Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 13. szám
ÉLETGÖRBÉINK Beszélgetés Nyitrai Ferencnével, a Központi Statisztikai Hivatal elnökével — Évek óta csökken a népszaporulat. Az 1980-as esztendő ebből a szempontból igen kedvezőtlen tendenciák jegyében zajlott. Kérem, ismertesse részletesen demográfiai helyzetünket. — Már korábban jeleztük a statisztikai információkban, hogy a népszaporulat csökken. 1980-ban nem következett be semmi különös törés, vagy váratlan mértékű csökkenés, hanem folytatódott a korábbi folyamat. Az élve születések száma a hetvenes évek közepe óta csökken: 1975-ben még meghaladta a 194 ezer főt. 1979-ben már alig valamivel több volt, mint 160 ezer fő és 1980-ban mindössze 148,9 ezer újszülött jött élve a világra. A másik oldalról viszont a halálozások száma lassan, de növekszik: 1975-ben 131,1 ezer fő, 1979-ben 136,8 ezer fő és 1980-ban 145,5 ezer fő halálozott el. A helyzet tehát, az élet folyamatának mindkét vége szempontjából, kedvezőtlenül alakult és ezt a demográfiai helyzetet több tényező idézte elő. — Már a hetvesen évek közepe óta azt tapasztaltuk, hogy csökken a házasságkötések száma. A hetvenes évek közepén ezer lakosra 9,9 házasságkötés jutott, 1980-ban mindössze 7,5. — A halandóság a hatvanas évek közepétől-végétől emelkedik, az utóbbi évben gyorsulóan. Miért? — A halandóság gyorsuló mértékű növekedésében több különböző tényező játszik szerepet. Ezek között vannak olyanok, amelyek egyszeri, esetleges tényezők, és vannak tartós tendenciaként jelentkezők. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a növekvő mértékű halandóságnak természetes oka is van, hiszen ma már a várható élettartam lényegesen nagyobb, mint néhány évvel ezelőtt volt. A népesség öregedése önmagában is indokolja a halandóság bizonyos mértékű emelkedését. Sajnos, azonban nem ez az egyetlen ok. — Míg a hatvanas évek első felében 1000 negyven év körüli férfira 3,3 halálozás jutott, 1979-ben már 5, és 1980-ban ennél is több. A növekedés mértéke meghaladta az ötven százalékot ebben a korcsoportban. A középkorú és ezen belül a fiatalabb középkorú férfi népesség nagyobb mértékű halálozása nem valami sajátosan magyar jelenség, hasonlóak a tapasztalatok a Német Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában, Norvégiában, bár ezekben az országokban az említett korosztályok halandóságának mértéke kisebb, mint nálunk. Részben a hazánkban folyó kutatások, részben a külföldi tapasztalatok azt jelzik, hogy e korosztály halandósága szoros kapcsolatban van az életmóddal és annak kedvezőtlen irányú változásával. Csak körül kell nézni az országban és tapasztalhatjuk, hogy negyven éven felül igen sok a túltáplált, a többletsúllyal rendelkező férfi és nő; a férfiak körében gyakoribb a dohányzás, nem egy esetben a nagy dohányosok nagyobb hányada éppen ebben a korosztályban található. Alkoholizmus sem ritka. Mindezek az életmódi sajátosságok, rossz szokások szoros kapcsolatban vannak a keringési zavarokkal és a fokozott mértékű stresszhatással. Magyarország nem a hosszú életű emberek országa. Sohasem volt az - legalábbis nem az iparosodott, fejlett egészségügyi kultúrájú nemzetekhez képest. Mégis remélhettük: elhagyjuk majd a rossz pozíciót, hiszen a hatvanas évek elejéig a halandóság alapirányzata csökkent. Ám a biztató folyamat megtört, 1965-1966 óta a halandóság mind erősebben apasztja népességünket. A demográfiai jelzések, kiváltképpen a tavalyiak, meghökkentő tendenciáról is