Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 1. szám

KONGRESSZUSA „Minőségi fejlődés és gazdasági realitás' KÁDÁR JÁNOS: „EGYESÜLJENEK A NEMZET ALKOTÓERŐI" AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA A VI. ÖTÉVES TERVET A magyar szakszervezetek társa­dalmunk rendkívül fontos intéz­ményei, ezért kongresszusuk kiemelkedő jelentőségű belpolitikai esemény — kezdte beszédét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt első titkára. — A kongresszus megállapította, hogy hazánkban a belpolitikai hely­zet kiegyensúlyozott, megfelel a szo­cialista társadalom követelményei­nek. Ezt ma is megismételhetjük, hogy barátaink és ellenségeink egy­aránt tudják: a Magyar Népköztár­saságban a belpolitikai helyzet szi­lárd, és az is marad! Nem kevésbé fontos nagy vívmányunk, a szocia­lista nemzeti egység, ez a mi leg­főbb politikai erőnk. Amikor azt mondjuk: belpolitikai helyzetünk szilárd, létrejött és erősödik a szo­cialista nemzeti összefogás, akkor arra gondolunk, hogy a párt irányí­tásával a párt és a tömegek, bele­értve a korábban különböző pártál­lású és az eltérő világnézetű embe­reket is, közösen dolgoznak a nép javára, a fejlett szocialista társada­lom felépítésén, országunk, nemze­tünk fetlvirágoztatásán. Ezt az egysé­get és összeforrottságot senkitől sem hagyjuk megbontani, s minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a jö­vőben még tovább erősödjék. — Nálunk nem a kevesek diktatú­rája érvényesül, népi demokrácia van a szó legjobb értelmében, tár­sadalmi rendszerünk sajátos vonása, hogy előrehaladásunk menetében ál­lamunk fokozatosan össznépi állam­má alakul át. A jövőben is a szocia­lista demokrácia fejlesztésének útját járjuk. Hogy hogyan s miként fejleszt­jük tovább a szocialista demokráciát Magyarországon minden területen, a párt munkájában, az állam tevé­kenységében, a társadalom életében, a szakszervezetekben, azt nem a szo­cializmus ellenségei fogják eldön­teni, hanem mi magunk. És hogy a magyar szakszervezetek hogyan, mi­képp bontakoztatják ki az üzemi, munkahelyi demokrácia útjait, mód­jait és lehetőségeit, azt a magyar szakszervezetek fogják meghatároz­ni, kidolgozni, megoldani és nem mások. — Népgazdaságunk jövőjét il­letően is bizakodó vagyok, mert az alapok egészségesek, szilárdak. De­rűlátó vagyok, mert reális szemlé­let. felelős gondolkozás és cselekvő­készség tapasztalható. — Magyarországon a szakszerve­zetek hagyományosan erős szerve­zetek. Alapjaikat még a Monarchia idején rakták le, s a régi társadal­mi viszonyok között is igazi harcos­társai voltak a munkásosztály for­radalmi pártjának. A szakszerveze­tek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nél­külözhetetlen funkciókat töltenek be. — Egy rendes gyárigazgató ter­mészetesen szem előtt tartja a mun­kások érdekeit, de elsőrendű gond­ja mégis a termelési terv megvaló­sítása. A feladatait jól ellátó szak­­szervezeti főbizalmi mindent meg­tesz, hogy a gyár teljesítse a tervét, de ő mindenekelőtt a munkások helyzetével törődik. Ebből az együtt­működésből alakul azután ki a he­lyes szemlélet és gyakorlat, ami gaz­daságirányítási rendszerünk sajátos­sága miatt különösen fontos. Nálunk ugyanis a beruházási alapok jelen­tős részével az üzemek rendelkez­nek, ők döntik el, hogy azokat mire használják fel. A megadott kereten belül a bérgazdálkodásban is önál­lóak, az üzemek döntenek a szociá­lis, kulturális és sportcélra fordít­ható összegek felhasználásáról is. Ez pedig azt jelenti, hogy üzemeinkben a pártszervezetek és a szakszerve­zetek felelőssége, önálló cselekvési lehetősége igen nagy. Vagyis a szak­­szervezetek megfelelő módon bele tudnak szólni az ország és a válla­latok ügyeibe, s erre szükség is van. Éppen ezért a párt nemcsak ma dol­gozik jól együtt a szakszervezetek­kel és tekinti őket munkatársnak, harcostársnak, hanem országos és helyi ügyekben egyaránt a jövőben is támaszkodik rájuk. — A nemzetközi helyzetet ma az jellemzi — folytatta