Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-08-08 / 16. szám

„Németh László elete egyetlen, shakespeare-i izzású közösségi szenvedélyben lobban el. Nem szoborra: visszhangra vágyott, az iró gondjába emeltek válaszjeleire. Ha vereség érte, sosem babérjait: ügyét fájlalta benne, népének sorsproblémáit.” (Sütő András: A szellem Odüsszeusza - Németh László halálára)

A tavasz egy újabb irodalmi kegyhellyel gazdagította hazánkban az eddigiek sorát: Németh László születése 80. évfordulója alkalmából emlékszobát avattak Hódmezővásárhelyen. Az író és a Város kapcsolata korántsem újkeletű: 1940-ben járt először itt — úgymond — Móricz Zsigmond „botja után kocogva”, hiszen az 1938-ban Szathmáry Lajos kezdeményezte Tanyai Tanulók Otthonában egyik fontos eszméjének inkarnációját látta, s kitörő öröme jellemző módon mindjárt a segítés, az ajándékozás gesztusát váltotta ki belőle. Egyik színművének, a ,,Cseresnyés”-nek írói honoráriumát (kb. 200 pengőt) az otthonnak ajánlotta föl.

Hosszabb tartózkodásra 1945 szeptemberében érkezett a városba — ezt megelőzően kétszer előadóként Móricz Zsigmond és Tamási Áron oldalán, kétszer magánemberként a Kristó-család vendégeként. A két vásárhelyi (fiú és leány) gimnázium tanáraként működött 1948 decemberéig, s itt próbálta ki azokat a pedagógiai elképzeléseit, terveit, amelyeket a tanügy rendezése terén már korábban kialakított.

A tantárgyösszevonás gyakorlati megoldása, az új műveltség törzsanyagának felvázolása olyan úttörő fontosságú eredmények, melyek jelentősen hozzájárultak az új, szocialista iskola kikísérletezéséhez . . . Ezekről az évekről írja Grezsa Ferenc: „A pedagógusi hajlam a Németh László-i írói pálya kezdettől lappangó törvénye; egész életét elborító szenvedéllyé, egyszersmind foglalkozásává a felszabadulás után, Vásárhelyen, az »óraadók királyságával« válik.”

Pedagógiai munkássága mellett Hódmezővásárhelyen írta meg azokat a drámáit és regényeit, melyeknek művészi színvonala írói pályájának csúcspontját jelzik. Érdemes itt Domokos Mátyás megállapítását idézni: ......alig öt esztendő jelenti csak Németh László vásárhelyi »illetőségét« — életrajzban. Alig öt esztendő... De micsoda öt esztendő — az életműben!” Közülük az Égető Eszter című regénye a cselekmény színtere és az alakok modellje alapján is hódmezővásárhelyi, s bár az írói szándék szerint az egész magyar életről szól, bizonyos értelemben mégis a régi Vásárhely sajátos szellemiségének körképe.

Az „Óraadók királyságáénak évei után sem szakad meg az író

és a város kapcsolata —, 1954-ig számos alkalommal hónapokat tölt a városban műfordításokon dolgozva.

És később: 1957-ben Kossuthdíját a Bethlen Gábor Gimnáziumnak ajándékozta, 1968-ban beszédet mondott a „Cseresnyés”találkozón, a szegedi színháznál pedig kikötötte, hogy utolsó darabjának, „Az írás ördögé”-nek ősbemutatója Hódmezővásárhelyen legyen.

E kapcsolat utóélete megfelel múltjának: Németh László „jelen van” a vásárhelyi pedagógusok, a gimnázium tanárainak gondolkodásában —, „jelen van” úgy is.

Németh László emlékszoba Hódmezővásárhelyen

14