Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-08-08 / 16. szám

NEW FOUNDLAND-BUDAPEST17 ÓRA 6 PERC! Július 19-én Endresz György és Magyar Sándor óceánrepülésének 50. évfordulója alkalmából két bá­tor pilóta: Krug László és Németh Zsigmond megismételte a sporttör­téneti bravúrt: New Foundlandból leszállás nélkül Budapestre repül­tek. Az Amerikában élő két kiváló magyar sportembert a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Re­pülő Szövetség vezetői fogadták a Ferihegyi repülőtéren. Az utazást követő napon a Magyarok Világszövetségé­nek székházában beszélget­tünk. A repülők arcán nyoma sincs már a fáradtságnak, miközben a gratulációkat fogadták. — Milyen volt az útjuk? — A kedvezőtlen előjelek ellenére, minden rendben ment. Az indulást ugyanis kénytelenek voltunk öt nap­pal elhalasztani, mert a felszállás után vettük észre, hogy az óceánre­pülésnél nélkülözhetetlen rádióké­szülékünk elromlott. Bridgeportban kicseréltettük, de továbbra sem mű­ködött hibátlanul. Mégis vállaltuk a startot, hogy az óceánrepülés évfor­dulójának budapesti rendezvényeire időben megérkezzünk — mondta Krug László, a repülőgép kapitánya. — Milyen géppel vágtak neki a közel hatezer kilométeres repülőút­­nak? — A mi gépünk jóval korszerűbb, mint Endreszék Lockheed Sirius tí­pusú gépe volt, hiszen az elmúlt öt­ven esztendő alatt hatalmasat fejlő­dött az elektronika és a repülőgép­­gyártás. Mi, egy Beachcraft Bonanza W 35—A típusú egymotoros sportre­pülőgéppel repültünk, átlag 3800 mé­ter magasságban. Jó néhány átalakí­tást kellett végrehajtanunk, mert a leszállás nélküli repüléshez 230 gal­lon benzinre volt szükségünk. Egy­­egy benzintartályt a szárnyak vé­gén helyeztünk el, ami egyébként a gép stabilitását is növelte. Természe­tesen csak a legszükségesebb felsze­relést hozhattuk magunkkal, de fel­készülve esetleges váratlan esemény-1. A két óceánrepülő, megérkezés után a Ferihegyi repülőtéren 2. Dr. Szabó Zoltán, a Magyarok Világ­­szövetsége elnökségének tagja üd­vözli a pilótákat 3. Krug László és Németh Zsigmond Bicske közelében meglátogatta azt a helyet, ahol ötven évvel ezelőtt End­resz György és Magyar Sándor 1936. július 16-án földet értek 4. A Közlekedési Múzeumban megtekin­tették az ötven évvel ezelőtti repülés útvonalát ábrázoló térképet FOTO: GABOR VIKTOR 4 re, felfújható gumicsónakot, mentő­öveket, jelzőrakétákat, meg cápaölő kést is csomagoltunk ... — Nem féltek, hogy az óceán fö­lött elvesztik a kapcsolatot a világ­­gal? — Tizenhárom órát utaztunk az óceán fölött, szerencsére jó időben és mondhatom, alig-alig voltunk „egyedül”, mert a menetrend szerint közlekedő repülőgépek szinte „kéz­­ről-kézre”,adtak bennünket. Ha nem jelentkeztünk rádión, akkor ők hív­tak bennünket, és érdeklődtek: hol vagyunk, hogy érezzük magunkat, minden rendben van-e? Egy jugo­szláv tengerjáró hajóval is sikerült összeköttetést teremteni. Persze na­gyon jó érzés volt, amikor félnapi tenger feletti utazás után rádiónkon megszólalt az észak-írországi Shan­non rádió jelzése. Boldogan ráztunk kezet. — Hogyan készültek föl az útra? — Az óceánrepülés ötletét Rojko Károly vetette föl, aki sajnos meg­romlott egészsége miatt nem tartha­tott velünk. Előkészítő bizottságot szerveztünk, amelynek ülésein leszö­geztük, hogy utazásunk egyetlen cél­ja: leróni a tiszteletet a két kiváló magyar sportember emléke előtt. Ahogy Amerika a New York—Pá­rizs repüléssel megünnepelte Lind­­berghet, úgy akartunk mi is emléket állítani a két magyar pilótának. So­kat gyakoroltunk, ismerkedtünk egymással és a repülőgéppel, mielőtt útnak indultunk. Néhány magyar anyagilag támogatta vállalkozásun­kat, az óceánrepülés költségeinek ja­va részét azonban magunk fedeztük. — További programjuk? — Részt veszünk az óceánrepülés jubileumi ünnepségein, aztán a csa­ládtagok és a barátok meglátogatása következik. Két hét pihenés után ha­zautazunk. Persze kis pihenőket közbeiktatva, most nem egy huzam­­ban tesszük meg az utat. * A Budapesti Közlekedési Múze­umban Endresz György és Magyar Sándor fényképe mellett ott van már az övék is. LINTNER SÁNDOR 3

Next

/
Thumbnails
Contents