Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 10. szám

NÉMETH LÁSZLÓ NYOLCVAN ÉVE Nyolcvan esztendeje született — alig öt éve ment el közülünk: Né­meth László még itt lehetne, kor­­társunkként. S bár eltávozott már, mégis itt van velünk: nemcsak mű­vei hatalmas sorában, amelyek a közelmúltban egy polcnyi tekinté­lyes kötetben hozták mindnyájunk közelébe életművét, még inkább ta­nítványaiban és híveiben, akik tud­­va-tudatlanul, akarva-akaratlanul örökítik tovább eszméit, módszereit, stílusát, eszményeit. Költő volt a szó goethei értelmé­ben: a Móricz utáni korszak magyar regényének kiemelkedő alakja, aki­nek legalábbis egy műve — az „Iszony” — remeklés, nemzetközi mércén mérve is. A drámaíró vala­mi egészen különöset próbált és vitt sikerre: az esszé-drámát, amelyben a gondolati hevület fehér izzása ele1- veníti meg a történelem alakjait csakúgy, mint a kortárs figurákat. S az esszéista minden kalandozása az antikvitásban és a világirodalom­ban. az ismeretlen vizekre induló régi hajósok izgalmával terhes, mint ahogy visszatérő hajója tele isme­retlen kincsekkel. Kritikus is volt időnként, nagyszerű találatokkal és goromba tévedésekkel — mert a kri­tikus tollát az irodalomszervező agya és indulata vezérelte, az iroda­lomszervezőé, aki nemzedékének szervezője akart lenni. Művelt és igényes gondolkodó volt, de nem volt rendszerteremtő elme; csapdákba tévedő gondolati lépéseinek egyik oka abban rejlett, hogy az irracionális eszmerendsze­rek vonzották, ebben vélte a kor­szerűséget felfedezni, s ugyanakkor megpróbálta ezeket racionálisan hi­telesíteni, kiteljesíteni. De csapdá­kon és tévedéseken túlsegítette őt az az alaptulajdonsága, amely remek­műveinek is legfőbb ihletője volt, új útra térésének mozgatója is: a nép, elsősorban a parasztság s a vi­déki értelmiség, kispolgárság sorsa, jövője iránti elkötelezettsége. Pályája paradoxonát gyökerében talán az magyarázza meg leginkább, hogy reformer volt egy forradalmi korban; legszebb történelmi drámái­nak tragikuma ugyanebben rejlik, nagy világtörténelmi s magyar ala­kokba kivetítve. Hihetetlen tömegű és minőségű reformgondolat pattant elő agyából a kert-Magyarország utópiájától a pedagógia megrefor­málásáig, az új rendszerű tanter­vekig; de már-már tragikumba for­duló tévedése az volt, hogy azt hit­te: a hatalomtól, a rendszertől füg­getlenül, kevesek erőfeszítésével, példamutatásával, mintatelepekkel lehet majd a világot megjavítani, a magyar népet jobb útra segíteni. Ennek a reménytelensége fejeződött ki a második világháború előtti s alatti katasztrófaérzésében, nemzet­­halál-víziójának. Annak a felisme­rése pedig, hogy ha nehezen, ha buktatókkal, ha felemásan, de el­képzeléseinek igazi megvalósulási talaja a szocializmus — ez adta meg alkotói élete utolsó korszakának bel­ső harmóniáját, fel-felcsillanó opti­mizmusát. NAGY PETEK Részlet a Népszabadságban megjelent cikkből HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Nem kell szent révületbe esnünk, ha idegenajkú tudósok a magyar kultúra egy korszakáról vagy egy­­egy nagy alakjáról értekeznek, s e célból még nyelvünket is megtanul­ják. Vezér Erzsébet írja ezt az „Élet és Irodalom”-ban, kijelentésével az újság