Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-08 / 16. szám
„En beszédöm lészön mast történt dolgokról, Nagy Szegődön esett szertelen csudákról sok terek és magyar ott elhullásokról. Méltó, hogy én írjak szerencse forgásáról. Buda vára hogy lön Szulimán császáré, Sok szép kővárakat vétete az mellé, Gondolá, hogy egy várat az Tisza mellé Szépen rakattatna Buda oltalma mellé. Azt felrakattatá Szeged várasában, Csuda bölcsen rakták minden állatjában, Kinek mása nincsen, mondják, ez országban. Elést, álgyút sokat szőrzete bé az várba. Sok gazdag nép gyöle az várasba, Gazdag harminczadot szörzének várasban, Császárnak sok kincse gyüle tárházába, Ónnal fizettelött hó-pinzt Magyarországban.” TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN: SZEGEDI VESZEDELEM * . . Szeged városának gyönyörűen elterjedt Sík-mezeit; kövér-göröngyös, és igen termékeny fekete Szántó földjeit; Nádas és Füves Erdeit; kék derék fojó vizeit; emitt madárszó, amott székes, vagy ingoványos tavait.. DUGONITS ANDRAS: ETELKA * . . Becskerekről Szegedre (Segeding) érkeztem, mely nagy, síkföldi város, s a Tisza folyó mellett fekszik. Eddig tett utazásom alatt nem láttam más erdőséget, mint itt, a folyótól körülvett két kis ligetet. Az egész útvonalon, merre haladtam, nem tüzelnek mással, mint szalmával vagy náddal, mely a folyók és mocsarak mellett tenyészik, mely utóbbiakból nagyok vannak némely helyeken, a nagy síkságok között. Itt nem esznek más kenyérfélét, mint lágy és kis cipókat. Szeged városának csak egy utcája van, mely — nekem úgy tetszék — egy mérföld hosszú. Nagy bősége van itt az élelmiszereknek, különösen a halnak, melyeknél nagyobbakat semmi más folyóból nem láttam fogni.” BERTRANDON DE LA BROCQUIÉRE TANÁCSOS ÜTINAPLÖJÄBÖL, 1432. * „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárvult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted . . . Szegedre, s ennek lelkes népére épitem nemzetem szabadságát !...” KOSSUTH LAJOS 1848. OKTOBER 4-1 SZEGEDI BESZÉDÉBŐL „... ha Debrecen lesz a hely, hol hazánk függetlenségét kivívhatjuk, úgy Szegedről fog Európának a szabadság kihirdettetni...” KOSSUTH LAJOS 1849. JÚLIUS 12-1 SZEGEDI BESZÉDÉBŐL * „. .. Először vagyok az Alföldön és megolvastam az ország kincsesházának a gerendáit, a sűrűn elterülő búzakereszteket már útközben, és látom Szeged városát, virulón megszépítve a fölötte'szállongó füstszalagokkal, mik a gyárak kéményeiből jönnek ... A munkások és kisiparosok olyan tömege, aminő Szegeden van, korántsem hátrányos jel, hanem a jövőnek előrevetődő árnyéka .. MIKSZÁTH KÁLMÁN A szögedi halastó, halastó, Beleestem kocsistú, lovastú, Énistenöm ki húz ki, ki húz ki, Megsajnál-e engömet valaki . . . NÉPDAL * „— Ügy nézőm föltámad a szél. Valóban a tanya mellett a vetéseken, a szélkiáltó madár egyre erősebben hallatja szavát, fönt a jegenyenyárfák tetejének birodalmában már zúgás van. Hirtelen messze vékony hegy emelkedik a homokból. Egyre nagyobb, egyre magasabb. Ott már a forgószél járja a boszorkánytáncot. . . Végig vágtat a tájon a száraz vihar. A gólyafészek leröpül a kémény tetejéről, és száll messze az apró gólyákkal egyetembe^... Az idő pedig mindig nagyobb. A szénapadlás elől elfújta a nehéz létrát és bontogatja már a ház tetejét. Egyre lejjebb száll, a földet keresi, hogy abban kárt tegyen ... Ez az idő. amikor a vasjáromszög megtanul repülni. Nincs levegő, se ég, se föld, csak homok van, szálló, repülő homok, amely elfed mindent és betemet mindent... Ahol a búzavetés állott, nagy, tág mélyedés látszik, mint amilyen a kiszántott tófenék szokott lenni, ahol pedig az árpa virult, ott se síkság, se árpa, hanem magas domboldal: a búzavetés földestül átvándorolt az árpavetésre .. . Máté szeméből kicsurran a könny ... — Viktor — mondja megtört szomorúsággal —, látod-e? ... Nézd, nincs sömmink!” TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: VÁNDORLÓ FÖLDEK * „A ház amelyben lakunk, a belső városban van. Régente úgy hívták ezt, hogy palánk, mivelhogy még az osztrák ármádia francia mérnökei a török ellenében palánkkarókkal körülvették, és a palánkok elé árkokat ásattak. Ma belváros a hivatalos neve, mert a hivatalnak, akárhol a Pokolházán van is, befogadott szokása, hogy előkelő legyen, s ennélfogva semmit se nevezzen a nevén, amint a közpolgár meg a paraszt. . . Mindegy azonban most már. Ott vagyunk a belső városban, azon a részen, amelyen még a Tisza hatalma sem vehetett erőt, mivelhogy ez a hely olyan magasan van, hogy ide még a nagy víz se merészelt fölbátorkodni. A régi, valahai rác fertály ez.” TÖMÖRKÉNY ISTVÁN * A régi kor épületei közül ma már csak a Mátyás által épített templom áll az Alsóvároson. Ekörül volt a piac. Előttünk úgy áll, úgy. amint volt. Ott ülnek a szegedi kofák kopogós sarkú cipőikben, tarka, hosszú rokolyáikban: ponyva fedelű sátraik alatt, elejtett darvakkal és vadludakkal telehalmozott talyigák állnak gyümölcsös garabolyaik mellett. A halpiac külön van, följebb a Tisza mellett roppant halgarmadákkal... Iparosai; szűcsök, takácsok, szabók, kalaposok, vásznasok és szappanosok megrakott szekereken járják be áruikkal Pesten át egészen Kassáig, Bártfáig az országot. A szerémi borokkal üzérkedő kereskedők még továbbterjedő piacot teremtenek magoknak. Hajókon, tutajokon bejárják a Tiszát, Marost, és későbben a Dunát is, bort és fát szállítván a vizeken. Emellett roppant állattenyésztést űznek a lakosok a dús legelőkön, melyeknek szaporítása képezi a városatyák fő gondját.. MIKSZÁTH KÁLMÁN 17
