Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 1. szám
IMsffis MEGKEZDI MUNKÁJÁT A BLOOMINGTONI MAGYAR TANSZÉK Interjú Ránki György akadémikussal, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet igazgatóhelyettesével, a Bloomingtoni Magyar Tanszék vezetőjével A Magyar Hírek 1979. nyarán adott hírt arról, hogy Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában aláírták azt a megállapodást, amelynek értelmében magyar tanszék alakul a bloomingtoni Indiana Egyetemen. A megállapodás keretében — amelyet Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese és John W. Ryan, az Indiana Egyetem rektora látott el kézjegyével — az Indiana Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia közösen 500 000 dolláros alapítványt létesít az új magyar tanszék felállítása céljából. Az alapítvány hozadéka fedezi az 1981-ben induló tanszék költségvetését. A tanszék létesítése újabb lényeges lépést jelent a magyar—amerikai tudományos és kulturális kapcsolatok elmélyítésében és lényeges szerepet tölthet be a magyar tudományok egyesült államokbeli oktatásában. Az új tanszék vezetésére az Indiana Egyetem Ránki György professzort kérte fel. Ránki akadémikus, a magyar történettudomány egyik — nemzetközileg is ismert —művelője, akit a legutóbbi Történész Világkongresszuson a Commitee Internationale des Sciences Historiques 11 tagú elnökségébe is beválasztottak. Most, hogy a bloomingtoni magyar tanszék megszervezésének előkészítő időszaka befejeződött, a Magyar Hírek munkatársa beszélgetést folytatott Ránki György professzorral. — Hogyan értékeli beválasztását a Világkongresszus vezető testületébe? — Nagy személyes megtiszteltetés ez, de hangsúlyozom: a magyar történettudomány elismerésének, a Történettudományi Intézet megbecsülésének tekintem a megválasztásom. Az utóbbi másfél évtizedben a legkülöbözőbb szakterületeken végzett tudományos munkásságával az intézet nemzetközi megbecsülést szerzett a magyar történettudománynak, ez a tudományos munkásság kiváltotta a világ történészeinek elismerését. Az elmúlt évtizedben a magyar történettudomány és különösen a Történettudományi Intézet széles körű tudományos kapcsolatot épített ki a legkülönbözőbb országok, így az Egyesült Államok történészeivel is. Konferenciák, tudományos rendezvények keretében kölcsönösen tanulmányutak formájában sok lehetőség nyílt arra, hogy a magyar történeti fejlődés problematikáját nemzetközi aspektusban is megbeszéljék és kutatásaik eredményeit, a viták legmagasabb szellemi és tudományos áramlataival összhangba hozzák. A nemzetközi szervezetben elsősorban azt tekintem feladatomnak, hogy ezen a területen is elősegítsem Magyarország történeti fejlődésének megismerését és megértését, hogy elősegítsem a Magyarország történetével kaocsolatos kutatások bemutatását, a magyar történettudomány eredményeinek minél szélesebb körben való terjesztését. — Hogyan rajzolódik ki az új tanszék programja? — A tanszék munkája az új esztendővel kezdődik. De hangsúlyoznunk kell, hogy az Ural Altaic Department, melyhez a tanszék kapcsolódik, eddig is oktatott magyar történelmet. Bizonyos fokig ezt folytatom most, mikor 1981. első tavaszi szemeszterében két témáról fogok előadásokat tartani. Nevezetesen: Magyarország története 1526-tól 1918-ig; a XX. századi Magyarország. Ismeretes, hogy az Egyesült Államokban az egyetemi oktatás szorosabban kapcsolódik a tudományos oktatáshoz, mivel nem működik az akadémiai intézetekhez hasonló tudományos kutatási rendszer. Ez is indokolja — de természetesen saját érdeklődésem is —, hogy a tanszék munkáját ne csak az oktatómunkára korlátozzuk. Egyfelől az oktatómunkában arra kell törekednünk, hogy egyfajta .,Hungarológiai központtá” váljék, és a hallgatók a történelem mellett a magyar irodalom, néprajz és szociológia segítségével is, sokoldalú ismereteket nyerjenek Magyarországról. Másfelől viszont nagy jelentőséget tulajdonítanék, ha sikerülne bizonyos tudományos fórumot is teremteni. Ennek természetesen igen sok személyi, anyagi és más nehézsége van, melyet talán még nem is tudunk felmérni. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a kezdet ígéretes. 