egyik korábbi írására célozva, amely az amerikai Lee Congdon magyar vonatkozású munkásságával foglalkozott. Véleményét pedig a következőkkel indokolja ... Vegyük végre tudomásul, hogy kultúránk század eleji ragyogó fejezete érdekli a világot. S nemcsak a monarchia­divat melléktermékeként, hanem ön­értékei miatt is. Ennek a kultúrá­nak ugyanis olyan „propagandistái” voltak a nagyvilágban, mint Jászi Oszkár, Mannheim Károly, a Polá­­nyiak, Antal Frigyes, Szilasi Vilmos, Hauser Arnold, Tolnay Károly stb. S a nemzet kisebbsége: sok száz külföldön élő magyar származású tudós és fordító, aki most is fárad­hatatlanul dolgozik kultúránk tör­ténetének népszerűsítésén. *' Az Élet és Irodalom egy új hazai kiadványról is beszámol; ezt szer­kesztői Babits Mihály hagyatékából állították össze. A kiadvány a költő és Szilasi Vilmos harminc éven át tartó barátságának levéldokumen­tumait tartalmazza. (Szilasi Vilmos az Eötvös-kollégium filozófia pro­fesszora volt, és az első világháború után emigrált. Előbb Németország­ban, később Svájcban élt, majd 1947-től a freiburgi egyetem filozó­fia tanszékét vezette. 1966-ban Lo­­carnóban hunyt el.) A következőket a kiadványról szóló ismertetésből idézzük: Még Budapesten Babits volt Szilasi esküvői tanúja, amikor a filozófus feleségül vette Déry Ti­bor unokatestvérét. A közzé tett 138 levél pedig arra is jó példa, hogy miképp mélyülhet el egy régi barát­ság, ha az asszonyok is rokonszen­veznek egymással. * Kezembe került egy kis füzet. 1946-ban jelent meg. Irta Takács István. Címe: 50 kedvenc. Érdemes böngészni benne. Megtudhatjuk be­lőle, hogy akkoriban kikért rajon­gott a sportközönség. Ezek a szavak az „Üj Tükörben” olvashatók, Mol­nár Károly cikkében, amelyben töb­bek között Asbóth Józsefről, Sárosi Györgyről, Zsengellér Gyuláról is szó esik. S nem utolsósorban Puskás Ferencről, akiről az egykori króni­kás a következőket írta: „A magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígérete, aki, ha nem bizakodik el, sokáig lesz kedvenc. Mert minden képesség megvan benne, hogy befusson a leg­nagyobbak közé. Kispesti nevelés, a papája tanította meg a futball abc­­re. Sok egyesület szeretné megsze­rezni, de ő hű a piros-fekete színek­hez”. Mindehhez Molnár Károly kommentárja: „Ki sejthette volna, hogy Puskást később hova viszi nyugtalansága vagy kalandvágya. Ez azonban már más téma. Elsodort futballisták címmel erről külön ta­nulmányt írhatna valaki. K. GY. Az egyházak életéből Károli Gáspár szobra a gönci reformá­tus templom kertjében FOTÓ: KOMLÓS ATTILA Károli Gáspár 1590-ben kiadott teljes magyar Bibliáját — mint ar­ról korábban is beszámoltunk —, hasonmás kiadásban megjelentette az Európa Könyvkiadó Magyar He­likon bibliofil műhelye. Az első pél­dányok ünnepi bemutatóját az Euró- I a Kiadó, az Irodalomtörténeti Tár­saság, a Tudományos Ismeretter­jesztő Társaság és a vizsolyi tanács közösen rendezte meg április 15-én a vizsolyi művelődési házban. Az ünnepségen Tolnai Gábor akadémi­kus mondott megnyitót. Szabó And­rás irodalomtörténész, a hasonmás kiadáshoz írott tanulmány szerzője, az új kiadás jelentőségéről szólt, Do­mokos János, az Európa Kiadó igaz­gatója pedig bemutatta a két kötet­ben