Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-10-03 / 20. szám

Ml LESZ VELED VILÁG? dolgokat — az angolok higgadtab­bak, egyszerűbben fejezik ki ma­gukat. Az angolban van vagy száz­ezer szó, de mindig az a legmeg­felelőbb, amelyik a bonyolult gon­dolatot is a legegyszerűbben fe­jezi ki. — ... és ezért is nehéz megta­nulni angolul. — Majdnem lehetetlen. De ne­kem szerencsém volt, mert nem a szó, hanem a rajz nyelvén fejez­tem ki magamat. És szerencsém volt azért is, mert találkoztam Joy Batchelorral, későbbi feleségem­mel, aki jobban rajzolt, mint én, és megtanított nemcsak az angol nyelvre, hanem arra is, hogyan gondolkodnak az angolok. — Mivel magyarázza a magyar születésű filmesek sikerét Angliá­ban, például a Korda fivérek tevé­kenységét az angol filmgyártás megteremtésé ben? — Ne haragudjék meg, ha azt mondom: nem tudom. Talán gaz­dagabb és sokrétűbb volt a ma­gyar művészek tevékenysége, gaz­dagabbak voltak ötletekben ... Talán szorgalommal párosult munkájukat jobban tudták ka­matoztatni, könnyebben küzdöt­­ték le a nehézségeket. — Az ön személyes tevékeny­sége azért mégis jelentős fejezet az angol rajzfilmgyártás történe­tében ... — Amikor Angliába jöttem, mindössze öten voltunk grafiku­sok, akik a rajzfilmmel foglalkoz­tunk. Ma ezerötszázan dolgoznak e szakmában. S közülük mintegy ezer, Halas-tanítvány. — A „Halas and Batchelor” cég volt az első, amely felnőtteknek is készített rajzfilmeket. A náci Né­metország elleni háború idején kö­rülbelül hetven antifasiszta mon­danivalója rajzfilmet készítettünk, a háború befejezése után pedig a különböző brit minisztériumok — többek között Sir Stafford Cripps egykori moszkvai nagykövet, pénzügyminiszter — megrendelé­sére olyan 1—10 perces rajzfilme­ket produkáltunk — röplapok és unalmas, terjedelmes brosúrák helyett —, amelyek fontosak vol­tak az ország számára a háború utáni talpraállás időszakában. Az­tán 1960-ban feleségemmel meg­alapítottuk az Educational Film Center-t, és oktató filmeket készí­tettünk iskolák részére. E mun­kámban partnerem volt többek között a híres angol író, C. P. Snow. Azt mondtuk, egy érdekes, jó film többet ér, mint tíz gyenge pedagógus... — Halas úr, ön századunk egyik legnagyobb találmányát, a komputert a rajzfilmgyártás szol­gálatába állította. Miből áll ez a módszer? — Űj lehetőségeket nyit a film­gyártás számára, mert rajzfilmek esetében, hagyományos módszer szerint a film készítőinek sok ezer részletrajzot kell készíteniük. De a rajzot, a mozgásokat be lehet táplálni a komputerbe. A kulcs csupán az, hogyan adunk instruk­ciókat a gépnek. Mély meggyőző­désem, hogy ez a módszer kitágít­ja a grafika világát. — Hogyan fogadta a szakma ezt az új technikát? — Európában a szakma fél et­től az eszköztől. Ellenállnak, at­tól tartva, hogy nincs kapcsolata a művészettel, elszakad tőle. De hát valamikor a hangosfilmet is szidták a némafilm apostolai. Az­tán jött a színes film, a szélesvá­szon ... majd a televízió, amely­től a filmművészetet féltették. (Csak mellékesen említem, meg, hogy a filmgyártás költségeit fe­lére lehet csökkenteni ezzel a technikával.) De a lényeg most is, mint mindig: a művészi alkotás. — Halas úr, ön sok száz filmet alkotott. Melyik filmje nőtt legin­kább a szívéhez? — Kétezer négyszáz filmet csi­náltam ... A háború alatti és azt követő hajszás munka után úgy éreztem, itt az ideje, hogy műfajt váltsak. Célom az volt, hogy mű­vészileg is közelítsem egymáshoz a rajzot és a zenét. Ránki György zeneszerző ajánlására kezdtem együtt dolgozni Seiber Mátyással, aki Londonban élt, s Kodálynak volt a