Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-07-11 / 14. szám
I Szelíd dombhátak között kanyarog az út, amíg mintha függönyt húztak volna széjjel, előmagaslik a Pannonhalmi Apátság épületegyüttese. Tekintélyével és méltóságával uralja a tájat, vonzza a tekintetet, annyira meghatározó látvány, hogy keveseknek jut eszébe, vajon miből is élnek itt a környék lakói. Pedig csinos község húzódik a várhegy lábánál, a turista szinte belehajt az egyik étterembe, amely méretét tekintve bizonyosan nem a helybélieknek épült. Az apátság a felszabadulásig nemcsak jelképesen uralta a tájat, négy községnyire terjedtek birtokai. Az itt élők, de inkább már csak szüleik, vagy az öregszülők még „dolgoztak a papoknak”. Az emberöltőkön át viselt életforma sokáig ülepedett, lassacskán haladt a téeszesítés, évek múltán is csorbult ki ekevas a lesüllyesztett mezsgyekövekben. Galgóczi Erzsébet férfiasán kemény novelláinak hősei formálták ezen a környéken a világot. Sokáig, sokmindenben nem volt egyetértés ezen a vidéken, mégis 1959-ben Egyetértés névvel termelőszövetkezetet alakítottak, mely ma Pannonhalma, Écs, Nyalka és Ravazd területeit egyesítve, 5200 hektáron gazdálkodik. 1959-től 1980-ig, huszonegy esztendőn át Steczina József bírta a tagok bizalmát, vezette a termelőszövetkezetet. Ma is ott ül az elnökségben, hallgatnak szavára. De legfőbb érdekessége mégsem csak az, hogy egyenesbe kormányozta négy község életét. . . Az apátság birtokainak jószágkormányzója a harmincas évek végétől Nagy Vencel atya volt (1980-tól aranydiplomás gazda), aki ma is a rendház lakója. Pannonhalma idősebbjei csak „kormányzó úr”-ként emlegetik most is. Nagy hozzáértéssel virágoztatta fel a rend javait, korabeli gazdakönyveit nemrégiben a nagy hírű Bábolnai Állami Gazdaság adta ki díszkötésben és hasznos tanácsaiért több ízben is megjutalmazta az idős papot. Munkálkodásának időszaka alatt, tehetséges parasztfiatalok számára ezüstkalászos eazdat an folyamot szervezett, amelynek akkoriban Steczina József is hallgatója volt. Ismeretségük tehát régi keletű, a zárszámadó közgyűléseken Nagy Vencel atya is ott ült a piros brokáttal leterített asztal mögött. A rossznyelvek gyakran mondogatták csipkelődve: „még ma is a pap vezeti a gazdaságot”! Steczina József erről így beszélt: „Az emberek sokmindent mondogatnak, nem kell mindennek fölülni. El kell ismerni, Nagy Vencel kiváló szakember, de már 1959-ben is másképpen kellett gazdálkodni, mint az ő 8
