Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-03 / 20. szám
Londoni műtermében kerestem fel John Halast, nem sokkal budapesti látogatása után. A személyére vonatkozó kérdéseket elhárítja, s ha válaszol is rájuk, sosem saját magát helyezi előtérbe, hanem „szerencséjét”, meg másokat, akiktől csak tanult, s akiknek sikereit köszönheti. — ön tizenöt évesen került kapcsolatba a filmmel. Mi vonzotta, szinte kamasz gyerekként a filmhez? — Tehetséges filmessel, Pál Györggyel hozott össze sorsom. Ö akkoriban már több reklámfilmet csinált Budapesten. Amikor együtt dolgoztunk, Pál készítette a rajzokat, én meg a papírból kivágott bábukat mozgattam. Tizenöt éves voltam ... Egyébként Pál György később nagy hírnévre tett szert, Hollywoodban telepedett le, s hat Oscar-díjat kapott. — Iskola mellett dolgozott? 7 8 9 10 9» — Nem mellett, hanem helyett ... Akkor már nem jártam iskolába, mert a rajzolás, a film jobban érdekelt. — Ügy tudom, később beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára? — Nem, nem így volt. Nem tanulhattam a Képzőművészeti Főiskolán, mert heten voltunk testvérek, és taníttatásomra apámnak nem volt pénze. Nagyon szegények voltunk. Állást kellett vállalnom, és egy kirakatrendezőhöz szegődtem el inasnak. Mindketten Párizsba mentünk, hogy ott szerencsét próbáljunk. — Mennyi ideig dolgozott Párizsban? — Csak egyetlen napig. Társam ugyanis faképnél hagyott, és elment szalámiügynöknek. Én meg árcédulákat rajzolgattam boltosoknak. Kilenc hónap múlva hazajöttem. Bár ekkor sem volt pénzem, itthon jelentkeztem Bortnyik - nál, hogy tanítson. Ö maga mellé vett, s asszisztense lettem. Tizenkilenc éves voltam, és nagyon szerencsés: nemcsak hogy fizetnem nem kellett, de még pénzt is kaptam, s ami a legfontosabb — tanulhattam. — Bortnyik Sándor — aki korábban a weimari Bauhausban dolgozott —, Moholy-N ággyá 1 együtt akkor már készített néhány rajzfilmet. Budapesten is az volt a vágya, hogy a grafika mellett filmeket csináljon. „Veterán” filmes lévén, én ebben is segítettem neki. Délelőtt rajzot tanítottunk, délután és este meg filmeket csináltunk. Nagyszerű iskola volt ez számomra, mert Bortnyik nagyon szigorú — de remek tanár volt. A stúdióban tanított Berény Róbert is, a kitűnő festő és nagyszerű egyéniség. És ebben az időszakban járt itt Moholy Nagy, de eljött hozzánk — Bauhaus „nagymestere”, Gropius is. Aztán itt dolgozott Vásárhelyi Győző (akit ma világszerte Victor Vasarely néven tisztelnek), mielőtt Párizsba ment volna. Olyanok gyűltek öszsze Bortnyik műhelyében, akik a modem magyar piktúra megteremtői voltak. Jelentős korszaka volt ez a magyar művészetnek, és persze rám is döntő hatással voltak az itt eltöltött évek. Bortnyik stúdiójában találkoztam Macskássy Gyulával — a legtehetségesebb Bortnyik-tanítványnyal —, s 1932-ben elhatároztuk, hogy megcsináljuk az első magyar rajzfilmet. Kassowitz Félixszel, a kiváló karikaturistával hárman rajzfilmstúdiót alapítottunk. Hamarosan angol megrendelést is kaptunk: el kellett készítenünk Liszt zenéjére a „Magyar rapszódia” című rajzfilmet. — És ön hogyan került Londonba? — Ügy, hogy 1936-ban meghívtak. Azóta itt élek. — Milyen emlékei vannak az első évekről? — Az első időszak nagyon nehéz volt. Nem tudtam angolul, nem ismertem az angol életformát. Zavart, hogy más az angolok gondolkodásmódja, másként reagálnak az eseményekre. Mi, magyarok szeretjük bonyolítani a 9
