Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 1. szám

DR. ARMAND HAMMER BUDAPESTEN Marjai József miniszterelnök (balról) fogadta dr. Armand Hammert (jobbról), mellette Merszei Zoltán fotó: tormai andor - MTt Marjai Józsefnek, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének meghívásá­ra Budapestre látogatott dr. Armand Hammer, az Occidental Petroleum Corporation igazgatótanácsának el­nöke és több vezető munkatársa — közöttük Merszei Zoltán, az igazga­tótanács alelnöke. Az amerikai üz­letemberek budapesti tárgyalásai megállapodások aláírásával zárultak, amelyeknek az alapján kidolgozzák az együttműködés lehetőségeit az olaj és földgáz, valamint szilárd ás­ványok kutatásában, továbbá vegy­ipari termékek gyártásában és érté­kesítésében. Ezen kívül vegyes vál­lalatok létrehozását — és harmadik piacokon — közös fellépés kialakí­tását is célul tűzték ki. Dr. Ham­mert Kádár János, az MSZMP első titkára is fogadta. A Magyar Nemzeti Bank hitelfel­vételi megállapodást írt alá a Német Szövetségi Köztársaságban működő Dresdner Bank, az angol Lloyd Bank International Ltd. és az amerikai Manufacturers Hanover Ltd. által szervezett nemzetközi bankkonzor­ciummal. A háromszázmillió dollá­ros hitel visszafizetése nyolc év alatt történik. A kamat a nemzetközileg kedvező megítélésű adósok részére nyújtott hitelek feltételeivel egyezik meg. A hitel exportfejlesztési beru­házást szolgál. Az Agroinvest külkereskedelmi iroda megegyezett a mexikói álla­mi bankkal három — ötszáz-ötszáz hektáros — kukoricatermesztő farm kialakítására. Egy korábbi szerződés szerint magyar cégek Mexikóban kukoricatermesztési rendszert, szőlé­szeti és borászati telepet is létesíte­nek. ♦ A hatékonyabb irányítás érdeké­ben a Nehézipari, a Kohó- és Gép­ipari, valamint a Könnyűipari Mi­nisztériumot — Iparügyi Miniszté­rium néven — összevonták. 1980 első tíz hónapjában négymil­lió-négyszázezer, az előző évinél két százalékkal több magyar utazott kül­földre és 12,6 millió külföldi járt ha­zánkban. * Helsinkiben megnyílt a Magyar Kulturális és Tudományos Intézet, a külföldi magyar intézet sorában a tizedik. * Elhunyt Lőrincz Gyula festőmű­vész, a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Szövetségének (CSEMADOK) elnöke, a csehszlovák parlament képviselője. * Komárom megyében a szlovák, il­letve német nemzetiségűek által la­kott falvakban az utcákat, intézmé­nyeket, üzleteket kétnyelvű felirat­tal látták el. * Sikeresen szerepeltek a magyar versenyzők a sakkolimpián. A fér­fiak veretlenül, a Szovjetunió együt­tesével azonos, 39 pontszámmal holt­versenyben végeztek. Végül (a töb­biek elleni eredményeket figyelem­be vevő) Bucholz-számítás alapján a második helyre szorultak. A női csapat második lett, csupán fél pont­tal maradt le a szovjet együttes mö­gött. Megkezdte működését a „Jahn Ferenc” 800 ágyas dél-pesti kórház, Európa egyik legkorszerűbb ilyen jellegű létesítménye, ahol belgyó­gyászat, ideggyógyászat, sebészet, szemészet, gégészet, szülészet, gyer­mekgyógyászat, nőgyógyászat és uro­lógiai osztály működik. Az űj kór­házat — egy későbbi számunkban — riportban mutatjuk be olvasóinknak. A címlapon: Az új dél-pesti kórház FOTO: HÁMOR SZABOLCS — MTI HAGYOMÁNY ÉS MEGÚJULÁS Az emberiség az egymást váltó esztendők ölelkezési pontjain érzi és éli át leginkább az idő (a „szárnyas idő” — mint azt Berzsenyi oly szé­pen mondta) dinamikáját. E pont­ról tekintünk vissza a múltba, amely tele van eredményekkel és kudarcokkal, megvalósulásokkal és meghiúsulásokkal, örömökkel és bá­natokkal. És e pontról fürkésszük a jövőt, amely tele van lehetőségek­kel, bizonytalanságokkal és veszé­lyekkel. E bizonytalanságok és ve­szélyek még akkor is nagyok, ha egyénekként és különböző megtartó közösségek tagjaiként egyaránt erőt és vállalkozókedvet érzünk arra, hogy megküzdjünk azokkal. 1981 hajnalán talán arra is utalni kell, hogy nagy gondolkozók és ki­emelkedő tudósok véleménye sze­rint a bizonytalanság még soha nem volt oly hatalmas és jellemző, mint napjainkban, midőn az emberiség olyan fejlett tudományt és technikát alakított ki, amelynek kormányzása magas színvonalú együttműködést követel meg — s ennek kialakításá­ra eddig még nem voltunk képesek. Ez a helyzetértékelés es jövőelem­zés természetesen korántsem általá­nos. Vannak — ha nem is nagy számban — optimistábbak, akik úgy vélik, hogy nem a bizonytalanság nagyobb, hanem áttekintésünk a helyzetről és a veszélyekről telje­sebb, mint korábban volt. Minden korszakforduló tele volt veszélyek­kel és bizonytalanságokkal; legfel­jebb az emberiség nem volt tudatá­ban a veszélyeknek és a tudatosan elindított fejlődés ellentmondó