Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-02 / 9. szám
Vándorének ELŐSZÓ AZ ANTOLÓGIÁHOZ Egy régen várt versösszeállítás szedésén dolgoznak már □ nyomdászok, hamarosan napvilágot lát a külföldön élő magyar költők antológiája. A líra hazai szerelmesei jól ismerik a készülődő antológiában megjelenő költők műveit, ki úgy, hogy hozzájutott egy-egy kötetükhöz, ki az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének kibővített ülésén elhangzott, jól szerkesztett műsorból; mások pedig a hazai kulturális folyóiratokból. Az Új Tükör, Műhely, Vigília legutóbbi szamaiban megjelent versekből válogattuk ezt az összeállításunkat. SULYOK VINCE (Norvégia) Eszelős idők (Nyugtalanító újsághírek a felújuló német antiszemitizmusról) Tizenkét évesen az iszonyat didergésével néztem, ahogy átvánszorogtak az országút porában a falun a rongyos, sovány, csillagos zsidók goromba német szó és még gorombább szuronyok közt. (Erőltetett menet.. . tarkólövés ...; Abdánál, pár kilométerre tőlem — hallottam tán a fegyver dördülését! — lökték árokba véresen a Költőt...) Én — éltem, „boldog” gyermekéveim: egén százával hörögtek a repülőgépek, ágyúk ugatták a halált, bedrótozott vagonok sikongtak a tájban, emberkemencék füstje feküdt Európán, s kegyes, keresztény német földön gyilkolták meg Deutsch doktort is, ki életemet megmentette. Csak a remény fogy, nem a szenvedés, s a förtelem terjed, mint a penész. Ó, eszelős idők, kik szétzúztátok rímeimet-for máimat, hogy csupasz, dísztelen, fekete szó maradjak, hogy olyan legyek, mint a téli fák, s megtördelt, szigorú ágaimat suhintsam a kedvetlen ég alatt, míg lelőtt s gázkamrába terelt milliókra emlékezem, még az élőkre, s gyülemlik bennem a szorongás. GÖMÖRI GYÖRGY (Anglia) Abda Megásatták. A szürke, ólmos égen csak egy-egy varjú fáradtan-lassú szárnycsapása. Szekerek, unott katonák. (A helyzet banalitása.) És ezek nem is németek. Nyelvünk közös, de amit mondok, az őr nem érti meg. Beteljesül az írás és mindent előrelátó lelkem jóslata. Már spongyán az ecet. Beszívom még a nedves rét szagát, a rözsefüstben ázó füzekét és elteszem a kockás füzetet. „Non omnis moriar”, tudom, de utoljára mondhatom: vagyok — mert láng leszek, tág égbe szárnyaló és nyirkos földbe hantolt néma test. PAPP TIBOR (Franciaország) Gyors jövőidőben (Mary T. Radcliffe-hez) mint ez a város ahonnan elszáll a víz és a gyűrű végtelenre tágul hasrafekszel meztelen vagy eltűnsz mint koccanás után a szappanbuborék fölnyársal szilvaág föl fal a nyári ég ó szomorúságom odva árok hasít a combok közé derekad mögött mivel vádoljalak ujjam pörög gerinced tengelyén számlapján indul útjára a nap hátad mezején hozzád szegődtem ruhánk elszakad a gyors jövőidőben ó te legsúlyosabb amikor megköt bennem a halál cementje kőtömb hogyan szólítsalak BÉKY-HALÁSZ IVÁN (Kanada) Árnyékot veszek Hogy miért? Az enyém tegnap itthagyott. „Veled nem történik soha semmi” — mondta korholón, ahogy szembefordult a falon — „csak írsz, és olvasol, írsz és olvasol. A hátam már fáj a sok görnyedéstől és sehol egy nyomorult házibuli, vagy feketemise, csak örökké azok a vacak könyvek. Ötven éve olvasok veled, s a hasznom? Szemüveget hordok, mint te. Elég volt!” így zsörtölődve kikísért az erkélyre, átbukott a korláton, hiába kaptam utána s eltűnt a tizennyolcadik emeletről. Most itt állok, szegényebben, mint egy utolsó koldus: még árnyékom sincs! Kipróbált, megbízható árnyékot veszek ...! HATÁR GYŐZŐ (Anglia) Dadogós öreg baba bottal jár hátul jár hittel járja ahogy a szél átáljár — utolér utoljára karonfogja édes pár — kedves kar hites párja selyem sállal bagyulál — betakar bugyolálja felviszi a kőbúbos kandallós babaólba körülperdül — hamarost tüze-szít huhukolja szikra pattan fája gyúl szene gyúl tüze gyullad lángzó nyelvek fáintúl nyalakodnyúlakodnak karja szárnya kelepel kőpadlós örömházba’ holott lelket bele ver addig rázaddig rázza párás szeme üvegét párától talanítja feje alá lámpát tol s párnástul félkattintja öreg baba dorombol könyvre könyv olvasódik sok a betűsorokból sorra sor elmosódik feje táján friss piték kürtös fánk illatárja tükrén látja Édesét ajtaját arra tárja borsodóját felforralcukorral felforralja jóval intőn -óval tarszóval tarjával tartja mondókája keldegél elregél elregéli még a reggelt majd megélcsak megél tán megéri öreg mamusz elaluszalamuszammammogja életálmát lábkeltétől fejnyugtáig elcammogja 14
