Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-22 / 17-18. szám
Találkozóink egyik szokásos és szükséges velejárója a vissza- és előretekintés: mi történt a két konferencia között, mit végeztünk, meddig jutottunk, s milyen feladatokat vállalunk a következő évekre. A kezdetek filológiai elemzését — azt hiszem — bátran elhagyhatom. Helyette Bárczi Gézának emelkedett és a lényeget megfogó szavait idézem arról, mi is hozta létre az Anyanyelvi Konferenciát. „Régóta sokan éreztük, az óhaza határain belül és kívül egyaránt, hogy szükség volna az egyetemes magyarság összefogására, a magyar öntudat serkentésére, sok esetben fölébresztésére, s hogy erre immár nemcsak keresni kell a célravezető utakat, hanem meg is kell tenni az első lépéseket. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg az Anyanyelvi Konferencia, mely a világ minden tájáról gyűjtött össze számos olyan magyart, akik eddig is lelkesen munkálkodtak és ezentúl is el vannak szánva munkálkodni a magyarság megtartásán, akik odakint magyar intézményeket, iskolákat létesítenek és tartanak fenn, akik gondozzák nyelvünket és tanítják rá a harmadik-negyedik nemzedék magyarjait, akik ápolják a kis közösségek magyar életét, akik a külföldi magyar sajtót vezetik, akik a szószéken magyarul hirdetve meggyőződésüket, ébren tartják az anyanyelv magas szintű ismeretét, akik a művészetek: dal, tánc, zene varázsával kötik össze az óhazai múltat az újhazai jelennel.” Mi az, amit én — az elmúlt tíz esztendőre visszatekintve — a lényegnek, mozgalmunk pozitív jellemzőjének tartok? Az, hogy az anyanyelvi konferencia történelmének e rövid szakaszában mindenkor igyekeztünk feladatainkat pontosan felmérni, elképzeléseinket, terveinket a valósággal szembesíteni, teendőinket a helyzetnek, az igényeknek, a lehetőségeknek megfelelően alkalmazni úgy, hogy állandóan fejlődjünk, gyarapodjunk. A debreceni konferencia végére már kialakult a feladat: közösen meg kell alkotni egy bizonyos eszköztárat, amely a külföldön élő magyarság sajátos körülményeihez alkalmazkodva segíti a magyar nyelv iskolai oktatását. létre kell hozni egy intézményrendszert, amely más módszerekkel szolgálja ezt a célt. lehetővé teszi a más országokban élőknek az óhazával való rendszeresebb, tervszerűbb kapcsolatát; ez egyben nyelvgyakorlási alkalom és a magyar kultúra értékei megismerésének lehetősége is. Az „eszköztár” leglényegesebb része a hétvégi iskoláknak készülő segédeszköz, a tankönyvsorozat volt. S hogy a nyelvtanulásnak, a nyelvgyakorlásnak megfelelő és hatékony alkalmat is biztosítsunk, a kezdetén létrehoztuk a balatoni — nyelvtanulással egybekötött — gyermeknyaraltató táborokat. 1972-ben elindítottuk a sárospataki nyári kollégiumot, hogy a gyermeknyaraltatásból kinőtt korosztálynak is adjunk lehetőséget anyanyelvi tudásának bővítésére, a magyar kultúra mélyebb megismerésére. Néhány évvel később — 1975-ben — megszerveztük a debreceni pedagógus-továbbképző tanfolyamot. Az elmúlt évek során nemcsak bővült, gyarapodott az anyanyelvi konferencia eszköz- és intézményrendszere, hanem a szükségletnek megfelelően minőségileg is váltoA IV. ANYANYELVI KONFERENCIA PROGRAMJA PÉCS, 1981. AUGUSZTUS 2-8. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP: A Pécsi Balett Bortók-műsorónalc megtekintése. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ: Együttes ülés. ünnepélyes megnyitó az Orvostudományi Egyetem aulájában; „Engedjétek hozzám jönni a szavakat" (irodalmi műsor, összeállította: Debreczer>i Tibor. Horváth Lajosnak, a Baranya megyei Tanács elnökének üdvözlő beszéde. Dr. Török Béla, az Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese köszönti a konferenciát. Bognár Józsefnek, az MVSZ elnökének megnyitó beszéde. Lőrincze Lajos: Az anyanyelvi mozgalom tíz éve. Külföldi résztvevők hozzászólásai. A Bartók-életmű. Előadó: Újfalussy József, a Zeneművészeti Főiskola rektora. Kamarahangverseny Bartók műveiből. AUGUSZTUS 4„ KEDD: A kulturális bizottság ülése'. Maróti Gyula: Előadás a következő évek feladatairól. Hozzászólások. A múzeumok közművelődési tevékenysége Magyarországon. Előadó: Kovács Tibor, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője. Honismereti és helytörténeti mozgalom szerepe, feladatai. Előadó: Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója. A honismereti kiállítás megtekintése. A kiállítást bemutatja: Tímár Irma. A pedagógiai bizottság ülése. Szende Aladár: Előadás a következő évek feladatairól. Bemutató tanítás a balatoni tábor egy csoportjával. Vezeti: Molnár Gyuláné. Az anyanyelvi és a második nyelvi munkacsoport ülése. Ginter Károly: Az