Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 2. szám
Hazánk a nyolcvanas években NEMZET ÉS GAZDASÁG A nemzettudat és ezzel együtt a hazafiság sokirányú kapcsolatrendszerében szervesen beépülnek a gazdasági összefüggések. Magában a gazdasági részjelenségek sokaságának kavargásában is minduntalan előtolulnak az osztály-, a nemzeti és a nemzetközi szempontok. Minthogy a szocialista nemzettudat meglehetősen összetett fogalom, az összefüggések megismeréséhez nélkülözhetetlen, hogy a gazdaságot is a maga bonyolultságában és összetettségében hozzuk kapcsolatba a nemzeti érdekkel és felelősséggel. A szocialista világban a hatalom központjában a szövetkezeti parasztsággal és a különféle dolgozó rétegekkel szövetséges munkásosztály van. A politikai problémák szükségképpen e szövetség konkrét gazdasági és politikai tartalmával függnek össze, tehát azok a szövetségen belüli egyeztetéssel oldhatók meg. A szocialista társadalomban az osztályok már nem zártak, hanem meglehetősen nyitottak, az osztályok és a rétegek meghatározót érdekeiben a mindennapi jelenségeknek a szerepe is nagyobb, mint korábban, ezért bonyolultabb és összetettebb az osztályon és rétegen belüli érdektisztázás folyamata is. Ennek tudatában fejleszteni kell azt a gyakorlatot, amelyben az osztályok és rétegek közvetlenül részt vesznek az érdektisztázásban, és a döntésekben. Az osztályok és rétegek nem egymással szemben tevékenykednek. hanem egymásért, hiszen ha a gazdaság jól működik, az eredményekből mindenkinek több .jut, de a nehézségek súlyát is mindenkinek viselnie kell. Ezért lehetséges — és persze szükséges is — együttműködő alapállásból nekifogni a nemzeti gazdasági tervek közérdekű megvalósításának. Korunk jellemző irányzata a nemzeti gazdaságok fokozódó kifelé fordulása, a nemzetközi munkamegosztás bővülése és mélyülése. Ez látszólag ellentétes is lehet bizonyos nemzeti érdekekkel, de valójában ehhez a nem egyszerűen gazdasági kényszer szülte folyamathoz jól felfogott nemzeti érdek kapcsolódik, ezért a hazafias gondolkodásnak is nagy figyelmet kell fordítania a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra. Követelmény ez, már csak azért is, mert napjainkban növekszik a gazdasági integrációk szerepe, és a késztermékekkel folytatott hagyományos külkereskedelem mellett — a nemzetközi szakosodás velejárójaként — mindinkább kibontakozik a félkész termékek és a részegységek nemzetek közötti cseréje és ezzel a nemzetgazdaságok összefonódása is. Üjfajta jelenség ez a nemzetközi életben, amely újfajta nemzeti érdekeket is szül, ezek pedig természetszerűen időről időre nemzetközi rendezést is igényelnek. Felvetődik a kérdés: a jövőben is a nemzeti gazdaság marad-e az újratermelési folyamat alapformája, vagy az fokozatosan felolvad a gazdasági integrációban, sőt később a világgazdaságban? A kérdésre a válasz csakis az lehet: a nemzeti gazdaság szerepét nem csökkenti, hanem inkább növeli a nemzetközi kapcsolatok bővülése, legfeljebb bonyolultabbá teszi azok új formája. A nemzetgazdaság alapvető fontossága először is abban nyilvánul meg. hogy a termelésben és az elosztásban továbbra is nemzeti célok érvényesülnek, és az egyes országokban megtermelt érték döntő része a nemzeti piacra irányul. A magyar gazdaság — ez már közismert — a legnyitottabb országok csoportjába tartozik. A mai gazdasági valóságnak döntő szerepe van a szocialista nemzettudat formálásában. Ehhez legalábbis két kérdést kell tisztáznunk. Az egyik: helyesen ismerjük-e helyünket a világban, mentesíteni tudjuk-e magunkat a nemzeti illúzióktól ugyanúgy, mint a nemzeti borúlátástól? A másik: képesek vagyunk-e- tanulni saját fejlődésünk történetéből, miközben kritikusan-önkritikusan keressük tanulságait? A gazdaság a maga összetettségében ugyanis nem könnyen átlátható és megérthető valóság. Fejlődésünk kezdeti éveiben például, de még a hatvanas évtizedben is, túl rövid idő alatt akartunk eljutni a gazdasági fejlettség csúcsaira, a teljesítményt leginkább a mennyiséggel mértük, lehetőségeinket túlbecsültük, s ez végül is visszahúzó erővé vált. A mostani években, a hatékonyságot, a minőséget érintő gondjaink tudatában már inkább a borúlátás veszélye fenyeget. Gyakran halljuk: a világgazdaság hatalmas, a magyar népgazdaság ahhoz képest csak parányi, hiszen a világ termelésének talán egynegyed százalékát, a világ kereskedelmének pedig fél százalékát tudhatjuk magunkénak. Helyünk tehát kicsi, de igazában mégsem jelentéktelen, mivel a világ országainak többsége sem foglal el nagyobb helyet a világgazdaságban. Semmi okunk arra, hogy a „kis ország vagyunk” komplexust tápláljuk, vagy engedjük eluralkodni közgondolkodásunkban, s ezzel magyarázzuk nehézségeinket, kudarcainkat. A világgazdasággal való erős