Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 12. szám

Bartók Béla születésének századik évfordulóját nemcsak szülőhazájában ünnepük, hanem szerte a világban. Az igazi zseni életműve nem szorul országhatárok közé, nem csupán egyetlen nemzet kincse, az értő emberek a Föld minden táján magukénak érzik. Lángoló tehetsége, meg nem alkuvó egyénisége meghaladta a maga korát, minden megnyilatkozása a jövőbe mutatott. Ahogy Yehudi Menuhin mondta róla: . . Bartók művei túlélik majd a római fürdőket vagy a kínai falat, feltéve, ha világunk ilyen hosszú ideig fennmarad . .

Nemcsak Magyarországon, hanem az óceánon innen és az óceánon túl, a koncertek, előadások, színpadi megvalósulások egész sora, a hanglemezek temérdek új kiadása emlékeztet a tekintélyes évfordulóra. Külföldön élő egykori tanítványai, kamarazene-partnerei, jó barátai, idézik föl szóban és írásban a róla szóló emlékeket. Ezekből ragadjuk ki a legjelentősebbeket, amelyeket levélben és interurbán telefonon keresztül mondtak el nekünk.

Elsőnek Sándor Györgyöt, a világhírű zongoraművészt szólaltatjuk meg. 1938 óta él az Egyesült Államokban, és ma is Bartók egyik leghitelesebb interpretálója. Állandó otthona Michigan, az Ann Arbor-i egyetem profeszszora, koncertező művészeket képez tovább.

Leveléből idézünk:

— Bartókot 1930 őszén látogattam meg legelőször, hogy előjátsszak neki . . . Arra kértem, tanítson magánúton zongorázni, mert Dohnányi zeneakadémiai művészképzőjébe, ahová jelentkeztem, csak a rákövetkező tanévre vettek föl. Mondanom se kell, már az első óra közben elhatároztam, hogy a jövő ősz után is Bartóknál maradok, és így a Zeneakadémiát 1934-ben, az ő növendékeként

1. Bartók Béla

és Sándor György 1945-ben, a zongorára átírt Táncszvit New York-i ősbemutatója előtt

2. Dorati Antal

FOTÓ: VÁMOS LÁSZLÓ

3. Szalay Karola A csodálatos mandarin-ban Vashegyi Ernővel 1946-ban

4. Engel Iván

5. Gertler Endre átveszi Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettestől a Bartokemlékplakettet

FOTO:

PAHOK PÉTER — MTI

végeztem el. A három esztendő alatt a szokásos barokk, klasszikus, romantikus és modern műveken kívül sok Bartók-művet is tanultam tőle. Tanításának az volt a lényege, hogy előjátszotta a műveket. Fenomenálisan zongorázott. Mielőtt külföldi koncertezésemnek nekikezdtem, ajánlólevelet kértem tőle, és ezt 1936 őszén el is küldte nekem. Most, csaknem negyvenöt év távlatából érzékelem igazán, hogy ez a levél milyen óriási fontosságú volt számomra. Ajánlása rendkívül sokat segített engem, és ma, amikor Bartók

századik születésnapját ünnepeljük, jelentősége csak fokozódott.

— A III. zongoraversenyt feleségének, Dittának írta, de erről a művéről Bartók sosem beszélt velem Amerikában. Csak néhány nappal a halála után hallottam Serly Tibortól, hogy a mű elkészült, és megkértek, én mutassam be. Szóltam Ormándy Jenőnek, aki a Philadelphiai Zenekarral rögtön műsorra tűzte, előadására 1946. január 26-án került sor.

Doráti Antal, a világjáró karmester, a Detroiti Szimfonikusok vezetője és a londoni Ro-6