Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-07-11 / 14. szám
A külföldiek 11 hónapos tanulmányútjukat töltik itt Szegeden, a nemzetközi továbbképző kurzus résztvevőiként. Mit tanulnak, s hogy kerültek Szegedre? — Mielőtt személyes indítékaikról kérdeznénk őket, mutassuk be először magát a kutatóintézetet. A biológia — ezen belül is a molekuláris biológia — sokak szerint a leggyorsabban fejlődő, s az elkövetkező évtizedekre is a legtöbb meglepetést, újdonságot tartogató tudomány. Korszerű kutatási módszerei, vizsgálódásainak mai szemlélete a legkülönbözőbb biológiai tudományterületek — a biokémia, a genetika, a mikrobiológia —, továbbá a fizika, a kémia és a matematika együttműködését követeli meg. A Szegedi Biológiai Központ megszervezésével olyan intézmény kezdett el dolgozni hazánkban, amely szervezeti felépítése és korszerű műszerei jóvoltából alkalmas a különböző tudományterületek közötti együttműködés kialakítására, az úgynevezett határterületi, interdiszciplináris kutatások művelésére. öt intézetében — a biokémiai-, az enzimológiai-, a biofizikai-, a genetikai- és a növényélettani intézetben — 150 tudományos kutató dolgozik, végzettségük szerint biológusok, vegyészek, fizikusok, orvosok, állatorvosok, agrármérnökök, matematikusok. Bár feladatuk az élet alapvető folyamatainak — az öröklődésnek, az anyagcserének, a növények fényhasznosításának vagy az idegműködésnek — a jobb megismerése, vagyis alapkutatásokat folytatnak, munkájuk gyakorlati célokat is követ. A génsebészettel például különböző hasznos anyagok — enzimek, antibiotikumok — termelésére lehet „rábírni” baktériumokat. Bonyolult genetikai módszerekkel talán elérhető a jövőben, hogy megkössék a levegőben levő nitrogént az arra eredetileg nem képes növények, például a gabonafélék. A rovarok egyedfejlődésének vizsgálata ötleteket adhat új, hatásos növényvédőszerek előállításához. Az idegműködés titkainak megfejtéséből a gyógyszeripar is meríthet. 1973 és 1977 között az UNESCO 1 millió 225 ezer dollárral támogatta a Szegedi Biológiai Központ munkáját. Ebből az összegből műszereket vásároltak, külföldi szakértőket hívtak meg, fiatal kutatók tanulmányútjait fizették. A magyar kormány ugyanakkor vállalta évente harminc fiatal szakember — tizenöt magyar és tizenöt fejlődő országból érkező kutató — továbbképzését. Az ösztöndíj nagy sikere következtében az Akadémia úgy döntött, hogy az UNESCO támogatás lejárta után is támogatja az intézmény nemzetközi tanfolyamát. A költségeket most már a magyar állam fedezi. A külföldi hallgatók többsége továbbra is a fejlődő országokból pályázik Szegedre, ám a fejlett .országokból is egyre több az érdeklődő — például Kathleen V. Cornish, Kanadából. — Mielőtt idejöttem — meséli — már sok jót hallottam az intézetről. Engem az intézet jó híre mellett az is vonzott, hogy oly sok országból érkeznek ide fiatalok. Ügy gondoltam, érdekes lesz a velük való találkozás. Most, hogy már tanulmányutam vége felé járok, az a véleményem: itt éppúgy meg tudtam szerezni a biokémiai, molekuláris genetikai gyakorlatot, mint bármelyik jónevű amerikai vagy angol intézetben. Ősztől már egy montreali intézetben dolgozom. Debabrata Majumdar Calcuttában szerzett biológusdiplomát. — Azt a tudományterületet — a molekuláris genetikát — művelem itt magasabb fokon, amelyet már hazámban elkezdtem. Egy bombay-i nemzetközi konferencián találkoztam néhány szegedi, illetve Szegeden járt kutatóval, és az egyik szakfolyóiratban is olvastam az intézetről. Wai-Ping Fung csupamosoly kínai leány Hongkongból. — Rögtön azután érkeztem ide, hogy megszereztem a Master Degreet Hongkongban. Nem határoztam el előre, hogy hol képezem tovább magam, választásomat véletlennek is nevezhetném. Megláttam a szegedi pályázati felhívást egyetemünk hirdetőtábláján, s úgy találtam, éppen olyasfajta képzést kaphatok itt, amire szükségem van. Az intézet idén először, több ösztöndíjas kívánságára — magyar nyelvtanfolyamot hirdetett. Kérdem az ifjú kanadai és hongkongi kutatóktól, miért tartják érdemesnek a bajlódást az igencsak nehéznek mondott magyar nyelvvel, hiszen az intézetben mindenki beszél angolul. — Ez igaz, válaszolják, ám mi a kutatói tapasztalatszerzés mellett szeretnénk az országot is megismerni, amit könnyebben megtehetünk, ha tudunk valamit magyarul. Sok magyar barátunk van már, és az ország számos szép helyére eljutottunk. — Mostanában érkeznek a jelentkezések a szeptemberben kezdődő kilencedik kurzusunkra — mondja dr. Sik Tibor, a nemzetközi továbbképző tanfolyam vezetője. Ma már a korábban Szegeden végzett ösztöndíjasok ajánlanak minket ifjú kollégáiknak. Emellett az UNESCO és a nemzetközi sejtkutató szervezet (International Cell Research Organization) is népszerűsíti tanfolyamunkat. Eddig már nyolc nemzetközi konferenciát tartottunk. Számos világhírű kutató is járt nálunk, mint például a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, Francois Jacob, Salvador E. Luria és Werner Arbert. Azt hiszem, elfogultság nélkül elmondhatjuk,, hogy manapság már minden biológus tudja, hol van Szeged, bárhol dolgozzon is. BALÁZS ISTVÁN 1. A Szegedi Biológiai Központ épülete 2. A könyvtár 3. Wai-Ping Fung 4. Kathleen V. Cornish 5. Debabrata Majumdar Kalkuttából FOTO: NOVOTTA FERENC 11
