Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 13. szám
A SZÜLŐFÖLD PABANCSA BESZÉLGETÉS SÜTŐ ANDRÁSSAL Sütő András a mai romániai és az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő alakja. Kétszeres Állami-díjas, a Román írószövetség vezetőségi tagja. Ötvenhárom esztendős, a Marosvásárhelyt megjelenő ÚJ ELET című képes hetilap főszerkesztője. A SZUZAI MENYEGZŐ című drámájának Nemzeti Színházi bemutatója alkalmából érkezett Budapestre. Beszélgetésünk színhelye a Művelődési Minisztérium vendégházának szobája, amelyet már-már „Sütő-iroda" -vá kell átalakítani, mert a látogatók szinte egymásnak adják a kilincset. ütő András nemrégiben rangos nemzetközi elismerésben részesült: Illyés Gyula, Keresztury Dezső és kultúránk más, kimagasló képviselői után őt is Herder-díjjal jutalmazták. Mit jelent az Ön számára ez a kitüntetés? —• A Herder-díjat évenként osztják ki azoknak a közép- és kelet-európai íróknak, művészeknek, tudósoknak, akik valamilyen formában érdemlegesen járulnak hozzá az itt élő népek kölcsönös megismeréséhez, a testvériség szolgálatához. Az én esetemben az indoklás úgy szólt, hogy részint a közép- és kelet-európai népek kölcsönös megismertetésének ügyében kifejtett munkásságomért, részint azokért a műveimért adják, amelyeket az utóbbi években megjelentettem. Elsősorban színdarabjaimat emlegették abban a hivatalos szövegben, amelyet a rektor felolvasott — Egy lócsiszár virágvasámapja, Káin és Ábel, Csillag a máglyán című drámáimat; továbbá kiemelték Anyám könnyű álmot ígér című regényemet és Üti tűnődéseimet. Én ezt a kitüntetést azért fogadtam örömmel, mert a mi itthoni gondunk — hogy közelebb hozzuk egymáshoz az itt élő népeket — ilyenformán, ha részlegesen is, kijutott a nagyvilágba. A Herderdíjjal együttjár egy ösztöndíj odaítélése, annak a személynek, akit a díjazott választ ki. Én a Kolozsvárt élő fiatal, magyar költőnek, Szőcs Gézának ajánlottam föl ezt az ösztöndíjat, amit ő örömmel el is fogadott, és egy esztendőt töltött Ausztriában. Azt a kérdést tanulmányozta, hogy azok a népek, amelyekről az imént szót ejtettem, a költészetben miként találkozhatnak. — Istenek és falovacskák, továbbá Rigó és apostol című könyveiben beszámolt külföldi utazásairól, ám Amerikáról nem ejtett szót, ottani élményeit mindmáig nem írta meg. A Magyar Hírek olvasóit bizonyára érdeklik egyesült államokbeli és kanadai útján szerzett tapasztalatai, élményei ! — 1973 táján kaptunk meghívást Amerikába Püski Sándortól, aki a magyar kultúrának egyik legjelentősebb ottani terjesztője. Jó néhány erdélyi magyar írót, költőt meghívott és egy színésznőt is ... Ádám Erzsébetet s velünk volt többek között Hajdú Győző, Kányádi Sándor, Farkas Árpád. Nagyon szép irodalmi estünk volt New Yorkban, Chicagóban, Clevelandben, Detroitban, Buffalóban, Miamiban, Torontóban és még jó néhány más városban. Mindenütt rendkívüli érdeklődéssel vártak bennünket, és nagy élmény volt számunkra, hogy szólhattunk az amerikai magyaroknak a mi otthoni létünkről, s főleg igazolhattuk, hogy milyen virágzó irodalom létezik Erdélyben. Rengeteget beszélgettünk vendéglátóinkkal, sokat vitáztunk is velük, hiszen nem egy kérdésben egészen más a véleményünk, mint nekik, más a politikai tájékozottságunk; közös azonban az érdeklődés egymás kultúrája iránt. — Hadd mondjak el egy kis esetet arról, hogy milyen megrendítő találkozásom volt az anyanyelvűség dolgában chicagói gyerekekkel. Valaki meghívott egy hétvégi magyar iskolába, ahol népdalokat tanítottak a