Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-08-22 / 17-18. szám

Wan-bli We-yah-kah elmeséli ÍGY LETTEM INDIÁN Amikor kis gimnazistaként először kerültek kezembe Cooper indián regényei, a velem egykorú fiúkhoz ha­sonlóan indiánfőnök szerettem volna lenni. Minden fiú átesik az efféle „indián korszakon”. Ben­nem azonban, ettől kezdve meg­maradt az érdeklődés az indiánok iránt és a vágy, hogy eljussak Amerikába, az indiánok közé. Sorsom úgy alakult, hogy előbb a dél-amerikai, majd az észak­amerikai indiánokkal kerültem kapcsolatba. Igyekeztem mind job­ban megismerni az indiánok múlt­ját és jelenét, életformáját, gon­dolkodásmódját, magatartását. Idők folyamán, személyes kapcso­lataim és indián barátaim révén kerültem az indián világ „bűvös körébe”. írói munkásságom jórészt az indián világhoz kötődik. 1978 nyarán Chief Red Dawn, Vörös Hajnal nagyfőnök, antropo­lógus, az indián tudományok mes­tere, miután megismerte az indiá­nokkal kapcsolatos munkámat, az­zal tisztelt meg, hogy a santee­­sziú törzs tagjává fogadott. A santee-sziúk, vagyis a „kele­ti sziúk” többsége Minnesota ál­lamban él. Vörös Hajnal azonban a nyarat New Hampshire-ben, az általa alapított „indián faluban” tölti, télen pedig Kaliforniában egyetemeken és középiskolákban tart előadásokat az indiánokról. 1980 decemberében, amikor is­mét az Egyesült Államokban jár­tam, Vörös Hajnal nagyfőnök ün­nepélyes formák között avatott a törzs tagjává. Az avatási és névadási szertar­tás voltaképpen a fiatal indiánok harcossá avatásához hasonló. Min­den mozzanatát átszövik azok a szimbólumok, amelyek oly fonto­sak az indiánoknál és melyeken keresztül jobban megértjük az in­dián magatartás lényegét. Az Egyesült Államokban min­den indiánnak a hivatalosan be­jegyzett angol, vagy dél-nyugaton, Arizonában, Üj-Mexikóban és Dél- Kalifomiában gyakran spanyol neve .mellett, három indián neve is lehet. Első nevét születésekor kapja, s olyasféle, mint „Elsőszülött”, „Má­sodszülött”, „Harmadik Fiú”, „Legkisebb”. Ezt a nevét azonban elhagyja, amikor felnő és tettei alapján érdemessé válik arra, hogy „harcossá”, vagyis a törzs nagykorú, teljes jogú tagjává avassák. Második neve — s ezt használja —, gyakran testi vagy szellemi tulajdonságaira, jellemé­re utal, mint „Sólyomszem” vagy „Fürge. Szarvas”. E névben gyak­ran szerepel a totem-állatős vagy természeti jelenség neve: „Menny­dörgő Medve”, „Ülő Bika”, „Vö­rös Felhő” és hasonlók. A harmadik név lehet becenév, fedőnév vagy éppen gúnynév. * Kellemes, hűvös kaliforniai es­tében került sor a szertartásra Santa Anán, Los Angeles közelé­ben. A nagyfőnök otthonának tá­gas szalonjában indián tárgyak páratlan gyűjteménye indián lég­kört teremtett. Kis asztalkán mi­niatűr tepee — indián sátor — jel­képezte az indián tábort. Az előt­te meggyújtott gyertya imbolygó lángja a „szent tüzet”, a bölcses­ség és az életet adó Nap szimbólu­mát. A „szent kukoricacső” a Föld­anyára és a termékenységre emlé­keztetett. Vörös Hajnal főnöki regáliában, fején pompás tolikoronával, bará­ti kézfogással és öleléssel fogadott. Rajtunk kívül tizen vettek részt a szertartáson, indiánok és hozzám hasonló „adoptált indiánok”. Körbe ültünk. A sejtelmes fény­ben, tollkoronájával szinte az időt­len indiánt testesítette meg Vörös Hajnal. Felállt. Elsorolta „érde­meimet”, majd megszólalt a dob, amely végig kísérte a szertartást, s mely a fény körébe hívott. A dob és a dobszó a legfontosabb szim­bólumok egyike. A dob kör for­mája a születés-élet-halál, a nap­palok és az éjszakák, az évszakok és a csillagképek szüntelen körfor­gásának jelképe és a dobverés az Univerzum szívverése. Luther Standing Bear főnök, a neves sziú író azt írta egyik könyvében: ha egyszer elnémulnak a dobok, az indián nem indián többé! A főnök kezében megszólaló csörgő sejtelmes hangja minden teremtmény mozgatóját, a Termé­szet erejét szólítja. Vörös Hajnal az indián szőttes­sel leterített földre „szent kukori­caliszttel” egyenes vonalat rajzol: az élet ösvényét. Nevemen szólít, s ezen a vonalon kell tennem né­hány lépést feléje. Jelképesen rá­léptem az „indián útra”, mely im­már életem végéig vezet. Vörös Hajnal most sastollat vesz mindegyik kezébe. Ezekkel a ma­dár szárnycsapását utánozva mint­egy körül legyez, tetőtől talpig. Ezzel a sas bátorságának és erejé­nek részesévé tesz. Ezt követően színes üveggyöngy nyakláncot akaszt nyakamba, in­dián szőttest térit vállamra, mint­egy beborít. A törzs most magába fogad. Keményen kezet fogunk, meg­öleljük egymást, majd kihirdeti a nevemet: — Wan-bli We-yah-kah! Santee-sziú nyelven azt jelenti: „Sastoll”. Majd hozzáfűzi angolul: — Chief-at-large! Vagyis, hogy nem csupán tagja lettem a santee-sziúk törzsének, hanem az indiánok ügyének kép­viselője, egyfajta „főnök”, afféle „indián diplomata”. Felerősödő, majd hirtelen elné­muló dobszó jelzi a szertartás vé­gét. Rajtam a sor. Nem minden meg­­hatódottság nélkül mondok kö­szönetét a megtiszteltetésért, mely a régi, valószínűtlen gyerekkori álom beteljesülését jelenti. Az indiánokat, akiknek éppúgy nem anyanyelvűk az angol, mint nekem, nem zavarja erős magyar kiejtésem. Arról beszélek, mikép­pen kerültem az indián világ bűv­körébe, hogyan váltak valóra ál­maim, amikor Brazíliában, majd Észak-Amerikában eljutottam az indiánok közé; indián barátaim milyen megértő szeretettel vezet­tek az indián világ jobb megérté­séhez. Beszélek munkámról, mely az indiánokhoz kapcsolódik. Végül indián barátaim segítségét kérem, hogy most már, mint magam is „indián”, minél eredményesebben folytathassam munkámat, s minél több olvasómat kalauzolhassam el az indián valóságba. * Téli napfordulón tartják a pueblo indiánok a „Niema” ünne­pet, amikor a hegyekből leszálló szellemeket megtestesítő „kachi­­nák” mindenkit megajándékoz­nak. A nagyfőnök is megajándéko­zott valamennyiünket. Jemez pueblo kerámiát kaptam Vörös Hajnaltól, én pedig egy ma­gyar csikóbőrös kulaccsal ajándé­koztam meg. „Nem sértő a legkisebb ajándék sem, hanem kedvesség” — tartja egy régi indián mondás. KUTASI KOVÁCS LAJOS (LONDON) A szerző és „Vörös Hajnal" nagyfönök 10

Next

/
Thumbnails
Contents