Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-09-19 / 19. szám

Weiss Valér (Német Szövetségi

Köztársaság)

Az „írja meg!” pályázatra érdekes pályamunka érkezett néhány hónappal ezelőtt. írója, Weiss Valér Brémából finom iróniával és öniróniával irta meg egy magyar nyelvtanfolyam szervezésének nehézségeit, és az első sikereket. A dolgozat minden sorából érződött az a hallatlan szeretet és elszántság, amellyel egy ember szabad idejéből áldoz fel értékes órákat és napokat, hogy a magyar nyelvet és kultúrát megismertesse másokkal.

Most Weiss Valér az Anyanyelvi Konferencia egyik résztvevőjeként hallgatta Pécsett az előadásokat.

— Kikből áll Brémában tanítvány i köre?

— Előre kell bocsátanom, hogy németekből. Olyan németekből, akiket semmiféle származási szál nem fűz Magyarországhoz.

— Miért tanulnak magyarul?

— Az indokok különfélék. Van olyan tanítványom, aki egyszerűen szereti, érdekesnek találja a magyar nyelvet. Egy másik tanítványom finn származású, s rokonságot érez a magyar néppel: meg akarja ismerni nyelvünket, irodalmunkat. Többeknek a férjük, feleségük, élettársuk magyar származású, s közelebb akarnak kerülni párjuk világához.

— S ön miért tanít?

— Magyar—'könyvtár szakot végeztem Budapesten, a bölcsészkaron. Most a televízió brémai stúdiójában dolgozom, a filmarchívum vezetője vagyok. Ez a könyvtárossággal némileg rokon szakma, de magyartanári diplomával a zsebemben fél embernek érezném magam, ha nem tanítanék. És örülök, hogy kiélhetem ezt az ambíciómat —, én is sokat kapok a tanítástól.

— Külföldieket oktatni azonban mégiscsak más ...

— 1979-ben részt vettem a debInterjúk és részletek a felszólalásokból

receni pedagógus továbbképző tanfolyamon. Ott nagyon sok olyan tanári módszert tanultam, aminek hasznát vehetem a munkámban. Persze, az Anyanyelvi Konferencia anyagai, könyvei elsősorban azok számára készültek, akik származásuknál fogva közei állnak a magyar nyelvhez, esetleg beszélnek is egy keveset magyarul. Én kifejezetten külföldieknek szánt könyvekből tanítok — többek között Ginter Károly könyvéből —, és nagyon sokat használok fel a magyar irodalomból. Az az elvem, hogy már csekélyke nyelvtudással is el lehet kezdeni olvasni könnyebb szövegeket — ezzel rögtön plasztikussá lesz, hogy érdemes, hasznos a magyar nyelvvel foglalkozni.

— Mik a tervei?

— Szeretném, persze, ha még többen tanulnának magyarul. Meg kell mondanom, hogy Brémában és a környéken meglehetősen sok magyar család él. Szeretném, ha nyelvtanfolyamot tudnánk szervezni a magyar gyermekek számára: ez volna a legfontosabb és leghasznosabb feladatom.

Tóth László (Brazília)

Tóth Lászlót már régi ismerősként köszönthettem, noha soha nem találkoztunk. A brazil közgazda meghívottja volt tavaly az elméleti közgazdászok Széchenyiemlékkonferenoiájának. Akikor nem tudott eljönni, de elküldte Széchenyiről szóló tanulmányát, amellyel figyelemre méltó sikert aratott (részleteit a Magyar Hírek is közölte).

Mindenekelőtt azonban egy magyarázatot kell előre vetni:

— Miért kérte, hogy lakóhelyét a „brazil” névvel jelezzem?

— Igen sok zűrzavart okoz nálunk, hogy az ország és a főváros neve hasonló. Én Säo Paulóban lakom — s nálunk a fővárost nevezik Brasíliának, az országot — több nyelvhez hasonlóan — Brasil-nak nevezzük. Többek között ezt kértem a konferencián résztvevő nyelvészektől, hogy tegyenek különbséget a magyar nyelvben is a két elnevezés között.