tanúskodnak - túl sokan halnak meg alkotó éveik teljében. FOTO: BENKÖ IMRE — MTI — Talán egy kicsit leegyszerűsítettnek tűnik ezeknek a tényezőknek a felsorolása. De kétségtelen — és ezt a statisztikai gyakoriságok bizonyítják —, hogy az alkoholisták, az erős dohányosok, az elhízottak körében gyakoribb a keringési zavarból, vagy tüdőrákból eredő halálozás, mint azok körében, akik egészségesebb életmódot folytatnak. — Érdemes arról is szólni, hogy viszonylag keveset mozgunk, és az életszínvonal növekedésével gyorsan terjedő automobilizmus sem nagyon kedvez a testmozgás elterjedésének. — Az élve születések alakulása (a csecsemőhalandóság) és a gazdaságilag aktív személyek halandósága került az érdeklődés középpontjába. Kérem világítsa meg: milyen folyamatot jelez a csecsemőhalandóság a hatvanas évek közepétől? — A csecsemőhalandóság tekintetében lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint az általános halandóságnál. Amíg 1975-ben az egy éven aluli meghalt csecsemők száma 6 ezer 380 volt, ez 1980-ra 3 ezer 434-re csökkent. Még ezzel sem lehetünk elégedettek, hiszen minden egyes újszülött életéért megküzd az orvostudomány, nagyon sok igen jelentős és sikeres kezdeményezésnek lehettünk tanúi e tekintetben. Nemzetközi összehasonlításban — az iparosodott országok rangsorában — az egy éven aluliak halandóságát illetően, 29 ország közül a 27. helyen vagyunk, tehát lényegében az utolsók között —, és ez kedvező. — Visszatérve az alapkérdésre: hogyan alakul az ezredfordulóig a magyar népesség? — Előrebecsléseink szerint a halandóság gyorsabb növekedése, az élve születések számának lassúbb növekedésével jár együtt. Ez a magyar népesség létszámának csökkenését eredményezheti. Ám azt, hogy milyen mértékben fog mérséklődni a magyar népesség, meglehetősen nagy határok között becsülhetjük meg, attól függően, hogy milyen mértékben tudjuk befolyásolni — részben tárgyi, objektív tényezőkkel, részben szubjektív tényezőkkel e körülményeket. A legkedvezőbb variáns esetében a fogyás 20 ezer körüli, a legkedvezőtlenebb előrebecslés szerint lehet 400 ezer is. Mindez azt jelzi, hogy 2000-ben a magyar népesség valószínűleg 10 millió 690 ezer — 10 millió 310 ezer fő körül alakul. — Hogyan járulhat hozzá a statisztika a kedvezőtlen jelenségek megállításához? — Orvosi hasonlattal élve: a diagnózis megállapításáig juthatunk el a statisztika eszközeivel. Gyógyítani, a folyamatban beavatkozni már nem a mi dolgunk, önmagában azonban a diagnózis is sokrétű feladat, amelylyel a Központi Statisztikai Hivatal és a hozzánk tartozó Népességtudományi Intézet hoszszú ideje foglalkozik. Sok fajta vizsgálatot végzünk. Például olyanokat, amelyek a csökkenő termékenység és a növekvő halandóság okaira mutatnak rá. Egy másik kis arányú mintán az elvált szülők kiskorú gyermekeinek helyzetét elemezzük, mert napjainkban igen nagy probléma a válások magas száma, és köztudott, hogy ez elsősorban a kiskorúakra van kedvezőtlen hatással. — Foglalkozunk a halandóság okainak elemzésével is. Feltártuk a különböző korosztályok halandóságának és a különböző halálokoknak a kapcsolatát. Most olyan új vizsgálat indult, amely a halálozások társadalmigazdasági vonatkozásait — a környezeti hatásokat, az életmódbeli változásokat, az egészségügyi, szervezési és más okokat derítik fel. Szeretném hangsúlyozni: e vizsgálatokat szoros együttműködésben végezzük a többi érdekelt országos szervvel, így az Egészségügyi Minisztériummal és másokkal. MATKÓ ISTVÁN 6