gyerekeknek. Én valamikor kántornak készültem és pötyögök valamennyire a zongorán. Odaültem a zongorához és nyolc perc alatt sikerült megtanítanom a gyerekeket egy nagyon szép magyar népdalra, arra, hogy: Elment, elment az én párom, le az úton, egy fűszálon. Hogyha elment, sej-haj, visszavárom, ölelő karomba zárom. — Ennek a dallama is csodálatos, nemcsak a szövege. A gyerekek nagyon hamar megtanulták, együtt énekeltük, én vezényeltem — majd megkérdeztem az egyik gyereket, hogy mit szól hozzá, milyen gyönyörű ez a szöveg. A gyerek angolul válaszolt nekem, hogy nem érti a kérdésemet! .. . Ugyanakkor úgyszólván percek alatt megtanulta a magyar szöveget! Ez a gyermekkori érzékenységnek a rendkívüli igazolása; az, hogy milyen viasz-érzékenységű a lélek ebben a korban — amikor még megőrizhető az anyanyelv, hogyha van, aki foglalkozzék a gyermekkel.. . — Czine Mihály, Lőrincze Lajos, Végh Antal és mások beszámolóiból tudjuk, hogy Amerikában a vallás nagy megtartó, öszszetartó erő. Mit jelent Sütő András életében a vallás, az egyház? Az erdélyi szórványmagyarság számára az egyház sok tekintetben az anyanyelvűség keretét teremtette meg. Az, hogy mi zsoltárokat énekeltünk a templomban, valamiképpen ahhoz is kapcsolódott, hogy az anyanyelvűnkön énekeltünk, és ilyenformán az én gyermekkoromban a templom sok tekintetben magát az iskolát is pótolta, amely az akkori nagyon nehéz kisebbségi viszonyok között igen bizonytalan kerete volt az anyanyelvűségnek. A református egyház — és természetesen más egyház is — a művelődésünket is segítette. Némelykor vallásórán történelmet tanítottak nekünk, kultúrhistóriai előadások zajlottak; a vasárnapi iskola keretében például a magyar költészetet is tanították — így ismerkedtünk meg a nagyenyedi illetve a kolozsvári kollégiumokban Ady, Reményik Sándor, Áprily Lajos költészetével. — Illyés elmondta valahol, hogy bizonyos alapigazságokat nem lehet elégszer ismételni. Sütő András majd minden könyvében vall az anyanyelv iránti felelősségről, a megmaradás módozatairól, a szülőföld parancsáról. Befejezésül, kérem, foglalja össze: miképpen vélekedik ma ezekről a kérdésekről?! Csoóri Sándornak olvastam nemrégen egy nagyon szép tanulmányát, amelyet azzal fejez be — József Attilát idézve —, hogy a nemzet: közös ihlet. Aki egy nemzethez tartozik, az közös ihletnek a fénykörében él. Mármost a szülőföld ennek a közös ihletnek egyik rendkívül komoly tényezője. Számomra a szülőföld állandó gondot és állandó figyelmeztetést jelent. Tulajdonképpen az ember elhivatottságának a szív-serkentője a szülőföld ... — Ez saját szava, hogy „szívserkentő”? — Most jött a nyelvem hegyére. Állandó virrasztásban él az ember, hogyha a szülőföldet a talpa alatt és maga körül érzi. Ennek a gondja, ennek az álma az embert éjjel-nappal elkíséri. De természetesen elkíséri azokat is, akik elszakadtak ettől a szülőföldtől, teszem azt az amerikai magyarság életében is ott találtam mindenütt a szülőföldnek a gondját. A szülőföld hozza ugyanakkor naponta, szállítója valósággal, mint a feldolgozandó rönköket, az anyanyelvnek a gondját. Mindenekelőtt az anyanyelv megtartásának a gondját. Az anyanyelv gondja, ami foglalkoztat engem, s ami foglalkoztatja például az idegenbe szakadt magyarságot — nem öncél, hanem az emberi állapotnak egy természetes feltétele; olyan, mint a tüdőnek a levegő, mint a szívnek a friss, oxigénnel dúsított vér. BALÁZS ADÁM „Anyám könnyű álmot ígér” - Sütő András édesanyjával a szülői Házban FOTO: MOLNÁR EDIT — MTI 20
