Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-07-11 / 14. szám
Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója (balról) és Bán János tévériporter a „66" stúdiójában FOTO: TÓTH GYÖRGY Milliók nevében - milliárdokról A Magyar Televízió nemrégiben új műsorsorozatot indított „66” — címmel. A stúdióban hatvanhat meghívott néző beszélget, vitázik neves vezető szakemberekkel, vállalati vezérigazgatókkal. miniszterhelyettesekkel, a gazdaságpolitikai műsorokból jól ismert riporter, Bán János közreműködésével. Jó néhány, évek óta futó tévéprogram épít a nézők telefonon feltett kérdéseire avagy személyes közreműködésére. A „66” annyival izgalmasabb elődeinél, hogy itt a vitatott kérdésekről szavazni is kell. Minden meghívott asztalán egy-egy „igen”-t, „nem”-et és tartózkodást jelző gomb található, s ha vitára ad alkalmat a kérdezett szakember válasza, rögvest megjelenik a képernyő sarkában a gombnyomogatás eredménye ... Bizonyára milliók nyomogatták otthonukban — ha csak képzeletben is — a szavazógombokat a bemutatkozó adás ideje alatt, mivel a beszélgetés tárgya olyasvalami volt, ami mindannyiunkat érint, érdekel. A pénzünkről volt szó, pontosabban arról az összegről, amelyet takarékba rakunk, illetve hosszabb-rövidebb időre kölcsön kapunk az Országos Takarékpénztártól. Dr. Szirmai Jenő vezérigazgató derekasan állta a kérdések záporát, olykor bizony igencsak szükség volt érvelőkészségére. Vajon a jelenlevők közül hánynak van betéte, hánynak tartozása? — kérdezte „bemelegítésként” a műsort vezető riporter. Negyvennyolc betéttulajdonos és negyvenhat OTP-részletet fizető ült hatvanhat nézőtársunk között. A következő gombnyomogatás már „forró” kérdésről jelezte a jelenlevők véleményét. Arra volt kíváncsi ugyanis a tévé riportere, ki, hogyan vélekedik az egy évre lekötött betétek 5 százalékos kamatáról. Hat helyeslő, öt tartózkodó és ötvenhét nemleges — vagyis az 5 százalékot keveslő — választ mutatott a szavazatokat összesítő berendezés. Kíváncsian vártuk ezután, hogy indokolja e kamatláb jelenlegi nagyságát a vezérigazgató. Szirmai Jenő elmondta, hogy bár az utóbbi két évben mérséklődött az emelkedés, az elmúlt tíz esztendőben három és félszeresére növekedett a betétállomány, amely ma 150 milliárd forint. Nem elegendő csupán a fogyasztói árak alakulása és a kamat közötti viszonyt vizsgálni, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy érdemes-e takarékoskodni — érvelt a vezérigazgató. Ezt az is befolyásolja, hogy szilárd-e a politikai-gazdasági helyzet, növekedik-e az életszínvonal, elérhetők-e a takarékoskodó emberek által kitűzött célok. Ha visszatekintünk az elmúlt húsz esztendőre, azt mondhatjuk, hogy 18 éven át nem csupán megőrizte reálértékét az 5 százalékos kamatra elhelyezett pénz, hanem némi pluszt is hozott. Ez ugyan a 79—80-as évekre nem érvényes, ám ha már az elmúlt öt évet vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a 4,5—5 százalékos fogyasztói ár emelkedést kiegyenlítette az öt százalékos kamat. De nem is az öt százalék a legmagasabb kamatlábunk — folytatta. — Az öt évi rendszeres havi befizetésekkel járó ifjúsági takarékbetét után az öt százalékos kamaton felül plusz egy százalék prémiumot is fizetünk, s lakásépítésre külön kölcsön is jár. Az öt évre lekötött takaréklevél kamata pedig 7 százalék. Ez a kamat az elkövetkező öt évre is biztosítja, hogy ne csak megőrizze, de növelje is valamelyest a betett pénz reálértékét. Űjabb szavazás következett. Tizenkét igen és kilenc tartózkodó szavazatot számlált össze a gép, ám még mindig negyvenötén tartották alacsonynak az öt százalékot, azaz: ennyien voltak, akiket nem győzött meg az indoklás. A