Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-09-19 / 19. szám
Részletek a IV. Anyanyelvi Konferencián elhangzott előadásokból MAGYAR VONATKOZÁSÚ ANYAGOK AMERIKA KÜNYVTÁRAIRAN A századforduló elején Észak- Amerika könyvtáraiban csak néhány száz kötetnyi magyar vonatkozású anyagról tudunk számot adni. 1904-től kezdve kisebb főiskolák kezdték meg először a magyar nyelv és irodalom tanítását. Ebben az időben a könyvtár készlet szinte minden intézetnél meglehetősen gyengének mondható. A magyar gyűjtemény színvonala lényegesen változni kezdett, amikor az 1920-as és 1930-as években nagyobb egyetemek is felkarolták a magyar irodalom, nyelv és történelem tanítását. A Harvard, a Columbia Egyetem, majd a" Western Reserve Egyetem iktatta be a tanmenetbe a magyarságtudományi ismeret rendszeresebb tanítását. Tudományos hungarológiai munka akadémiai szinten csak az 1950-es években indult meg, amikor négy nagy egyetem felkarolta az urál-altáji kutató központok működését. A négy központ Berkeley, Colorado, Columbia és Indiana egyetemein talált akadémiai otthonra. Az 1950-es és 1960-as években a magyar tantárgyak intenzív tanítása egyre inkább kívánatossá tette azt, hogy könyvtárak vezetői az előadó tanárokkal együtt a könyvtár magyar gyűjteményének felépítését is fokozottabban támogassák. Az elmúlt évtizedek alatt mintegy harminc egyetem és más intézmény könyvtárában igen jelentős magyar gyűjtemény keletkezett. Több nagyváros nyilvános könyvtárában is egyre nagyobb igény támadt magyar nyelvű könyvek beszerzésére. Már az 1920-as években nagyobb magyarlakta vidékeken egy egész sor városi könyvtár főként irodalommal foglalkozó könyvkészletet muta-A MAGYARSÁGTUDAT ŐRSZIGETEI A Magyarországon kívül élő magyarok etnikai tömbjeinek legtöbbje töredezik. Torontóban, Clevelandben, New Brunswickon és másutt is megszűnőben vannak, vagy már el is tűntek a „magyar utcák", magyar negyedek, magyar városrészek. Mi az oka ennek a szétszóródásnak? Nyugaton rendszerint az a folyamat okozza, amit a szociológia „szuburbanizálódásnak”, szabad fordításban „kertvárosiasodásnak" hív. Mihelyt a nyugati városlakó megteheti: kiköltözik a zöldövezetbe, és onnan jár be munkahelyére Széthullóban, megszűnőben tehát a Magyarországon kívül élő, mintegy 5 milliónyi magyarság? Nem, vagy még nem. Mert a szórvánnyá szélesedés helyett sok helyen kialakult, másutt most alakul a magyarság-magatartásnak, egy már nem tömbben élő természetességű, de még nem is szétszóródott egyediségben küzködő új közösségi módozata: a sziget életforma, amely egyre kevésbé függ a lakóhelyektől, a városba be-, vagy a városból kivándorlástól, mert egyre inkább az önkéntes vállaláson és felelősségtudaton alapul. Tíz éve élesztgeti, buzdítja, támogatja Anyanyelvi Konferenciánk ezt a vállalást és felelősségtudatot. Munkásságunk második évtizedébe lépve fel kell mérjük: milyen lehetőségei, adottságai, szükségletei vannak ennek az új közösségi életformának, a lassan világszerte kialakuló magyar archipelágónak, hogyan támogathatja anyanyelvi mozgalmunk legjobban a magyarságtudat, a magyarságmegtartás őrszigeteit, a FOTÓ: GABOK VIKTOR magyarság e külföldi közvetítő állomásait. A magyar archipelágó szigetei néhol a korábbi etnikus tömbök megmaradt csoportjaiból állnak, másutt a már szétszóródottabb vagy akár eredetileg is szórványosabbra települt családok, egyének együttműködésének eredményei. Az együttműködés formája sokféle lehet: