Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 13. szám
Mi jellemzi a prognózisukat, készül-e hasonló más országokban is? — Tudományprognosztikai munkánk közvetlen célja az volt, hogy feltárja a tudományos kutatótevékenység azon irányait, amelyek az ezredfordulóig terjedően előreláthatólag különösen nagy hatással lesznek társadalmi haladásunkra, elsősorban népgazdaságunk szükségleteinek és teljesítményeinek alakulására. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy nem az egész hazai tudományfejlődést prognosztizáltuk, hiszen abba a tudományos oktatástól és ismeretterjesztéstől a műszaki fejlesztésig rengeteg minden beletartozik. Vizsgálódásunk kifejezetten kutatásközpontú volt. Noha a kutatás világméretű fejlődését mindenütt szemmel kellett tartanunk, figyelmünket mégis arra összpontosítottuk, hogy Magyarországon milyen sajátosan új irányok bevezetése, illetőleg kiemelt fejlesztése, milyen új külföldi eredmények átvétele és alkalmazása válhat szüségessé és egyben lehetségessé az elkövetkező két évtizedben. Feladatunkat bizonyos mértékig megkönnyítette az, hogy a műszaki tudományos kutató-fejlesztő tevékenység zömét felölelő prognózis elkészítését az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság vállalta. Ezen elhatárolások ellenére azt hiszem nyugodtan elmondható, hogy a távlati — az ezredfordulóig terjedő — tudományfejlődési prognózisunkhoz hasonlóan átfogó, rendszeres és részletes, s a hazai kutatási szükségleteket és lehetőségek alakulását is számbavevő tudományprognosztikai dokumentuma csak igen kevés országnak van. Gondolom, munkálatunk egy s más vonatkozásban nemzetközileg is úttörő, még ha tekintetbe vesszük is gyengéit, amelyeknek talán leginkább azok vannak tudatában, akik részt vettek elkészítésében. Mennyire megbízhatók a kutatási prognózisok, és nem kell-e meglepetésekkel, váratlan áttörésekkel is számolni egy-egy tudományterületen? — Az, hogy egy prognózis mennyire megbízható, tulajdonképpen csak utólag derül ki. A tudományprognosztika múltja sokkal rövidebb, mint a meteorológiai előrejelzés, módszerei is kevésbé fejlettek. A meteorológusok nagy vívmánynak tekintik, hogy egy-két napra szóló jóslataik mintegy 80 százalékosan beválnak. Mi az ezredfordulóig terjedő kutatási prognózisaink lényegesen kisebb „beválási arányával” is elégedettek lennénk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mi prognosztikánk korántsem csupán tudományos események és eredmények előrejelzésével foglalkozik. Igen sok esetben a kutatás fejlődésének és fejlesztésének alternatív lehetőségeit tárja fel, és latolgatja a társadalmi-gazdasági kihatások szemszögéből. A tervező számára igen fontos az eshetőségek ismerete is. Meglepetésekkel, teljesen váratlan tudományos áttörésekkel csak annyira „számolhatunk”, hogy lesznek a következő két évtizedben is. De hogy mik lesznek, ki tudja? Mi csak felhívhatjuk a tervezők figyelmét, az úgynevezett meglepetési tényezőre, hogy bizonyos tartalékokat képezzenek. Gondoljuk meg, hogy századunk kezdetétől több mint három és fél évtizeden át olyan lángelmék, mint Plánok, Einstein, Bohr, Heisenberg, Dirac, Joliot-Curie és még sokan mások kutatták az atom szerkezetét, az atommagot és az elemi részecskéket, és nem is sejtették, hogy mindez egy hihetetlenül hatalmas, éltető és pusztító energiaforrás felfedezéséhez vezet. Ez csak 1938-ban derült ki, amikor Liese Meitner és Otto Hahn kutatási eredményüket közzétették. Hét év múlva már atombombát dobtak Hirosimára, és elég volt néhány esztendő, hogy működésbe lépjen az első hasznos energiát szolgáltató atomreaktor. Meitner és Hahn kísérletei után húsz év sem telt el, és már nekünk is volt atomreaktorunk a Szabadság-hegyen. Az ezredfordulóig éppen húsz év van hátra — hát hogyne érhetnének bennünket váratlan és előreláthatatlan tudományos meglepetések?! Mi az, ami biztonsággal megjósolható? A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 1980. decemberében elküldte az Országos Tervhivatalnak a „Tudományfejlődési prognózis a 2000. évig” című prognosztikai tanulmányt, amely a hosszútávú tervezés egyik forrásmunkája lesz. E több mint másfél ezer oldalas műnek a tengelyében kilenc kiemelt és népgazdasági lag kiváltképp jelentős, több tudományszakot