Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 2. szám
A TERVTÖRVÉNY tűaSnfllas Közélet - diplomácia Az új év alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke fogadást adott a diplomáciai képviseletek vezetőinek. Képünkön Losonczi Pál (jobbról) Shinichi Sugihara japán (Háttal), B. G. Cartledge angol és Harry E. Bergold amerikai nagykövettel FOTÓ: SOÖS LAJOS — MTI DR. BILLY GRAHAM HAZÁNKBAN A Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorrá avatta dr. Billy Graham amerikai baptista lelkészt, aki a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának a meghívására érkezett hazánkba. A nemzetközi egyházi élet ismert személyisége az elmúlt évek során eredményesen fáradozott azért, hogy az egyházakat és a vallásos hivőket az emberiség békéje és a társadalmi igazságosság érdekében fokozottabb felelősségvállalásra és közreműködésre mozgósítsa. Az ünnepi eseményen jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal emöke, dr. Szabó Imre. a Hajdű-Bihar megyei Tanács elnöke és Harry E. Bergold, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete. Dr. Billy Graham Debrecenben látogatást tett dr. Bartha Tibor püspöknél, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnökénél. Miklós Imre államtitkár ebédet adott az amerikai vendég és kíséretének tagjai, a többi között dr. Haraszti Sándor orvosprofesszor tiszteletére. Dr. Grahamet fogadta dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke. Fél évtized gazdaságfejlesztési tervét emelte törvényerőre múlt év decemberi ülésszakán az országgyűlés. Szakértők és a gazdálkodás rejtelmeiben avatatlanok egyaránt kérdezhetik: szükséges-e, sőt, egyáltalán lehetséges-e öt esztendőre szóló tervet kidolgozni a világ átláthatatlan változásai, előrejelezhetetlen válságtünetei közepette. Kiegészíthető ez a kérdés még ezzel is: tervezhet-e felelős komolysággal ekkora időtávra az az ország, amelynek lakossága az emberiség 0,25 százaléka; amely a világtermelésből mindössze 0,5 százalékkal részesedik, tehát a korszakos változások hatásait érzékeli, megszenvedi, de befolyásolásukra aligha képes. A terv most már törvényerejű, paragrafusokba foglalt előirányzatai, céljai határozott igennel felelnek ezekre a kérdésekre. A lényeg ugyanis az, hogy a világ változékonysága éppen hogy megköveteli, nélkülözhetetlenné teszi felkészülésünket, érzékeny nyitottságunk erősítését az új követelmények befogadására, igazodókészségünk fokozására. Mindez a hatodik ötéves terv tartalmában éppen úgy tükröződik, mint a tervezési módszerek változásában. Ami az utóbbiakat illeti, a most elfogadott terv, eltérően a korábbiaktól, nem tér ki a részletekre, amelyek a későbbi döntéseket korlátozóan merevíthetnék, s csak a stratégiai lényeget, a fejlesztési útirányt rögzíti. Célszerű idéznünk a tervtörvény egyetlen bekezdését, amely tömören összegezi az elhatározott fejlesztési stratégiát. „A gazdasági tevékenység fő iránya — közli a 3. paragrafus —, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, ezen belül a külgazdasági egyensúlynak a helyreállítása és megszilárdítása. Ezt a társadalmi termelés hatékonyságának növelésével és exportorientált fejlesztése irányzatainak erősítésével, a belföldi felhasználásnak a nemzeti jövedelemnél számottevően lassúbb emelkedésével kell elérni.” Ha közérthetőbbé oldjuk ezt a sűrítetten szakszerű szöveget, elegendő a tervtörvénynek ez az egyetlen bekezdése is, hogy megvilágíthassuk fél évtized gazdaságfejlesztési pályaívét. A fő iránynak nevezett törekvés: az egyensúlyi viszonyok javítása, ezen belül mindenekelőtt a külgazdasági egyensúly helyreállítása, megszilárdítása. A