szféra sem a tőkés, sem a szocialista viszonyok között nem mosódik össze, megmarad viszonylagos önállóságuk. Hazai tapasztalataink kétségkívül arra intenek, hogy a politikai tevékenységben a népgazdasági méretű és horderejű kérdések megoldására kell összpontosítani, ennek érdekében kell szabályozni, ösztönözni és ellenőrizni a gazdasági szervek tevékenységét. A gazdaság viszonylagos önállóságát tudomásul véve közvetett eszközökkel végső fokon hatásosabb a vállalatok irányítása, mert ezekkel igazán a fő társadalmi érdekek érvényesülésére ható politikai befolyással vagyunk a vállalatok összességére. különösen az úgynevezett minőségi tényezők — hatékonyság, termelési szerkezet, innováció, piaci alkalmazkodás — tekintetében. Ebben a felfogásban népgazdasági tervünk több. mint prognózis, de kevesebb, mint parancs, mert önálló helyzetmegítélést és cselekvést igényel a gazdálkodó szervektől. Ez a felfogás jobban épít az emberekre, általában az emberi tényezőkre, mint a túlközpontosított gazdasági modell — és éppen ez teszi társadalmilag ésszerűvé. Az általános gazdasági fejlődés kritikus kérdéseiben politikai síkon lehet világosan kifejezni a koncentrált gazdasági érdekeket, de ehhez olyan, politikai mechanizmus kell. amely szoros kapcsolatban van a gazdasággal, amely segít feltárni és egyeztetni a valós érdekeket, amely segíti az alternatív lehetőségek szellemi érlelődését és kultúrált kinyilvánítását. Nehezíti az ilyesfajta szocialista politikai mechanizmus kialakulását az a körülmény, hogy hosszú ideig nem ilyen felfogásban fejlesztettük a politikai intézményrendszert. Nehezíti, de végül is nem akadályozhatja meg további fejlődésünket a megkezdett úton. Lehetne sorolni gazdasági gyakorlatunknak azon nehézségeit, fogyatékosságait, esetenként visszásságait, melyek politikai kérdésként is jelentkeznek. Igazában javítani ott lehet, ahol a hiba keletkezett, ezért a politikai ellenőrzés is csak a működés közelében lehet igazán hatékony. Ügy vélem, hogy a gazdasági mechanizmus mellett politikai mechanizmusunknak ezt a „szortírozóképességét” is fejleszteni kellene, mégpedig két okból: először is azért, hogy a konkrét problémák nagyobb része legyen megoldható, másodszor meg azért, hogy a politikai erőfeszítések olyan nagy horderejű általános témákban ösztönözzenek többre-jobbra, melyek nemzetünk egészének szempontjából kulcsot adhatnak a biztosított jövőbe való belépéshez. Mindenekelőtt három kiemelkedő fontosságú cselekvési irányra szeretnék utalni, melyek mind gazdasági, mind politikai jelenünk és jövőnk szempontjából ilyesfajta kulcskérdések. Először a kiegyensúlyozott és fejlődő külső gazdasági kapcsolatokra, mert az utóbbi években vagy a fejlődés, vagy a kiegyensúlyozódás a jellemző. Másodszor a gazdasági hatékonyság gyorsabb növelésére, hogy a társadalmi eszköz-. munka- és anyagráfordítás a mainál lényegesen nagyobb többletértéket eredményezzen. Harmadszor: az emberi és a közösségi együttműködés intenzitásának s hatásfokának a növelésére, hogy az együttműködés gépezete kevésbé csikorogjon a horizontális meg a vertikális társadalmi munkamegosztásban, ezáltal jobb legyen a gazdasági eredmény és javuljon a politikai közérzet. Ma már aligha vitatja bárki is, hogy a magyar népgazdaság hoszszú távú sajátossága a világgazdaság két szférájával — a szocialista nemzetközi piaccal és a tőkés világpiaccal — való párhuzamos együttműködés. Ezután is kiemelt fontossága lesz a KGST-kapcsolatoknak, de nem abban az értelemben, hogy ezúton szűkíthetjük érintkezésünket a tőkés piaccal, hanem többek között abban az értelemben, hogy világpiaci versenyképességünket mindenek előtt a KGST-re támaszkodva igyekszünk javítani. Társadalmunk megértőén fogadja a gazdasági hatékonyságot előtérbe állító gazdaságpolitikát, többnyire rokonszemvvel kíséri, számos esetben cselekvőén támogatja. A hatékonyság problémájával közéletünk egészének kell komolyan szembenéznie. nem csupán gazdasági, hanem politikai kérdésként, hasonlóan, ahhoz, ahogyan Széchenyi István és reformkortársai néztek szembe saját koruk gazdasági problémáival. A magyar népgazdaság teljesítőképességének fokozása és minőségi értéke szempontjából semmiképpen sem tekinthetünk el az állami szféra és vállalati szféra közötti feladatmegosztás további javításától. Az állami szervek és az országos síkon működő társadalmi szervek gazdaságirányító tevékenységét a vállalatokat körülvevő, őket tevékenységre késztető gazdasági környezet kialakításában nagyon is szükséges hatékonyabbá tenni. A központi terveknek és a szabályozóknak valójában kettős hatásuk van: egyfelől késztetnek-kényszerítenek valamilyen teljesítményre, másfelől pedig korlátoznak az eszközök felhasználásában és azok vállalati szintű kombinálásában. A késztetés és korlátozás helyes aránya a kulcskérdés. Nem vitatva e téren a pillanat-2