beszédét az MSZMP első titkára —, hogy vi­lágméretekben folyik a küzdelem az imperializmus és a haladás erői kö­zött. Egyidejűleg jelen vannak és hatnak az enyhülés és a feszültség elemei. Vannak — sajnos — régi fe­szültséggócok a Közel-Keleten és másutt. Mély meggyőződésünk, hogy az enyhülésért folytatott küzdelem Európa és a világ összes népeinek közös érdeke. — Külön kívánok szólni a len­gyelországi helyzetről. Mi azt tart­juk szem előtt, hogy Lengyelország szocialista állam, a Varsói Szerző­dés tagja, az európai béke egyik fontos tényezője. A magyar és a len­gyel népet hagyományos baráti ér­zelmek fűzik össze. Mi ezt nagyra értékeljük és őrizzük. Még fonto­sabb és meghatározóbb, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt test­vérpártok. Összekötnek bennünket az érdekek, a szocialista célok és vi­lágnézetünk azonossága. Azt kíván­juk. hogy a lengyel munkásosztály, a lengyel nép, pártja vezetésével ta­lálja meg a szocialista megoldást azokra a problémákra, amelyek Len­gyelországban az idők folyamán fel­halmozódtak, feszültséget okoztak, és ma jelentkeznek. Kívánjuk, hogy a párt vezetésével a lengyel munkás­­osztály és a lengyel nép maga oldja meg ezeket a problémákat, és bizto­sítsa Lengyelország továbbhaladását a szocializmus útján. — Nehéz, áldozatos munkát kívá­nó belső feladatokat kell megolda­nunk, és bonyolult nemzetközi hely­zetben kell élnünk és dolgoznunk. A szocialista társadalom a munka társadalma, mi csak a munkából él­hetünk. Mai viszonyaink között első­sorban munkával kell nemes cél­jainkért küzdeni. A párt és a nép — s elmondhatjuk, hogy a szakszerve­zet és a tagság — között az első tör­vény, a kölcsönös bizalom legyen. Ez politikánk alapkérdése — fejezte be beszédét Kádár János. * A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa megválasztotta elnökségét, tit­kárságát, vezető tisztségviselőit. A SZOT elnöki Földvári Aladár, főtit­kára Gáspár Sándor lett. Alelnökök: Duschek Lajosné, Kiss Károly, Li­geti László, Ország Ferencné, Palo­tai Károly. Főtitkárhelyettesek: Ja­kab Sándor és Gál László. Az országgyűlés téli ülésszaka a népgazdaság hatodik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalásával kezdődött. Faluvégi Lajos miniszter­elnök-helyettes expozéjában abból indult ki, hogy a magyar gazdaság­nak a nyolcvanas években olyan fel­adatokkal kell megbirkóznia, ami­lyenekkel eddigi fejlődése során még nem találkozott. Ez a megállapítás ugyancsak elgondolkoztató, s jól ér­zékelteti a feladatok súlyát. A tervjavaslat alapjait elemezve a miniszterelnök-helyettes szólt az elmúlt tervidőszak eredményeiről. Hangsúlyozta, hogy kibontakozóban van a kezdeményező, a körülmények változására jobban figyelő, kocká­zatot is vállaló, takarékosan gazdál­kodó szemlélet és magatartás. Ám később az is elhangzott, hogy ez még korántsem általános, sőt a vál­lalatok többségénél sem a termelési szerkezet korszerűsítése, sem a ha­tékonyság javítása nincs eléggé ki­forrva, kidolgozva. Pedig a megvál­tozott világgazdasági követelmények elodázhatatlanná teszik a mielőbbi alkalmazkodást: a magyar népgaz­daság jövője szempontjából nélkü­lözhetetlen, hogy az eddiginél szo­rosabban kapcsolódjon a világgaz­dasághoz. A tervjavaslat szóbeli előterjesz­téséből világosan kitűnt, hogy a ha­todik ötéves terv időszakában foly­tatni akarjuk az utóbbi két évben kialakított gazdaságpolitikát. Az ezt alátámasztó összefüggések közül ket­tőre külön ráirányította a figyelmet a kormány elnökhelyettese: neveze­tesen a növekedés üteme és az egyensúly közötti kapcsolatra, vala­mint a beruházások, a műszaki fej­lesztés és a terv céljainak összefüg­géseire. Elhangzott az expozéban: hatodik ötéves tervünk a minőségi fejlődés és a gazdasági realitások terve. Az eddigieknél alacsonyabb mennyiségi és magasabb hatékonysági követel­ményeket tartalmaz, aminek csak úgy felelhetünk meg eredményesen, ha fokozzuk termékeink nemzetközi versenyképességét, s bővítjük az