Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-07-11 / 14. szám

az ötödik ötéves terv első három esztendejében a dollárelszámolású mérleg növekvő hiánya és viszonylag gyors gazdasági növekedés, az utóbbi két évben viszont — mondhatni — látványosan mérséklődő kereskedelmi mérleghiány, ugyanakkor szerény ütemű gazdasági növekedés jellemezte fejlődésünket. Milyen külső és belső tényezők kölcsönhatásának tulajdonítható ez az ellentmondásos fejlődés?

— Elöljáróban a félreértések elkerülése végett érdemes leszögezni: a gazdaság külső egyensúlyának helyreállítása nem öncél. Hosszú távon nyilván arra törekszünk, hogy — csakúgy, mint más országok — erőforrásainkat a legcélszerűbben hasznosítva, szükségleteinket mind teljesebben kielégítsük. Ez nálunk is, másoknál is csak széles körű nemzetközi munkamegosztás keretében képzelhető el. Ebben a helyzetben a nemzetközi kereskedelem és fizetési mérleg állapota valójában csak jelzőrendszer, amely a gazdaság teljesítőképességéről ad képet — nemzetközi mérce alapján, az adott időszakban.

— Ezt szem előtt tartva elmondható, hogy az 1973—1974-ben bekövetkezett s tartósnak bizonyult világgazdasági változások, az árrobbanás, az energiahordozók és a nyersanyagok árának a feldolgozott termékekhez képest bekövetkezett változásai fölöttébb kedvezőtlenül érintették gazdaságunkat, csakúgy mint más, nálunk iparilag fejlettebb országokat. Kiváltképp az 1978-as esztendő 1,2 milliárd dolláros kereskedelmi deficitje figyelmeztetett arra, hogy gazdaságunk sok tekintetben elmarad a világpiaci követelményektől. Az egyensúlyhiány élesen rávilágított gyengeségeinkre, például a termelés és különösen a beruházások indokoltnál nagyobb importigényességére, termelésünk alacsony hatékonyságára, indokolatlanul nagy költségeire, azaz gazdálkodásunk pazarló voltára, s főképpen exportra termelő vállalataink nem kielégítő versenyképességére.

— Inflációs körülmények közepette általában érdemes külső forrásokat, azaz hiteleket igénybe venni a gazdaság fejlesztéséhez, hiszen a mai kölcsönök tényleges, reális értéke — éppen az áremelkedések miatt — a visszafizetés idején már kisebb lesz. Miért olyan fenyegető tehát a mai körülmények között az eladósodás?

— A külső forrás bevonása a gazdaság fejlesztésébe, kétségkívül előnyös lehet, adott időszakokban szükséges, így erről továbbra sem mondunk le. Két dolgot azonban nagyon gondosan mérlegelnünk kell. Egyfelől azt, hogy a bizonytalan ármozgások, sorozatos valutaválságok, a konjunkturális ingadozások miatt a hitelek is nagyon megdrágultak, azaz mind nagyobb a kamat. Másfelől hitelt akkor érdemes felvenni, ha a pénzt képesek vagyunk olyan hatékonyan befektetni, hogy az a népgazdaság egészséges fejlődését szolgálja, és hogy például termelő beruházás esetében annak hozamából kifizethessük a törlesztést és a kamatokat. Ha ez nem sikerül, akkor más forrásokból kell visszafizetni a hitelt, s ez már nem kívánatos tehertétel. Márpedig a gazdaság adott szerkezetével és egyelőre kevéssé javuló hatékonyságával nem lettünk volna és nem lennénk képesek e hátrányos eladósodás nélkül fenntartani a korábbi növekedési ütemet.

— Mennyiben játszott szerepet az utóbbi évek kedvezőtlen hatásainak csökkentésében a szocialista integráció fejlődése?

— Aki akár csak futólag áttekinti a KGST-vel folytatott árucserénk szerkezetét, annak nyomban szembeötlik, hogy a szocialista országoktól vásároljuk meg a számunkra szükséges nyersanyagok és energiahordozók döntő hányadát, tőlük kapjuk egyes importgépek, például a traktorok, kombájnok

KÜLGAZDASÁGI

EGYENSÜLYUNK

Interjú Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel

Veress Péter külkereskedelmi minisztertől orról kértünk tájékoztatást,

miként értékelhetők a tavalyi külkereskedelmi eredmények, s milyen iejlődési távlatok ígérkeznek a VI. ötéves terv időszakában.

és gépkocsik többségét, s ezekben az országokban értékesítjük gazdaságunk legfontosabb, nagy tömegben, gazdaságosan gyártott áruinak jó részét. A KGST beszerzési és értékesítési piacként is számunkra a legfontosabb, s bízvást állítható: e széles körű, gazdaságunk valamennyi területét mélyen érintő kapcsolatok nélkül elképzelhetetlen lenne jelenlegi fejlettségünk.

— Csakhogy azt sem szabad elfelejteni, hogy a KGST nem elszigetelt egység a világgazdaságban, hanem annak szerves része. Azok a hatások, amelyek bennünket értek, eltérő módon, de érintették a többi szocialista ország gazdaságát is. Ezért együttműködésünk csak enyhíthette, mérsékelhette a kedvezőtlen világgazdasági változások következményeit, de nem tette lehetővé hatásuk teljes elkerülését.

