Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-08 / 16. szám
1. Szárítás előtt 2. Palántázás géppel 3. A fűszerpaprika zömét ma is kézzel szedik 4. Ilyen csomagolásban találkozhatunk manapság a szegedi paprikával a világ számos országában 5. „Legjobb a Szécsi féle szegedi paprika” - múzeális paprikásdobozok a kiállításról FOTO: GÁBOR VIKTOR, KOZÁK ALBERT ES TOTH BÉLA — MTI 3 wl . wv . W ék r ■MR/ Briwi ... fái lgf||Ä '-•jXMám » VTHi jRl m Éh ■f mm Äs» v t Mi, kisebbek palántát hánytunk, azaz előre odakészítettük a felnőtteknek az ültetendő növénykéket. Az ültetés derékpróbáló munka volt. Sosem bírtam egy huzamban egy-két óránál tovább. Aztán kapálni is kellett, majd szedni — szintén kézzel —, és amíg a harmincas években, Obermayer Ernő, a kiváló nemesítő jóvoltából meg nem jelent a csípősség mentes fajta, igen sok munkát adott az előfeldolgozás, magtalanítás, értelenítés. — Bemutatna-e mai paprikatermelőknek? — Sajnos, most nem segíthetek — kapom a választ —, pedig szinte minden család foglalkozik paprikával. Rosszkor jöttek. Mindenki kint van a földeken, mert a korai kánikula és a zivatar után sok a pótolni való, új palántákat kell ültetni a kipusztultak helyére. Valóban, az utcán csak néhány gyereket, öreget látni. A házak takarosak — az újabbak már kétszintesek —, előttük mindenütt meggyfák roskadoznak a pirosló gyümölcstől. Szentmihálytelke egyébként sem szebb, sem csúnyább egy átlagos alföldi községnél. Amiben mégis más az a szűk utcácskák, közök sora, annak az évszázados törekvésnek a nyomaként, hogy minél több föld jusson a ház körüli kertészkedésre. A Csuma közben végre valami mozgást észlelek: hatalmas papírcsákó hajladozik a vetemény között, árnya alatt egy fiatalasszony irtja az eső után lábra kapott gyomot. Mögötte tekintélyes fóliasátor nyújtózkodik a kert végéig. — Most paradicsom van alatta — kapom a felvilágosítást. — Az első növény, ami alákerül, mindig a paprika a hónapos retekkel, aztán amikor a paprikapalántákat kivettük, uborkát, paradicsomot ültetünk. Rengeteg ám a munka a paprikával, de a primőr jobban is fizet. Sokszor megkérdezem magamtól: megéri-e? De csináljuk, tán mert csinálta apám, nagyapám is. Terem paprikánk a háztájiban, s az Üj Élet termelőszövetkezettől részes művelést is vállalunk. Érdeklődtem persze, hogy hány forintot hoz a paprika egy olyan családnak, ahol a férj és feleség a termelőszövetkezetben dolgozik. Gondos ápolás mellett, az időjárástól függően, 30—60 ezer forint értékű fűszerpaprika kerül le egy hold háztájiról. A részesművelésből a haszon negyven százaléka illeti a tagot, ezeken a táblákon a palánták kiültetését a szövetkezet gépei végzik. Ez utóbbi felvilágosítást már az Üj Élet Termelőszövetkezet, a legjelentősebb Szeged környéki paprikatermesztő gazdaság központi majorságában kaptam Bokor Andor elnökhelyettestől. — Ezernégyszáz hektáron termesztünk fűszerpaprikát, hektáronként 70 mázsás átlaggal. A paprikából származó éves bevételünk mintegy 60 millió forint, amiben már benne van a háztájiból felvásárolt mennyiség is. Ez az összeg teljes termelési értékünknek körülbelül egyötöde. A paprikát saját üzemünkben szárítjuk, így adjuk át a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnak. — Űqy tudom, szövetkezetük nem csupán saját paprikatermesztésükért felelős. — Mi vagyunk a gazdái a Szegedi Fűszerpaprika Termelési Rendszernek. Társulásunk 1975- ben alakult, most 26 gazdaság és a Paprikafeldolgozó Vállalat a tagja. Az a célunk, hogy a lehető legjobbá tegyük és egységesítsük a nagyüzemi paprikatermesztés technológiáját. Mint rendszergazdának, a mi kötelességünk az új fajták, módszerek kipróbálása és tapasztalataink átadása a taggazdaságoknak. Az egyes részkérdésekkel termelési, szárítási és közgazdasági szakbizottságaink foglalkoznak. Évről évre foglalkoztat bennünket például a palántázás és a helyrevetés helyes arányának kialakítása. Jelenleg területünk 60 százalékára ültetünk palántát, s 40 százalékára vetjük közvetlenül a magot. Gondosan kell mérlegelnünk a két módszer előnyeit és hátrányait, azt a körülményt, hogy a palántaültetéshez több munkáskéz kell, a helyrevetés után kikelő növénykék azonban sérülékenyebbek, s az érés is valamivel később következik be. — Az utóbbi években gondot okoz, hogy megnövekedtek a szárítás költségei, ugyanis kazánjaink olajtüzelésűek. A berendezés kicserélése azonban sokba kerül, nem is szólva arról, hogy a tartálykocsik számára iparvágányt is építettünk. A végleges megoldást a gáztüzelés jelenti. Terjedőben van a gépi szedés. Ehhez azonban új, együtt érő fajták kellenének, mert a gép nem válogat, leszedi a még zöldfoltos — ahogy mi mondjuk, kormos — csöveket is. Való igaz, hogy tagságunkat még érdekeltebbé kell tennünk a paprikatermesztésben, egyebek között abban is, hogy jobban elterjedjen a házi utóérlelés, elöszárítás, megérje a termelőknek, hogy körbeaggassák a házukat paprikával töltött műanyag hálókkal, ahelyett, hogy a leszedett termést rögtön a szárítóba küldik. Olykor ugyanis túl nagy mennyiség érkezik egyszerre szárítóüzemünkbe. Gondjaink megoldását a kutatóintézetektől is várjuk, egyebek között a kalocsai és szegedi fűszerpaprika kutatóintézetektől, a Konzerv- és Paprikakutató Intézettől, a Kertészeti Egyetemtől. Ám jövőnk legbiztosabb záloga mégis a hagyomány, az, hogy a paprika ma is közügy, hogy verje bár jég, sújtsa aszály, a mihálytelki ember minden évben újra kezdi. A paradicsom, az uborka nálunk csak vetélytárs. Győztes soha. BALÁZS ISTVÁN 11
