Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-07-11 / 14. szám

A GYÖRGY CSALÁD

Harmincas házaspár, két gyerekkel. A nagyobbik, Ildi másodikos, az öcskös, a szöszke Zoli óvodába jár. „Mindkettő az apjára ütött” — mondja mosolyogva az anyuka, a filigrán, barna Magdi. Magdi egy fővárosi kereskedelmi vállalat, az OFOTÉRT bérelszámolója, a családfő — Sándor — traktort vezet az ország gazdaságait mezőgazdasági gépalkatrészekkel ellátó cégnél. 1980. január 4-én költöztek be egy még épülőfélben ievő újpesti lakótelep panelházának egy és két fél szobás lakásába. Sorsuk — mint minden sors — egyedi ugyan, életük alakulása azonban sok tekintetben jellemző korosztályukra.

Amíg jöttek a gyerekek...

Bekandikálnak az ajtón, aztán hogy megbarátkoznak velem, Zoli egy autót tol be, Ildi rajzot mutat. „No, most már hagyjátok apuékat beszélgetni!” — tereli ki szelíden Magdi a gyerekeket. Nem tiltakoznak, tudják a családi regulát: nyolckor szigorúan villanyoltás.

— Véletlen találkozás volt a miénk ... — fog bele Sándor a családi krónikába. Kaptam a vállalatomtól egy szóló beutalót Balatonboglárra. Dacból fogadtam el. Jártam akkoriban egy lánnyal, akivel csúnyán összevesztünk. Nem jelentkezett, persze én sem, kapóra jött a beutaló. A vonaton ismerkedtünk meg Magdival, aztán a bogiári állomáson én a gyárbeli haverokkal jobbra, ő balra. Lepakoltunk, és rögtön elhatároztuk, hogy társaság után nézünk. Eszünkbe jutott a barna kislány a vonatról, nosza — gondoltuk — megkeressük. Hárman laktak lányok egy szobában, mi is hárman voltunk. Eljárogattunk sörözni, táncolni... — hát így kezdődött. Az igazat megvallva, én rögtön beleestem Magdiba.

— Egy évig udvarolt — meséli Magdi. — Én Budaörsön laktam, ő Zuglóban. Szép távolság, és Sándorom, úgy látszik, megunta az utazást, mert elvett. Első otthonunk apósomék zuglói háza volt. Azt terveztük, hogy ráépítünk egy szintet, ott alakítunk ki magunknak önálló lakást. A házat azonban csakhamar lebontották, a környéken lakótelep épült. Bár jól kijöttünk a szülőkkel, persze szerettünk volna külön költözni. Két lakást azonban akkor nem tudtak adni, négyen kaptunk egy három és fél szobás lakást az újpalotai lakótelepen. A gyerekek ide születtek. Cserélni akartunk, ami nem ment, végül is sok évi várakozás után a tanács kiutalt számunkra két lakást. Szerencsére a szülőké öt percre van a miénktől, így most már újra eljutunk színházba, moziba, társaságba.

Műhely — iroda — műhely

Közben persze dolgoztak és takarékoskodtak. S e kettő nyilván szorosan összefügg. Magdi sokáig gyermekgondozási segélyen volt, azaz otthon a gyerekekkel, az OFOTÉRT a közgazdasági technikumi érettségi óta az első munkahelye.

— Sokan talán butaságnak tartják, hogy nem változtattam, mert a fizetésem bizony nem sok. A munkámat azonban szeretem, s ami a fő, a társaság nagyon jó.

— Én többször is változtattam munkakört, munkahelyet — veszi át a szót Sándor. — Legtöbbször a több pénz miatt. Szerencsém volt, hogy ennek ellenére mindannyiszor jó közösségben dolgozhattam. A legmaradandóbb élmény az első munkahely maradt. Közlekedésgépészeti technikumot végeztem. Egyetemre menni nem akartam, mert mindig is a gyakorlat vonzott. A technikum a Ganz-MÁVAG-ba küldött. A munkaügyi osztályon elmondták: nekik az az elvük, hogy az új embereket egy-egy hónapra más és más műhelybe helyezik, hogy meg12