vezérigazgatónak folytatnia kellett az érvelést: példaként hozott fel országokat, ahol az árszínvonal emelkedése lényegesen meghaladta a miénket, s ahol — bár emelték a kamatlábakat — korántsem úgy, hogy az a betett pénz reálértékének emelkedését — vagy csupán megtartását biztosítaná. Ha a betét kamatlábát emelnénk — fűzte még hozzá —, emelnünk kellene a hitelkamatot is. De mennyivel? Vajon nem je» lentene-e ez túlzott terheket a lakosság számára? Ekkor fordulat történt: a hatvanhatból harminckilencen fogadták el ezt a választ, 8 tartózkodás és 17 nem szavazat mellett. Egy „nem”-mel szavazó fiatalember kérdezte: — Az OTP, mint bank, nem helyezi ki a pénzt? Nincsenek azután bevételei? — Az OTP nem nyereségérdekeit — hangzott a válasz. — Nem csak arra adunk pénzt, ami hasznot hoz, szociálpolitikai szempontokat is figyelembe veszünk. S azt sem árt tudni, hogy nálunk — ellentétben számos más ország gyakorlatával — a kamat után nincs adókötelezettség. Vajon mire gyűjtenek a takarékoskodók? — kérdezte a riporter. Megtudtuk, hogy az OTP becslései szerint a betéttulajdonosok 30—35 százaléka pl. lakásra, 10—15 százaléka autóra gyűjt, s 25—30 százalék számára a betét biztonsági tartalékot jelent. A hitel, a havi részletek fizetése egyre inkább része a családok gazdálkodásának. Mint hallhattuk, az elmúlt tíz év alatt négyszeresére növekedett a hitelállomány. Az előző öt év során több mint kilencmillió esetben folyósítottak hitelt, s ezek közül hatszázezer szólt lakásépítésre — vásárlásra. Amint az várható volt, számos kérdést kapott a vezérigazgató a lakáshitelekkel kapcsolatosan. S jó néhány kedvező változásról számolhatott be. A korábbi 62, kiemelten fejlesztendő település helyett 1981-től már 420 településen adnak a családiházépítőknek magasabb, 200 ezer forintos kölcsönt. Ezentúl a csoportos, korszerű családiház-építéshez is nyújtanak a gyermekek után szociálpolitikai kedvezményt, amit ez ideig csak a társasházat építők vehettek igénybe. Jelentősen növelik a tetőtér-beépítéshez nyújtható hitelt, s ez évtől a korábbinál nagyobb törlesztési kedvezményt kaphatnak a fiatal házasok és a nagycsaládosok. A fentieket persze egyaránt megelégedéssel fogadták a jelenlevők és a képernyők előtt ülő milliók. Amikor azonban az autóvásárlás körülményeire terelődött a szó, felbolydultaik a kedélyek. Hazánkban ugyanis a legtöbb személyautó márkára éveket kell várni, mégpedig úgy, hogy ötven százaléknyi előleg az OTP-nél fekszik, mely összeg után a befizető 2 százalék kamatot kap. A szavazatszámláló gép a következő véleményeket^ jelezte: a jelenlevők közül húszán tartották helyesnek ezt a gyakorlatot, öten tartózkodtak, és negyvenegy nem szavazat érkezett. Szirmai Jenő mosolyogva jegyezte meg: nem is olyan rossz az arány, ő több „nem”-re számított. Mint mondotta, bár a nemzetközi gyakorlatban előlegre kamatot nemigen adnak, indokoltnak tartották a látra szóló betétekre érvényes kamatlábat alkalmazni. A 2 százalékos kamat egyébként megegyezik a hosszú lejáratú lakáshitel kamatával. A tartós fogyasztási cikkeknek mintegy 40 százalékát, a bútorok 50 százalékát vásároljuk hitelre. A hitelre _ vásárlás térhódítása kapcsán vetette fel a riporter-vajon a jelenlegi kamatpolitika nem ösztönöz-e arra, hogy takarékoskodás helyett inkább eladósodjunk? A vezérigazgató válaszából kitűnt, hogy a lakosság korrekt fizető, a döntő többség jól gazdálkodik, helyesen ítéli meg, hogy mekkora részletterheket bír el a családi költségvetés. Az elkövetkező öt évben 50—60 milliárdos betétnövekedést vár az Országos Takarékpénztár. Ha ezzel az összeggel valóban számolhatnak, több hitelt is nyújthatnak majd a lakosság számára. — balázs — 7