1981. áprilisában tudományos konferenciát szervezünk Magyar történet, világtörténet címmel. Ezt az átfogó kérdéscsoportot három korszakban igyekszünk feltárni: 1. Magyarország és a török birodalom; 2. Magyarország és a Habsburgok; 3. Magyarország és a náci Németország. A meghívottak neves szakemberek: az USA ismert történészei, valamint nyugateurópai kutatók és hazai tudósok lesznek. Háromnapos tanácskozás keretében fogják megvitatni az említett három történelmi szakasz izgalmas problémáit; beágyazva a világtörténelmi feltételrendszerbe, amely keretezte és ugyanakkor belejátszott a történelmi folyamatba, sok tekintetben meghatározva az események menetét. A továbbiakban is másfél-két évenként tudományos konferenciák szervezésével szeretnénk elősegíteni az elmélyült kutatómunkát. Reméljük, hogy az elhangzó előadások nyomtatásban is megjelennek majd. Egyébként füzetsorozat — és ha minden jól megy — évkönyv kiadását is tervezem. — Ügy hallottuk, hogy megalakult a Magyar—Amerikai Tudományos Bizottság is, amely kidolgozta munkaprogramját. Melyek a bizottság tervei? — Az American Council of Learned Societies és az MTA egyezménye alapján a tudományos együttműködés a néprajz, a nyelvészet, az irodalom, a pszichológia és a történelemkutatás területére terjed ki. Ebből, ami a történelemtudományt illeti: 1982. augusztusában tervek szerint Budapesten lesz az első tudományos ülésszak, mely két témával kíván foglalkozni; egyrészt, egy erősen társadalomtörténeti téma kerülne megvitatásra: az asszimiláció kérdése az Osztrák—Magyar Monarchiában és az Egyesült Államokban 1914 előtt, másrészt, tömegkultúra és magaskultúra problematikája ugyanebben az időszakban. Hadd utaljak itt most csak az első probléma jelentőségére, melyből hangsúlyozni kívánom, lényeges szerepet tölt be a Magyarországról az Egyesült Államokba való kivándorlás kérdése is, mégis célunk az összehasonlítás, és nem csupán a magyarországi kivándorlás és a magyarok asszimilációs problémájának vizsgálata. Ismeretes, hogy 1914. előtt a történelmi Magyarországon és az Osztrák—Magyar Monarchiában is lényeges asszimilációs folyamat zajlott He. A történészek számára tehát tudományos és módszertani szempontból is rendkívül érdekes a két aaszimilációs folyamat a viliág egyik gyorsan fejlődő, társadalmilag nyitott, nagy szabad földdel rendelkező országában lezajló folyamatnak az összehasonlítása egy zárt, jóval szegényebb, feudális maradványoktól áthatott és hagyományosabb hierarchikus társadalomban lezajlott folyamattal. Ez az ülés természetesen nem a bloomingtoni magyar tanszék programjába tartozik, sokkal inkább egy átfogó, elmélyülő magyar—amerikai tudományos együttműködés része. Mégis természetesen a bloomingtoni tanszék munkájához is kapcsolódik, hiszen hadd emlékeztessek arra, amit Sinor Dénes professzor — mint említettem, az ő tanszékén belül fog működni az általam vezetett tanszék is —, az 1979 nyarán készített Magyar Hírek-interjú során mondott: „A magyar tanszék az ösztöndíjak és a tanulmányi programok révén segíthet felidézni az egyén számára, a maga etnikumának kulturális és történeti hagyományait, gazdagságát. És ilyen módon emlékezteti arra. hogy ki is ő valójában.” Arra számítunk, hogy a magyar származású amerikai fiatalokat és minden olyan amerikai fiatalt, aki érdeklődik a magyar kultúra, a magyar történelem iránt megismertethetünk a magyarságtudomány gazdag tapasztalataival és tanulságaival. Sz. M. KÖNYVKIÁLLÍTÁS RÓMÁBAN A magyar könyvkiadás és a nyomdászat történetét bemutató kiállítás nyílt meg a római II. Viktor Emánuel Nemzeti Könyvtárban. A kiállítás anyaga a római Magyar Akadémia 12 ezer kötetes könyvtárát és 1900 kötetes folyóirat-gyűjteményét képviseli abból az alkalomból, hogy januártól a könyvtár újra megnyitotta kapuit az olasz közönség előtt. A bemutatott művek között szerepelnek a magyarországi könyvkiadás első emlékei, a középkorban nyomtatott művek, s mai kiadványok. • Brazil parlamenti képviselők egy csoportja látogatást tett Magyarországon. A csoportot fogadta Péter János, az országgyűlés alelnöke. A vendégek beszélgetést folytattak hazánk bel- és külpolitikájáról az országgyűlés több tisztségviselőjével. A Budai Területi Gyermekkórház légzésrehabilitációs osztályán élő huszonnyolc ápolt karácsonyi ajándékot kapott. Számukra a televízió jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal. Ezért fogadták nagy örömmel, hogy a Lapkiadó Vállalat és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata egy-egy színes televíziót, az Ofszet Nyomda pedig három fekete-fehér televíziókészüléket ajándékozott azoknak a gyermökpairalízis-járvány során mozgásképtelenné vált fiata- 1 oknak, akiket csak lélegeztetőgéphez kötötten tudnak megmenteni az életnek. Tárlatot rendezett Andruskó Károly jugoszláviai magyar grafikus és festőművész műveiből az Országos Széchényi Könyvtár. A kiállítást hétfőn, déli fél 1 órakor nyitja meg dr. Hoffman Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója. * Űj termékkel bővíti szigetelő műanyagainak választékát a Fűzfői Nitrokémia. Kikísérletezték a műanyag vakolatot, amelyben a homokot ia könnyű és jól szigetelő poliszitirol helyettesíti. Színező anyagokat is tartalmaz, így a festése már szükségtelen. * Az ENSZ a rokkantak évének nyilvánította az 1981-es esztendőt. Ehhez a határozathoz csatlakozott, és az akcióprogram végrehajtásában tevékenyen részt kíván venni a Magyar Népköztársaság is. A nemzetközi év fő célja, hogy egész társadalmunk előtt feltárja a rokkantak helyzetét, és mozgósítson a rokkantsággal járó gondok megoldására, enyhítésére. 4