kapcsolódásunkat, mondhatjuk, az attól való nagyfokú függésünket — amely persze nem azonosítható politikai szuverenitásunK, állami függetlenségünk feladásával vagy sorvadásával — tudomásul kell vennünk, és alkalmazkodnunk is kell hozzá. A természet ugyanis sok mindennel nem, vagy nem kellő bőséggel látott el minket, s a fejlett technika és technológia jó részét is külföldről kell átvennünk. A hatékonyság követelménye pedig nagy úr, s különösen a feldolgozóiparban az, ezért azután a nemzetközi munkamegosztásban való fokozódó részvétel fejlődésünk kulcskérdése. Mindez végül is hazánkban egy viszonylag nagy méretű és súlyú külkereskedelemben fejeződik ki, ettől a függéstől pedig már nem szabadulhatunk; csak azt tehetjük hogy a függőség kedvezőtlenebb módját kedvezőbbel cseréljük fel. Kedvezőtlen ugyanis a kapcsolódás akkor, ha a világpiac kevésre értékeli termékeinket, kedvezőbb viszont akkor, ha versenyképes, és ezért nagyra értékelt árukat cserélünk ki a számunkra szükségesekre. A külkereskedelemtől való kedvezőtlen függést tehát nem a forgalomban, hanem a termelésben kell megszüntetni. Bármilyen gazdasági stratégiát követünk is a jövőben, az bizonyos, hogy a hazai termelésnél kissé gyorsabban növekszik majd a külkereskedelmi forgalmunk. Ha tehát fejlődni akarunk, külkereskedelmi tevékenységünket is fokoznunk kell. A nemzetközi látókör bővítése így életbevágó nemzeti érdekünk. Világgazdasági kapcsolataink napjainkban mind a szocialista, mind a nem szocialista világgal széles körűek és elmélyültek. Piaci érdekeltségünk tehát kétirányú. A mai helyzet nem véletlenül és nem is pillanatnyi tényezők hatására, hanem harmincöt éves fejlődésünk folyamán alakult ki. Több mint két évtized folyamatos gazdasági fejlődése van mögöttünk, sok és nem is kicsiny nehézséggel tarkítva, de nagyobb zökkenőktől mentesen. Az utóbbi években azonban új helyzet alakult ki, amely a gazdasági cselekvésnek minden szintjén változtatásokat követel. Az új helyzet pedig nem csupán gazdaságunknak jelent kihívást, hanem a társadalmi szolidaritás erejét is próbára teszi. A gazdasági cselekvés módosítása változtatásokat kíván a szélesebb társadalmi magatartásban és cselekvésben, s ezek a változtatások kihatnak a tudat szférájára is. A társadalmi tudatban az egyén és a közösség gondolkodásában nagyobb szerepet kap a nemzetgazdasági teljesítmény, s a gazdaság és a gazdaságon kívüli terület közötti kölcsönös kapcsolat. A maihoz hasonló időszakban a nemzeti gondolkodás szorosabb kapcsolatba kerül a gazdasággal. Ezért tudatosan kell munkálkodnunk a társadalmi együttműködés fokozásán mind a gazdaságban, mind a politikában. A hazánkat ért gazdasági kihívás csaknem minden területen nehezebb feladatok elé állítja a gazdálkodó, a dolgozó embereket. A nehézségek sokasága végső fokon két általános gazdasági problémában fejeződik ki: a nem kielégítő gazdasági hatékonyságban és a külső gazdasági egyensúly megbomlásában. A két probléma összefügg: az egyensúly hiánya a hatékonyság hiányait jelzi. A mostani években egy ténnyel biztosan gyarapszik a mi generációnk életismerete: teljes mértékben megtanuljuk értékelni a külkereskedelmi mérleget és a gazdasági egyensúlyt. Ügy látszik — mint sok más tanulságot —, ezt is a saját kárunkon tanulhatjuk meg igazán. Értékeljük, mert tőle függ a mindennapi életünk minősége, tőle függ további fejlődésünk és nem utolsósorban hazánk nemzetközi tekintélye. És talán ezt a szerzett tanulságot is örökölni fogják az utánunk jövő nemzedékek. Társadalmi szolidaritásunk erejét a következő években sok minden méri majd: az átmeneti, de így is elhúzódó gazdasági nehézségek igénylik a társadalom fokozott tűrőképességét, a gazdálkodási feltételek és követelmények változásai pedig újfajta alkalmazkodóképességet kívánnak meg az egyénektől és a közösségektől. A társadalmi szolidaritás erősítése megkívánja a gazdasági együttműködésben a lelkiismeretességet és a nagyobb pontosságot, az alá- és fölérendeltségi kapcsolatokban a fegyelmet és az önfegyelmet. A társadalmi kapcsolatokat és az együttműködés mechanizmusát is fejleszteni kell. A társadalom szolidaritása megalapozottabb, tartósabb csakis akkor lehet, ha nemcsak fegyelmezettségen, hanem az érdekek tisztázottságán és a szemléletek összehangolódásán alapul. Mindez szükségessé teszi a szocialista demokrácia tartalmi elmélyítését és további fejlesztését, a politikai és tömegtájékoztatási gépezet élénk működését, annak érdekében, hogy kiküszöbölődjenek az álalternatívák, a velük kapcsolatos álviták, és széles körben világossá váljanak gazdasági és egyben nemzeti fejlődésünk valóságos alternatívái. NYERS REZSŐ A Hazafiság és gazdaság címmel 1980. október 24—25-én Egerben megtartott országos tanácskozáson elhangzott előadásból. 6
