Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-02 / 9. szám
T ■ Kemény kihívással kell szembenéznie a világ acéliparának a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Mint a satu két pofája, úgy szorítja az acéltermelőket két oldalról két ellentétes gazdasági folyamat. Egyfelől — a világméretű árrobbanás következtében — a többszörösükre drágultak az acél nélkülözhetetlen alapanyagai: az energiahordozók, a nyersanyagok, főként a szükséges ötvözök. Másfelől a korszerű gépipar egyre inkább a miniatürizálás irányába halad, ezért azután egyre több nagy tisztaságú acélra van szüksége a nagy hatásfokú gépek, berendezések gyártásához. A nemzetközi acélipar nem adott „acélos” választ a kihívásra, mert egyre-másra olvashatunk a szaksajtóban a termelés csökkentéséről, kisebb üzemek bezárásáról, munkások ezreinek elbocsátásáról. Az acélipar és a gépipar fauszti—mefisztói párviadalában egyelőre nem született goethei megoldás. Természetesen a vonzásoknak és választásoknak ez a kényszere érezteti hatását Magyarországon is. Az ország nagy kohóüzemei hasonló dilemmák elé kerültek a hetvenes évek végén, mint nyugati társaik. Súlyosbítva azzal a nem elhanyagolható körülménynyel, hogy — Magyarország vasércben és energiában szegény ország lévén — erősen érződnek az importkényszer és a szállítási költségek egyáltalán nem felhőtlen hatásai is. Mégis, éppen ebben az időszakban hajtották végre a magyar acélipar egyik legnagyobb szabású rekonstrukcióját és bővítését a Miskolc melletti Diósgyőr acélipari gyárában, a Lenin Kohászati Művekben. Siemens és Martin mérnök urak korszakalkotó találmánya, a később róluk elnevezett kemence visszavonhatatlanul elavult a század második felére. Különösen alkalmatlan ez a módszer energiatakarékos, különleges minőségű acélok előállítására. Diósgyőrött a hetvenes években új acélmű építését kezdték meg. Az acélipari kombinát elsőrendű feladata az volt, hogy ne „tömegacéllal”, hanem úgynevezett minőségi acéllal lássa el az országot. A minőségi acélok valamely tulajdonságukban kiemelkedőek: lehetnek például savállók; igen kis foszfor- és kéntartalmúak; szenynyező gázoktól tiszták; rozsdaállóak; kopásállóak; igen nagy szilárdságúak; hidegen megmunkálhatóak s így tovább ... Ezeket a különleges tulajdonságokat egyszerre csak kevés készterméknek kell bizonyítania, ám a sokféleség miatt mégis nagy mennyiséget kell gyártani. Magyarán: sokféléből keveset. Lehet ezt gazdaságosan csinálni? Több mint öt esztendőre szóló fejlesztési programot indított a kormány Diósgyőrött. A tízmilliárd forintnyi beruházásban konverteres acélművet, elektroacélt gyártó kemencét és üstmetallurgiai berendezést hoztak (hoznak) létre. Az új technika előnyei vitathatatlanok. 9