kö­vetkezményeinek. Ezt a megállapí­tást az is bizonyítja — teszik hozzá sokan —, hogy a veszélyeket, illetve azokat kiváltó tényezőket olyan idő­szakokban halmozzuk fel, amelye­ket nyugodtnak és stabilnak vélünk. E különböző felfogások között csak a konkrét történelmi fejlődés, azaz a jövő tesz igazságot. Abban azon­ban ma is mindenki egyetért, hogy a világgazdaságban és a Világpoliti­kában kiformálódott hatalmas erejű változások kihívást jelentenek az egész emberiség és a különböző nem­zetek számára. E kihívás kényszerí­ti a nemzeteket és társadalmakat ar­ra, hogy szellemi és anyagi erőik összpontosításával, a képességek, le­hetőségek és korlátok figyelembevé­telével alkalmazkodjanak az új hely­zet által megszabott követelmények­hez. Ezen alkalmazkodás során ter­mészetesen a nemzeti érdek jelenti a legfőbb kohéziós erőt, de messze­menően figyelembe kell venni a nemzetek közötti kölcsönös függő­ségi rendszerből — amely nemcsak gazdasági jellegű — adódó követel­ményeket. Korunkban ugyanis a nemzetek egymásrautaltsága a köl­csönös függőségek rendszerében új formát öltött. Ez — más megköze­lítésben — annyit jelent, hogy ko­operatív szellemben minden nemzet és minden ország javára fordíthat­juk azokat a hatalmas tudományos és technológiai képességeket, ame­lyeket az elmúlt másfél évszázad so­rán felhalmoztunk. Ha azonban ezen eszközök a régi értelemben vett ha­talmi politika, nemzetek közötti el­lenségeskedés és más nemzetek el­nyomása érdekében kerülnek alkal­mazásra, akkor szakadék-közeibe ke­rülhet az emberiség. E korszakos változások és átala­kulások sodrában a magyar nép a szocialista társadalom konkrét vi­szonyainak gondos elemzése alapján új cselekvési programot fogadott el. Ez a cselekvési program — amely messzemenően figyelembe veszi a világgazdasági átalakulásból szár­maztatható követelményrendszert — minden vonatkozásban aktív és elő­retekintő. A gazdasági egyensúly helyreállítását, a strukturális átala­kulást és a termelékenység emelését olyan program útján igyekszik meg­valósítani, amelynek egyik fókuszát a világgazdaságba történő erőtelje­sebb beilleszkedés, másik fókuszát a gazdaság belső energiáinak telje­sebb felszabadítása, az alkotóképes­ségek szabadabb kibontakozása és a politikai demokrácia fejlesztése je­leníti. E program megvalósítása aktív külpolitikát és az új kérdésekkel bátran szembenéző, aktív társadal­mat kíván. Milyen forrásokból me­ríti a társadalom azon energiákat, amelyek saját tevékenységének és arculatának megújításához szüksé­gesek? Ebben a bonyolult és ellent­mondásos világban csak két forrás­ból meríthetünk új energiákat: az egyik a hagyomány, a múlt és a kö­zös örökség, a másik a megújulás vágya és szükségessége. E kétféle hajtóanyag által mozgásba lendített társadalom tehát keresi és erősíti azokat a kapcsolatokat és együtt­működési formákat, amelyek kohé­zióját a múlt és a hagyomány, azaz a nemzeti nyelv, a nemzeti történe­lem és a közös kultúra jelenti. Ke­resi és erősíti másfelől az együttmű­ködést mindazokkal, akikkel meg­újulási törekvéseiben találkozik. Ilyen módon és értelemben fogjuk fel és fejlesztjük együttműködésün­ket a külföldön élő magyarokkal. A nemzet fogalmáról, a nemzettel való azonosulás kérdéséről világszerte — nálunk is — sokat vitatkoznak. Üj elem az eszmecserékben az, hogy az egyoldalúság, amely lényegesebbnek vélte a múltat, mint összekapcsoló élőt a jelennél, átadta helyét egy sokoldalúbb, teljesebb értelmezés­nek. A nemzeti azonosságtudat a közös jövő igenlésére is kiterjed. Ez az azonosság nem merev: belefér a más világnézet, az eltérő politikai meggyőződés, a különböző vallások­hoz való tartozás. Lényege a kölcsö­nös, türelmes kutatása annak, hogy a nemzet jövője a felvirágzás le­gyen, és annak elismerése, hogy ezt a megújulást a jelen alapozza, építi meg. Vagyis a külföldön élő ma­gyarság nagy többségével összeköt miniket — a közös örökségen, a ha­gyományon, a történelmen túl — a megújulásra való törekvés is. A Magyarok Világszövetsége eb­ben a szellemben tevékenykedett az elmúlt évtizedben és ezen az alapon kíván tovább tevékenykedni és szol­gálni a jövőben is. Ezért keresi és fogja keresni a dialógus, a kölcsö­nös megértés és az együttműködés leghasznosabb és leggyakorlatiasabb formáit, s ezek kialakításában kéri a külföldön élő magyarok aktivitá­sát és intellektuális segítségét! Abban a reményben, hogy közös ügyeink érdekében a jövőben is sok hasznosat cselekedhetünk a ma­gyarság és az emberiség javára, kí­vánok minden külföldön élő honfi­társamnak boldog új esztendőt, jó egészséget és sok sikert! BOGNÁR JÓZSEF az MVSZ elnöke 5

Next

/
Thumbnails
Contents