— Felszólalásában kissé borús képet festett a Sáo Pauló-i magyarságról.

— Mi azt a fogalmat használjuk, hogy a Sáo Pauló-i magyarság „holtág”. Nem alaptalanul. Az itteni magyarság történetében is jól megkülönböztethető három nagy bevándorló hullám: az 1920- as évekbeli, az 1945 és az 1956 utáni. A Brazíliai Magyar Segélyegylet a két világháború között éite aranykorát: csupán iskoláiban több tízezer magyar gyermeket tanítottak meg magyarul. 1951-ben azonban bezárták az utolsó iskolát is.

— Mi az oka a holtág kialakulásának?

— Természetesen, elsősorban a nagy távolság Magyarországtól és a többi magyar szellemi központtól. Nagyon sokba kerül egy hazautazás, vagy egy európai, északamerikai magyarlakta város meglátogatása. Kevesebb magyar művész, tudós érkezik hozzánk. A magyar és a brazil állam között nincsen kulturális államközi szerződés. Ez is nehezíti a kulturális cserét. És az elmúlt évtizedek alatt sok magyar értelmiségi más országba költözött.

— Milyen jelenleg a Sáo Paulóban élő magyarok művelődési helyzete?

— Néhány intézményünk jelenleg is hősiesen harcol a magyarságtudat megtartásáért, a magyar gyermek művelődéséért. Elsősorban meg kell említenem a cserkészeket, akik hétvégi magyar iskolát tartanak fenn. Az ifjúsági művelődési formák közül jelentős a magyar néptánccsoport és a Könyves Kálmán Szabadegyetem. Évente magyar szemináriumot rendezünk: itt táborozással egybekötött magyar kulturális programmal várjuk az érdeklődőket. És okvetlenül meg kell említenem a bencés szerzetesrendet. 12 tagja Magyarországon végzett barát, s fő feladatuknak tartják a magyar kultúra terjesztését.

— Felszólalásában az anyanyelvi mozgalmat hordóhoz hasonlította. Miért?

— Ügy vélem, hogy a tízéves Anyanyelvi Konferencia egy hordó forrásban levő borhoz hasonlít. Az elmúlt évtizedben annyit tett a mozgalom, hogy a bor forrni kezdett, és szűk számára az eddigi hordó. Üj, nagyobb hordóra

volna szükség: új, változatosabb formákra, szélesebb hatékonysági körre. Erre most a feltételek adva vannak — élni kell velük.

Laczkó Judit (Belgium)

Belgiumban az elmúlt években több új magyar egyesület alakult. Ezek egyike az Ars Hungarica, amelynek képviselőjeként Laczkó Judit vett részt az idei Anyanyelvi Konferencián.

— Számomra külön öröm — mondta Laczkó Judit —, hogy a debreceni pedagógus-továbbképző tanfolyamon is ott lehettem. Így azután élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon utazhatok vissza. A konferencia programját igen gazdagnak és változatosnak éreztem, sőt talán többet is kaptunk, mint amennyit fel tudtunk magunkban dolgozni. Véleményem szerint talán kevesebb előadást kellett volna tartani, s több időt kaphattunk volna saját egyesületeink helyzetének, tapasztalatainknak az ismertetésére.

— Az Ars Hungarica új egyesület, milyen célokat tűzött ki maga elé?

— Elsősorban tagjaink kulturális igényeit igyekszünk kielégíteni, s ennek érdekében túllépünk az országhatárokon, egyfajta nemzetközi kooperációra törekszünk. Jövő év áprilisában például egy képzőművészeti kiállítást rendezünk belgiumi, franciaországi, hollandiai és angliai magyar képzőművészek részvételével. Természetesen a hazai, magyarországi művészeti élet reprezentánsait is bemutatjuk. Többek között kiállítást tervezünk Korniss Péter fotóiból. A Bartók—Kodály rendezvénysorozatunkra pedig meghívtuk ifiú Bartók Bélát.

13