im­port növeléséhez szükséges gazdasá­gos exportunkat. Segíthetnek ebben bizonyos hitelfelvételek, de arra vi­gyázunk, hogy el ne adósodjunk: az ország javát a jövőben is csak olyan hitel szolgálhatja, amelynek a be­fektetése több nyereséget hoz, mint amennyi az érte fizetett kamat. A beruházási tevékenység, a mű­szaki fejlesztés fontos fejezete a terv­­javaslatnak. A termelő állóeszköz­állomány a következő öt évben is jelentősen gyarapodik — bár kisebb mértékben, mint az előző tervidő­szakban: ütemében meghaladja a termelés tervezett növekedését. Szükséges, hogy az eddiginél jobban építsünk a tudományos kutatásra, a vállalati öntevékenységre, a techni­kát és technológiát megújító inno­vációra. Faluvégi Lajos beszélt arról, hogy életszínvonal-politikánk célja nem változik: továbbra is arra törek­szünk, hogy a szocializmus építése együtt járjon a nép jólétének rend­szeres növelésével. A következő években a lakosság jövedelmében tovább emelkedik a társadalmi jut­tatások aránya: a tervjavaslat elő­irányozza, hogy a jelenlegi átlag alatt levő nyugdíjak reálértékét fenntartjuk, sőt a legkisebb nyugdí­jakat lényegesebben emeljük. Meg kell őrizni a három- és több gyer­mekesek családi pótlékának vásár­lóértékét, kisebb mértékben növel­jük a kétgyermekesek családi pótlé­kát és a gyermekgondozási segély forintösszegét. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a társadalom szé­les rétegeinek helyzetét javító la­kás-, egészségügyi és általános isko­lai ellátás fejlesztésére, ezeket a kor­mány külön társadalmi programok­ban foglalja össze. összegezésül elhangzott: a hatodik ötéves népgazdasági tervet úgy ké­szítettük elő, hogy az a gyakorlati munka számára megfejelő alapot adjon. Szellemében munkálkodni történelmi felelősség: népünkben megvan a tehetség, a szorgalom és az erő annak sikeres végrehajtásá­hoz. Felszólalásában Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára ki­tért a nemzetközi helyzetre is, és ki­fejtette a politika és a gazdaság szo­ros kölcsönhatását. A lakosság ellá­tásának kérdéseivel foglalkozott Sághy Vilmos belkereskedelmi mi­niszter, és elmondotta, hogy hazánk­ban kiegyensúlyozott az ellátás az alapvető élelmiszeripari és kereske­delmi cikkekből. A költségvetést Hetényi István pénzügyminiszter terjesztette az or­szággyűlés elé, és kiemelte, hogy 1981-ben is továbbra az marad a kulcsfeladat, hogy jobban kibonta­koztassuk a hatékony munkát és elő­térben tartsuk a gazdasági egyensúly javítását, s ezáltal megőrizzük az ed­dig elért életszínvonalat. A terv a nemzeti jövedelem 2—2,5 százalékos, az ipari termelés 3—3,5 százalékos, a mezőgazdasági termelés mintegy 3 százalékos növelését irányozza elő. A jövő népgazdasági terv szerint az egy főre jutó átlagos reáljövedelem egy százalékkal nő. A fogyasztói árak 4,5—5 százalékkal emelkednek, ami megfelel a bérszínvonal emel­kedésének. Hangoztatta, hogy olyan cselekvési programot állítanak majd össze, amely számol az intézmény­­rendszer ésszerűsítésével és a racio­nalizálási lehetőségek kihasználásá­val. össze kell hangolni a gazdálko­dást és átgondoltan feltárni a tarta­lékokat, mert ez alkalmat ad az ész­szerűbb gazdálkodásra, a hatéko­nyabb termelésre. Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter terjesztette elő a honvédelemről 1976-ban alkotott törvény módosításáról szóló javas­latot. Hangsúlyozta: rövidebb idő is elegendő sorkatonáink felkészítésé­re. Ügy ítéltük meg, hogy létrejöt­tek a feltételek a sorkatonai szolgá­lati időnek 24 hónapról 18 hónapra való leszállítására. * Az országgyűlés elfogadta a nép­gazdaság VI. ötéves tervéről, a Ma­gyar Népköztársaság 1981. évi költ­ségvetéséről, valamint a tanácsok 1981—85. évi pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslatot, továbbá a honvé­delemről szóló 1976. évi I. törvényt egyhangú határozattal módosította. Az interpellációk után az országgyű­lés téli ülésszaka befejezte munká­ját. 3

Next

/
Thumbnails
Contents