megjelentetett Vizsolyi Biblia új kiadását. Kürti László, a tiszánin­­neni egyházkerület püspöke, a Ma­gyarok Világszövetsége elnökségé­nek a tagja méltatta az Európa Ki­adó nagy vállalkozását. Ifj. Dévényi Lajosné, a vizsolyi tanács elnöke, felolvasta dr. Bartha Tibor püspök­nek a táviratát, amelyet a Zsinat lelkészi elnöke a Magyarországi Re­formátus Egyház nevében küldött. Ezt követően Domokos János, az Európa Kiadó igazgatója átnyújtot­ta a Vizsolyi Biblia hasonmás ki­adásának első példányát Juhász De­zsőnek, a helyi gyülekezet lelkipász­torának. Az ünnepség vendégei meg­tekintették a vizsolyi műemlék­templomot, majd Göncön Károli Gáspár szobrának talapzatán Kürti László püspök és dr. Ujszászy Kál­mán főgondnok elhelyezte a tisztel­gő emlékezés koszorúját. K. A. * Katolikus egyházi levéltárosokat ju­talmazott meg a Művelődési Minisz­térium. A jutalmazottak: dr. Beke Margit, az esztergomi Prímási Le­véltár vezetője, dr. Soós Imre, az eg­ri Érseki Levéltár, dr. Cselényi Ist­ván, a nyíregyházi Püspöki Levél­tár, Sulyok János a székesfehérvári Püspöki Levéltár vezetője. Tallózás A Horvátországi Magyarok Szö­vetsége az 1981—1985. közötti idő­szak egyik legfontosabb feladatának a nemzetiségi jogok érvényesítését tartja, írta az Eszéken megjelenő „Képes Űjság”. A Horvát Köztársa­ságban jelenleg öt szerv foglalkozik a nemzetiségi jogok megvalósításá­val, az eszéki rádió naponta 15 percnyi magyar adást sugároz, a zágrábi tévé pedig havonta egy al­kalommal ad magyar nyelvű mű­sort. * Újvidéken közzétették a Vajdaság autonóm tartományban az év ele­jén tartott népszámlálás adatait. Ezek szerint a 2 028 239 lakosból 382 820 vallja magát magyar nemze­tiségűnek. * Bartók—Serly-estet rendeztek Lo­soncon. Ebben a városban született Bartók egyik legjobb barátja Serly Tibor, aki őt amerikai élete során sokat segítette. .4; A romániai Utunk című lap a március 27-i számát teljes egészé­ben Bartóknak szentelte. Sport A magyar labdarugó-válogatott Luzernban kezdje nug az 1982-es, spanyolországi világbajnokság se­lejtező mérkőzéseit. Az együttes­ben ezúttal ugyan Katzirz kapus, a spanyolok elleni győzelem hőse ujj­­törés miatt nem védhetett és az utolsó pillanatban a kapitány Nyi­lasi is belázasodott, s így két kulcs­ember hiányzott, de a mérkőzés döntetlenül végződött. Előbb Bá­lint, majd Müller válaszolt a sváj­ciak góljaira és a két csapat 2:2-es döntetlennel megosztozott a pon­tokon. A magyar válogatott még tavasszal további három selejtező­beli ellenfelével is összeméri tudá­sát. A románokkal és az angolok­kal Budapesten, a norvégokkal pedig Oslóban. * Újvidéken rendezték az asztalite­nisz világbajnokságot. A világbaj­noki címet védő magyar férfi csa­pat Klampár, Jónyer és Gergely összeállításban nagyszerűen küz­dött, de ezúttal „csak” az ezüst­érmet tudták megszerezni. * Hosszú, súlyos betegség után el­hunyt Orosz Imre, a Magyar Olim­piai Bizottság titkára. A kiváló pénzügyi szakember az 1960-as ró­mai olimpiai játékok óta valameny­­nyi ötkarikás viadalon részt vett, a küldöttség pénzügyminiszteri tisz­tét töltötte be. A címlapon: Gardénia Csipkefüggönygyár Képes beszámolónk a 8—9. oldalon FOTO: NOVOTTA FERENC 5

Next

/
Thumbnails
Contents