lényegre egyszerűsítve: azt a történelmi hatású nemzeti célt összegezi ez az előirányzat, hogy a világpiaci értékarányok átrendeződésének, a nemzetközi válságtüneteknek a kihívásával szembenézve csökkentsük a fizetési mérlegünkre nehezedő súlyos nyomást. Ezzel a szándékkal természetesen korántsem állunk egyedül a nemzetközi mezőnyben; figyelemre méltó azonban a mód, ahogyan e szándék fokozatos valóra váltásához közelítünk. Az iménti idézetben egész sor ilyen nagy hatású népgazdasági döntés szerepel — fölidézünk, bemutatunk néhányat. Fontos utalnunk elsősorban két közgazdasági szakkifejezésre: a hatékonyságra és az exportorientált fejlesztésre. Nos, ez a két — szorosan kapcsolódó — fogalom arra utal, hogy a népgazdaságot nem a külső hatásoktól elzárkózva, hanem ellenkezőleg: a kivitel erőteljes növelésével kívánjuk fejleszteni. A tervtörvény egyszersmind minősíti ezt a törekvést, s éppen ezért került a szövegben egymás mellé a társadalmi termelés hatékonysága, valamint a fejlesztés exportorientáltsága. Közelebbről értelmezve a hatékonysági előirányzatokat, arra keli utalnunk, hogy a népgazdaság növekedésének mértékét a korábbi ötéves tervekhez képest mérsékeltük — a nemzeti jövedelem évente mintegy három százalékkal emelkedik. Ezzel együtt erőteljesen folytatódik a gazdaság korszerűsítése, szerkezeti átrendeződése. A gazdálkodás anyagi ágazataiban mintegy húsz százalékkal emelkedik az egy főre jutó termelés — más szóval: javul a munka termelékenysége. Jobban hasznosítjuk a korszerű gépi eszközöket, és — ami különösen fontos — a gazdálkodási törekvések élvonalába kerül az anyag- és energiatakarékosság. A terv — olvashattuk az előbbi idézetben —, a belső elosztási viszonyok módosításával is számol, oly módon, hogy a belföldi felhasználás a nemzeti jövedelemnél lényegesen lassabban emelkedhet. Magyarán ez azt a reális célt tűzi ki, hogy a különbözetből fokozatosan javítsuk a külgazdaság egyensúlyát. eleget tegyünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek. Mindebből következik az is, hogy ilyen körülmények között a terv a lakosság elért életszínvonalának megőrzését, egyszersmind a társadalmi méretekben értelmezett életviszonyok javítását irányozhatta elő. Ez nem csekély vállalkozás a világ és a hazai gazdaság változékony viszonyai közepette. Ami ugyanis az életszínvonal megőrzését illeti: Magyarországon az elmúlt másfél-két évtizedben lehetőségeinkhez és történelmi előzményeinkhez képest, igen gyors növekedési ütemmel, magas életszínvonal alakult ki, amelynek stabilizálása most igen nagy erőfeszítéseket követel. Az életviszonyok javítása másfelől azt jelenti, hogy megőrizzük és fejlesztjük társadalmunk értékeit, szocialista vívmányainkat — beleértve a teljes foglalkoztatottságot, a minden állampolgárra kiterjedő társadalombiztosítást, a szociális viszonyok javítását. Ily módon a terv fenntartja a kialakult magas lakásépítési színvonalat — öt évre 370—390 ezer lakás felépítését irányoztuk elő —, s a korábbi tervekhez képest lényegesen növeljük az egészségügyre és az általános iskolai oktatásra fordítható beruházási, fejlesztési összegeket. Annyi bizonyos — és a terv kidolgozása, széles körű társadalmi vitája közepette ez került a figyelem középpontjába —: nemcsak sokat, de másként is kell dolgoznunk az immár átlátható, megtervezett fél évtizedben. A versenyképesség válik a személyes és a nemzeti méretekben értelmezett munka értékmérőjévé. TÁBORI ANDRÁS Sajtótájékoztató a margitszigeti Thermál-szállóban. Képünkön: dr. Haraszti Sándor - aki Billy Graham szavait tolmácsolja dr. Billy Graham és dr. Bartha Tibor FOTÖ: GESZTI ANNA 2