— Végül is ezen általános helyzetelemzés tükrében a tavalyi kedvező eredmények milyen közvetlen okoknak tulajdoníthatók?

— Több tényező együttes hatására jött létre a megközelítően kiegyenlített mérleg. A tervezetthez képest kevesebb energiahordozót vásároltunk a dollárelszámolású piacon. Ez önmagában is nagy kiadástól mentesített bennünket, s abban is nagy szerepe volt, hogy — a várakozással ellentétben — tavaly a dollárelszámolású kereskedelemben javultak cserearányaink. Ugyanakkor a szerényebb gazdasági növekedéshez kevesebb importcikkre volt szükség. Főként a beruházási javak importjánál sikerült számottevő megtakarítást elérni. Ugyanakkor a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelében a vártnál jobb eredmények születtek, részint kedvezőbben alakultak a világpiaci árak, részint javult a vállalatok ármunkája.

— Hogy sok termék, például vegyi cikkek és élelmiszeripari termékek, de gépipari termékek, például szerszámgépek esetében is jelentős áremelést sikerült elérni, az mindenképpen a hatékonyság javulásának a jele. Ugyanakkor a gazdaság a növekvő export mellett kevesebb importanyagot és energiát használt fel. Néhány nem túl jelentős zökkenőtől eltekintve a belső áruellátás is kiegyensúlyozott volt, s mindezt nem a raktárak kiseprésével értük el. Egyszóval közvetett jelei

vannak a hatékonyság javulásának. Nézetem szerint azonban frontáttörésről még nem beszélhetünk.

— Mennyire szab határt törekvéseinknek a világban mindinkább terjedő protekcionizmus, a nemzeti piacok védelme nyílt vagy burkolt intézkedésekkel?

— A most világszerte kibontakozó gazdasági hanyatlás, a növekvő munkanélküliség és az értékesítési verseny éleződése minden bizonnyal erősíti majd a protekcionista tendenciákat, s ez nekünk, enyhén szólva, nem előnyös. Kiváltképp az Európai Gazdasági Közösségben hozott intézkedések érintik hátrányosan mindazokat az országokat, amelyek nem tagjai a közösségnek, vagy nincs a közösséggel valamilyen, kedvező elbánást biztosító szerződésük. A szocialista országokon kívül ilyetén nézeteltéréseik vannak például a tengerentúli fejlett tőkés országoknak is a Közös Piaccal.

— Mi is minden tárgyaláson szorgalmazzuk a kereskedelmet akadályozó adminisztratív szabályok megszüntetését s a GATT- ban, azaz az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezményben vállalt kötelezettségek betartását. A kereskedelem szabadságában érdekelt kívülállók, magunkat is beleértve, eredményesen léphetnek fel a protekcionista intézkedésekkel szemben, ha következetesen képviselik álláspontjukat.

— Nem lehet a protekcionizmus hátrányait új piacok felkutatásával kivédeni?

— Ezt mindenképpen meg kell próbálni, és tudatosan bővítjük is kereskedelmünket a tengerentúli országokkal. De évtizedek alatt kialakított hagyományos és folyamatosan ápolt piaci kapcsolatrendszert nem lehet és nem is szabad egyik napról a másikra felcserélni. Minden országnak a közvetlen szomszédok vagy a közeli országok a hagyományos kereskedelmi partnerei, hiszen itt ismerik egymást leginkább, s itt a legkisebbek a szállítási távolságok. Magyarország fő eladási és beszerzési piaca tehát belátható ideig Európa marad.

— Milyen szerepet játszhat az üzleti sikerekben, vagy kudarcokban a külpiaci hálózat, a kereskedők szakmai felkészültsége?

— Aligha lehet ezt számokkal kifejezni, de nem kétséges, hogy a kereskedői jártasság fölöttébb fontos a sikeres üzletkötéshez. Kiváltképp az importban, amikor a műszakilag azonos értékű termékek esetében viszonylag sok közül kell kiválasztani a legjobb kereskedelmi feltételeket ajánló szállítót. De persze az exportban is nagy jelentősége van a szakmai fortélyok ismeretének. Mégis azt mondom: a jó üzleteknek és így a külgazdasági egyensúly helyreállításának csak a kifogástalan minőségű áru és a pontos szállítás lehet az alapja.

— Ezt is elő kívánjuk segíteni új és új érdekeltségi kapcsolatok kiépítésével, társulások alapításával, például a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok között. Ez idő szerint már több mint száz ipari-külkereskedelmi társulás működik. Emellett már négy külkereskedelmi vállalat kapta meg azt a jogot, hogy bármilyen áru eladásával foglalkozzék. Ez élénkíti a belső versenyt, a termelők azt a vállalatot részesítik előnyben, amelyik a legjobb eladási feltételeket tudja elérni. Bővítjük az önálló külkereskedelmi joggal felruházott termelővállalatok körét: már mintegy 120 termelő- és felhasználó vállalat kapott önálló külkereskedelmi jogot, s ezzel is közelebb visszük gazdaságunkat a külső feltételek, követelmények jobb megismeréséhez és teljesítéséhez. Mindez éppúgy feltétele az eredményes kereskedelemnek, mint a jó áru. Ezért további lépéseket teszünk a kereskedelmi szervezet korszerűsítésére.

LOVÁSZ PÉTER

Ré izlet a Népszabadságban megjelent interjúból

6