Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-03 / 20. szám
Változatosabb eszköztár — változatlan cél áncolnak a picik. A művelődési ház nagytermében vagy harminc-negyven apróság — három-négy évesek — ropja a táncot. Illetve topog, hajladozik, forog a zene ütemére. Mindegy: ebben a korban még nem a tánc kidolgozottsága számit. Csupán az, hogy ezek a gyerekek a régi magyar parasztzene ütemére lépkednek, erre tanulják meg a tánc alapelemeit, ez jelenti számukra az ismerkedést a felnőttek világával. Ahogyan nyelvüket megtanulják édesanyjuktól, úgy hatolnak be — taktusról taktusra, motívumról motívumra — a magyar népzene és néptánc rejtelmeibe. A széksorokban izgatott szülők. Mellettük figyelő, jegyezgető vendégek : az Anyanyelvi Konferencia résztvevői. Ahogy figyelem ezt a képet, eszembe jut a tíz év előtti jelenet: az első külföldi magyar gyerekek megérkezése az első balatoni AK- gyermektáborba. Akkor is tétovák, bizonytalanok voltak a lépések — de akkor még a szervezés, az újat próbálás bizonytalansága látszott. Dehogyis volt szó gyermektáncházról! Még Magyarországon sem ismertünk ilyesmit, a Sebő-együttes is első próbálkozásainál tartott. Ám a magyar táncházmozgalom hamar integrálódott az anyanyelvi mozgalom eszköztárába. E tíz év alatt nem csupán a külföldi magyarság életében jelentett nagy változást az anyanyelvi mozgalom kiszélesedése. Magyarországon is utat tört a népi hagyományok városi újjáélesztése, számos új forma vált népszerűvé. A népzenei mozgalom, a táncházak, a gyermektáncházak, a honismereti mozgalom, az olvasó táborok, a „Röpülj páva’-mozgalom, a szép magyar beszédért kiírt pályázatok — ebben az évtizedben váltak országos jelentőségűvé. Lehetetlen fel nem ismernünk, hogy ezek a hazai kezdeményezések és formák a külföldi magyarok anyanyelvi mozgalmaira is hatnak. Az idei anyanyelvi konferencia egyik jól érezhető törekvése éppen az volt, hogy megújítsa, kiszélesítse a külföldi magyar gyerekek és fiatalok rendelkezésére álló eszköztárat. A felszólalások mellett ebédnél, vacsoránál, folyosói beszélgetéseken is új meg új ötletek röppentek föl — érdemes volna megszívlelni őket. Volt, aiki a gyermektáborok eddigi kereteit szeretné kibővíteni. A szokásos tábori formák alkalmasak a nyelvtanulásra, a magyarságismeret elmélyítésére — ám bizonyára sokan vannak olyan gyermekek, akiknek nem nyelvet kell tanítani, ök jól beszélnek magyarul: az igazán hasznos az ő számukra az volna, ha részt vehetnének egy olvasótábor vagy egy honismereti tábor munkájában. Az eddiginél sokkal jobban kötődnének ahhoz az országhoz, amelynek a nyelvét — szüleik révén — meglehetősen jól beszélik. S az olvasótáborok egyéni aktivitásra épülő, korszerű pedagógiai módszerei is hatékonyabbak lehetnének a hagyományosnál. Mások a magyar filmek jelentőségét hangsúlyozták. Egy-egy kiemelkedő játékfilm mindig Magyarországra irányítja a mozinézők figyelmét, ám emellett sok-sok kisfilmre, dokumentumfilmre és hazánk kulturális értékeit bemutató filmre volna szükség. Amerikában igen jó technikai lehetőségek állnak rendelkezésre — a televízióban, a kábeltévében —, hogy ezek a kisfilmek százezrekhez jussanak el egyszerre. És Európában is elérhetők lennének ezek a filmek sok magyar és nemmagyar érdeklődő részére. Sok fiatal is részt vett a konferencián. ök még nem oktatják, terjesztik a magyar kultúrát: maguk is diákok, egyetemi hallgatók. Ám az a kislány például, aki az Itt-ott kör ifjúsági rendezvényeit szervezi, elhatározta, hogy egy félévet magyar egyetemen fog tölteni. Az itt készült dolgozat az egyesült államokbeli egyetemen két évnyi „creditet” jelentene — ő pedig belülről ismerné meg a magyar egyetemi hallgatók életét, a magyar felsőoktatást. S „mellékesen” jó betekintést kapna a magyar szellemi élet jelenébe. Az ösztöndíj, amelyet a Magyarok Világszövetsége támogatásul fel tud ajánlani, nagyszerű segítség munkájához. Hosszan lehetne sorolni még az ötleteket, kezdeményezéseket, amelyek a Pécsett töltött hét alatt felmerültek. Ügy gondolom, hogy minden olyan jó szándékú javaslat, amely megmaradt az Anyanyelvi Konferencia illetékességi körében, értő fülekre talál. Ha ezek a javaslatok megvalósulnak, jócskán kibővülhetnek az anyanyelvi mozgalom eszközei. Ez azt jelenti, több választási lehetőség áll majd a külföldi magyar gyerekek és fiatalok rendelkezésére, testre szabott formák között fejleszthetik magyar nyelvi és kulturális ismereteiket. Mindez végül is ugyanazt a célt szolgálja, amelyet még a legelső anyanyelvi konferencia tűzött maga elé: a magyar nyelv és a magyarságtudat megtartását távoli országokban is, a második, harmadik nemzedék tagjainak művelődését, személyiségük kiteljesítését. Ez a — változatlan — cél megérdemli az eszközök, lehetőségek állandó fejlesztését. SÖS PÉTER JANOS 11