anyonyelv és a második nyelv. Vita a nyelvtanulás személyi tényezőiről. Vezeti: Szende Aladár és Ginter Károly. Folklórműsor (módszertani bemutató). Szerkesztette: Debreczeni Tibor. A film a magyar kultúra terjesztésének szolgálatában. Beszélgetés Kovács András filmrendezővel, filmvetítés. AUGUSZTUS 5., SZERDA: A kulturális bizottság ülése. Maróti Gyula: Zenei hagyományaink továbbélése. Hozzászólások. Az anyanyelvi munkacsoport és a második nyelvi munkacsoport ülése. Szende Aladár: Anyanyelv és valóságszemlélet. Ginter Károly: A célnyelv jellegének hatása a nyelvelsajátításra. Hozzászólások. Könyvtárosok fóruma. Pomogáts Béla: Magyar költészet - ma. írók fóruma. Látogatás a Jelenkor szerkesztőségében. Házigazda : Szederkényi Ervin. Az eszmecserét 'WfTOi Miklós vezeti. Egyetemi oktatók fóruma. A magyar nyelv és irodalom oktatása külföldi egyetemeken. A megbeszélést Szathmári István vezeti. Látogatás egy gyermektáncházban. A gyermektáncházat bemutatja: Molnár János. Irodalmi est, bevezeti: Keresztury Dezső. AUGUSZTUS «., CSÜTÖRTÖK: Együttes ülés. Nyelvtanulás és magyarságismeret. Módszertani bemutató a Sárospatoki Nyári Kollégium egy csoportjával. Vezeti: Kovóts Dániel. Kirándulás Mohácsra. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK: Együttes ülés. A bizottságok vezetőinek összefoglalója. Hozzászólások. Záróülés. Orgonohangverseny a pécsi székesegyházban. zott. Első könyvünk a „Tarka lepke” második, átdolgozott kiadásában (1979) még sikeresebb, még vonzóbb lett, méginkább kibontakoztak pedagógiai értékei; mozgalmas, színes világa még szélesebb körben tette népszerűvé. Kialakult a tankönyvek „lépcsős” elkészítésének módszere: először megjelent — megvitatásra, kipróbálásra — néhány fejezet, néhány próbafüzet, aztán az egész könyv kísérleti jelleggel, s csak a vélemények beérkezése és a javasolt változtatások, kiegészítések elvégzése után jelent meg a végleges, vagy inkább véglegesnek gondolt tankönyv. Kiegészítve a szükségletnek megfelelően külön tanári kézikönyvvel, amely az egyes leckék feldolgozásához ad szakmai és módszertani segítséget az iskolában tanítóknak. Legutolsó tankönyvünk, a „Beszéljünk magyarul!” című, amely az 1979-es védnökségi ülés idejére készült el, szintén fejlődést mutat az előzőkhöz képest, mind pedagógiai-módszertani, mind tartalmi szempontból. Balatoni nyári táboraink megszervezésében is határozott fejlődés mutatkozik az elmúlt évtizedben. Pedagógiai munkacsoportunk kidolgozta a nyaralási kurzusok munkaprogramját, megbeszélte az anyagot egyénileg is, közös összejövetelen is a pedagógusokkal, elkészített egy munkafüzet-sorozatot is, amely sajátosan üdülői körülményekre szabva életkor, illetőleg nyelvtudási szintek szerint differenciálva szolgálhatta a balatoni gyermeknyaraltatás nevelési feladatait. Ugyanígy elemezhetnénk a sárospataki nyári kollégium, vagy a debreceni tanfolyam munkáját, elmúlt éveit is. Ezek munkája, programja leginkább azt a változást tükrözi, amely az anyanyelvi konferencia alapfeladataiban, szemléletében már a második találkozó idején megmutatkozott, illetőleg fokozatosan végbement. A szemléletváltozás lényegét úgy fogalmaztuk meg, hogy a kezdeti uralkodó nyelvközpontúsághoz képest bizonyos arányeltolódás következett be, a — jobb szó híján — kultúraközpontúság felé. Ehhez a szemléletváltozáshoz annak a felismerése vezetett, hogy a magyar kultúra értékeinek — a magyar irodalomnak, múltnak, művészetnek, hagyományoknak — megismertetése nélkül nem lehet igazán nyelvoktatást sem végezni. A nyelvgyakorlás alkalma és lehetősége a közösségi élet. Ennek értékes és vonzó tartalommal való megtöltése alapvetően fontos, segíteni kell tehát a népdaléneklés, néptánc, színjátszás minél szélesebb körű és minél igényesebb formájú, tartalmú elterjedését. Bárczi Géza, a debreceni záróülésen már utalt is arra, hogy szélesebb körbe kell ágyazni a nyelvmegőrzés ügyét. Idézem néhány mondatát: „Két tényező biztosíthatja a magyarság fennmaradását idegen nyelvterületen, az egyik a tömeges együttélés, ahol a mindennapi élet magyar környezetben zajlik, a másik a töretlen magyar öntudat... Itt kell nekünk bekapcsolódnunk, ezt a magyar öntudatot kell felébresztenünk, fenntartanunk, növelnünk. S ennek eszközei: a nyelv, az irodalom, a művészetek, zene, ének, tánc, színjátszás, s a magyar történelmi tudat ápolása.” A szemlélet-, illetőleg programváltozást mutatja a kulturális bizottság megalakulása, amely gazdag munkaprogramot alakít ki, s az anyanyelvi konferenciákon a kulturális m rr • ■ • • m • ír* r f** _U r Lormcze Lajos vitaindító eloadasa NEM AZT KERESSÜK' AMI EL VÁLASZ1