tanítványa. Több mint két­száz filmemhez ő írt muzsikát, így a számomra kedves „Varázslatos vetítővászon”-hoz is. A háttereket Földes Péter festette, aki Párizs­ban alkotott. Aztán megemlíte­ném George Orwell klasszikus műve nyomán készült „Állatok farmjá”-t, amely 1954-ben készült. Ez volt az első, egész estét betöltő angol rajzfilm. Zenéjét ugyancsak Seiber szerezte. Huszonhét év után ma is a legjobb tíz filmalkotás közt tartják számon Amerikában. Szívemhez nőtt az „Automania 2000”, amely az autózás civilizá­ciós ártalmairól szól. A Moszkvai Fesztiválon a film elnyerte a nagydíjat a rövidfilmek kategóriá­jában, Magyarországon is vetítet­ték. 1981-ben pedig elkészült a „Dilemma” című filmünk, ame­lyet Budapesten ön is látott. — Hallatlanul megrázó, mellbe­vágó volt. olyan kincsek, amelyeket csak Ma­gyarország tud nyújtani fiainak. Én például egy egyszerű, Práter utcai iskolába jártam, és nem tar­toztam a legjobb tanulók közé. De a kitűnő pedagógusok felkeltet­ték a kedvet a. tanuláshoz. Föld­rajzból például majdnem megbuk­tam, mert nem tudtam, hogy hol van Manchester. Tanárom azon­ban adott egy földgömböt, s azt mondta, vigyem haza, nézegessem. Én meg egész éjjel kutattam, hogy hol is van az a Manchester. Ez volt az első angol város, amelyet meg­ismertem. Később azt is megtud­tam, hogy itt dolgozott Engels, itt volt a fabianius mozgalom bölcső­je — és itt van Anglia egyik leg­jobb futballcsapata... Felejthetetlenek mestereim, Bortnyik Sándor és Berény Rcr­­bert. De ma is nagyszerű embe­rekkel hoz össze a sorsom Ma­gyarországon: a grafikus Kass Já­nossal, Ránki György és Ránki András zeneszerzőkkel, Kovács András, Gál István, Jancsó Miklós filmrendezőkkel. Ügy érzem, e kapcsolatokban én vagyok a nyer­tes fél, mindig én vagyok az, aki kap tőlük. — Mi a véleménye a magyar rajzfilmgyártásról ? 1. John Halas 2. Rajzok a Dilemma című filmből Kass János rajzaival. A világon elsőnek készült kompu­tertechnikával. A film Moszkvában megnyerte a nagy­dijat a rövidfilmek kategóriájában 3. Hoffnung szimfónia (1965) — Igen. rendkívül fontos a film mondanivalója: mi lesz veled, Vi­lág, mi lesz veled, emberiség, a huszadik század utolsó éveiben? Elpusztul-e Földünk egy nukleáris háborúban, vagy sikerül-e meg­védeni a békét, amit én minden­nél fontosabbnak tartok! Büszke vagyok erre a filmre, s arra is, hogy Magyarország egyik legkivá­lóbb grafikusművésze, Kass János is részt vett a munkákban. — Az imént azt mondta, nehe­zek voltak az első évek Angliában. Angolnak tartja magát? — Igen, angolnak! A háború alatti időszak annyira Anglia sor­sához fűzött, hogy kívülállóként lehetetlen lett volna filmeket ké­szítenem. — És mit jelent önnek az, hogy magyar születésű? — Nagyon sokat. Eltéphetetlen szálak fűznek Magyarországhoz, — Talán, e téren én nyújthat­tam tanácsaimmal valamit magyar művésztársaimnak a Pannónia Filmstúdióban. Az egykori kis Pannóniából nemzetközi hírű stú­dió lett, s nemcsak a technika, ha­nem a látásmód, művészi színvo­nal területén is elérték a világ­­színvonalat. Csak egy példa: Rófusz Ferenc „A légy” című filmje az idén Oscart kapott. De Jankovics Marcell munkái is igen magas mű­vészi értéket képviselnek. Angliá­ban nagyon szeretik a magyar rajzfilmeket, például a „Gusztáv”­­sorozatot. 1982-ben magyar film­hetet akarok szervezni Londonban a magyar rajzfilmek népszerűsí­tésére. Rendszeresen utazom Magyar­­országra, márcsak azért is, mert az ASIFA-nak, az animációs filmké­szítők nemzetközi szervezetének vagyok az elnöke, titkára pedig — budapesti. L£NArx GYÖRGY 10

Next

/
Thumbnails
Contents