szervezet, iskola, kulturális egyesület, egyház — az adottságoktól és igényektől függően. A szigetek három legfontosabb ismertető jegye az autonómia, a kettősségtudat és a vállalás. A szigetek önállósága, függetlensége jó esetben nem a légüres tér, a falakkal, a függönyökkel, az ideológiákkal, vagy az egymás ellen uszítással kirekesztettek vagy kirekesztők kóros elidegenedettségének a lelkiállapotát tükrözi. Olyan autonómia lehet ez az alapállás, amely közvetítő képességével diplomáciai viszonyt képviselhet az etnikai és a lakóhelyi tömbök között. A kétnyelvűség, a kétkultúrájúság lehetővé teszi a „hídszerep” természetes vállalását: a magyar valóság tolmácsolását a külföldnek és viszont a magyarságnak. Az autonóm, önérzetes kettősségtudat választással, vállalással kezdődik. Aki külföldön magyarságot vállal, az többletmunkát vállal és küldetést — ugyanakkor gazdagabb, komplexebb létformákat is. A sziget-életforma természetesen magában hordja a torzulás veszélyeit is. Mennél jobban megtanul a szigetlakó „szigetül”, annál jobban elfelejthet „kontinensül”, ha nem vigyáz. Mire a kontinens és a szigetek közti üzenetek megteszik útjukat — vagy ha az üzenethordozó előítéletes — értékét vesztheti a tudatformáláshoz szükséges információ. De mással nem pótolható értékeket is nyújthat a sziget, hiszen Darwin is szigeten fedezte fel az élet néhány egyedi formáját, a tudomány számára. A távlat is előnyös lehet; a kontinensen a fáktól nem látszik az erdő, a szigetről néha új összefüggéseket tesz lehetővé a rálátás. A sziget életforma eddig kialakult sajátosságai és lehetőségei szerint mit tűznek ki célul a magyar szigetek, milyen feladatokat vállalnak? I. Elsősorban megtartani, művelni és a következő nemzedékeknek megtanítani a magyar nyelvet és kultúrát, a magyar nép-, nemzet és történettudatot. Ez az alap, ez a sziget megmaradásának, értelmének is a biztosítéka. A megmaradáson, az önművelésen és átörökítésen túl is vannak feladatkörök, amelyek vállalásával a szigetek pótolhatatlan szolgálatokat tehetnek az összmagyarságnak. II. A szigetek kiegészítő munkája fokozhatja a kontinens és a többi sziget hatását, megsokszorozhatja a lehetőségeket. Ha egyik vagy másik sziget korlátozottságai nem engedik meg egy-egy történelmi vagy társadalmi létkérdés nyitott megtárgyalását — a többi sziget nyilvánosságot adhat a témáknak. Ha a kontinens nem teszi lehetővé a szabad művészi kísérletezés, vagy a társadalomtudományi, politikai elemzés néhány formáját, akkor a szigetek némelyike biztosíthat ilyen lehetőséget. III. A számos kiváló egyéni teljesítmény fontosságát felismerve, a közvetítés feladattá is egyre több magyar sziget vállalja rendszeresen. Magyar nyelvet és kultúrát, magyar múltat és jelent más nyelvűek számára ismertté tenni ugyanolyan fontos, mint külföldi művészi, társadalmi valóságakat magyarra fordítani. Aránylag kis létszámunk, földrajzi és nyelvi elzártságunk, történelmi hatalmi függőségeink határain emelkedünk felül magyar szigeteink — úgyis, mint kétirányú közvetítő állomásaink — segítségével. A szigetek közhasznú, jó működésének kulySa a kommunikáció, az alapos, folyamatos, mindenirányú tájékozódás és tájékoztatás a kontinens és a szigetek között. Anyanyelvi Konferenciánk elkövetkező éveinek — az eddig sikerrel végzett pedagógiai és kulturális munka folytatása mellett — egyik legalapvetőbb és legfontosabb munkaterülete kell legyen, lehetővé tenni, megteremteni és 10