mozgósító részprognózis áll. E prognózisok főbb mególlapitásaít összesíti és kiegészíti a tudományterületek összefüggéseit és kölcsönhatásait számbavéve a tanulmány összefoglalása. A csaknem két évig tartó prognosztikai munkálatokat az MTA-nak a tudomány és technika társadalmi hatásaival foglalkozó elnökségi bizottsága irányította. Százötven tudományos kutató és szakértő, köztük számos akadémikus vállalt részt a feladatban. A bizottság elnöke Szalai Sándor akadémikus volt. — A jövő kutatása, előrejelzése mindig csak abból indulhat ki, ami a jelenben legalább csírájában, legalább lehetőségében felismerhető, illetőleg a jelennek már a múltban is többé-kevésbé megmutatkozott fejlődési irányzataiból következik. E felismerésekhez és következtetésekhez vannak már bizonyos prognosztikai módszereink, ám tagadhatatlan, hogy a tudományos képzelőerőt és intuíciót is latba kell vetni. Aminek a mában semmi nyoma, az nem is jósolható meg, azt csak találgatni lehet — minden felelősség nélkül. A társadalmi-gazdasági prognosztikában egyébként csak azzal érdemes behatóbban foglalkozni, ami valóimként hat jelenünkre és időszerű tennivalóinkra, amire valahogyan felkészülhetünk. A csillagászat és az asztrofizika mai eszközeivel többé-kevésbé megbecsülhető, hogy hány száz vagy ezer millió év múlva fog kihunyni a Nap. Ám belátható jövőnk szempontjából ez meglehetősen közömbös, és nem ád tennivalót sem. Az áttelepülés egy másik naprendszerbe nem aktuális. Mely kutatási területeken számítanak a legnagyobb társadalmigazdasági hatásokkal? — Hazai vizsgálódásaink megerősítették azt a nemzetközi szakirodalomban is eléggé elterjedt feltevést, hogy a biológia, kiváltképpen a mikrobiológia és a genetika okoz majd az évezred utolsó két évtizedében olyan korszakalkotó változásokat, mint a második világháború óta eltelt évtizedekben az atomfizika és az elektroniA szabadalmazott élet és a mikrovilág Szalai Sándor akadémikus az új tu do mán yfejlődési prognózisról kus számítógép fejlődése. A biológián kívül még a mikroelektronikának — fél körömnyi lapocskákon egész számítógéppel felérő adatfeldolgozó és vezérlő berendezések áramköreit és alkatelemeit miniatürizáltán előállítani tudó, tömegesen és olcsón gyártható ,,chip”-ek technikájának lesz nálunk forradalmasító hatása. Ez az automatizálás óriási méretű fejlesztését és elterjesztését teszi majd lehetővé nemcsak a termelésben, hanem a társadalom igazgatásban és a mindennapi élet számos területén is. Az előzetes várakozások ellenére viszont nem látszik valószínűnek, hogy az úgynevezett fúziós energiának, jól ellenőrzött és békés emberi célokra hasznosítható előállítását még az ezredforduló előtt az atomfizika gyakorlatilag megoldhatja. Holott, ha ez sikerülne, valóban kimeríthetetlen és számottevő szenynyeződést nem okozó energiaforráshoz juthatna az emberiség. Milyen kutatásokat bízhatunk hazai kutatóhelyeinkre? — A múltban is úgy volt. a jövőben is úgy lesz, hogy tudományos ismereteink és szükséges kutatási eredményeink egy jelentős hányadát külföldről kell beszereznünk — a nemzetközi szakirodalomból, kutatási együttműködés révén, adaptáló kutatásokkal vagy akár külföldi szabadalmak, licenciák és kész berendezések megvásárlásával — amire főleg a műszaki fejlesztés céljából telik nekünk. Ilyen „importált tudásra” még nálunk sokkal nagyobb és fejletteb országoknak is szükségük van. Részprognózisaink öszszeegyeztetésekor azonban meglepetésünkre kiderült, hogy az ezredfordulóig a hazai kutatóbázisunkra háruló, azaz semmiféle importból nem fedezhető kutatási feladatok aránya nem csökkenni, hanem növekedni fog. Csak mi kutathatjuk hazai természeti környezetünket, a magyar vizeket és földet, amelynek a mélyére is le kell hatolnunk, hogy geotermikus energiát nyerhessünk. Üj hazai energia- és nyersanyagforrásaink feltárását, természeti tartalékaink jobb kiaknázását célzó kutatásainkat senki más nem végzi el helyettünk. A biológiai vívmányoknak hazai haszonnövény- és haszonállatfajainkra való alkalmazása vagy éppenséggel a nagy jövőjű mikrobiológiai ipar meghonosítása elképzelhetetlen hazai kutatások nélkül. De közigazgatásunk reformját vagy társadalmi tervezésünk fejlesztésmódszertanát sem vásárolhatjuk meg külföldön. KOVÁCS JUDIT 7
