Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-02 / 9. szám
ACZÉL GYÖRGY A mai Tart Öv attól, hogy háború tör ki? Amikor még kis kétmotoros gépeken repültem, mindig megnéztem, hol a vészkijárat. A mostani szuperszonikus gépeken már nem törődöm ezzel. Ha a katasztrófa bekövetkezik, a vészkijáraton át sem lehet megmenekülni. De azt hiszem, hogy nem is csupán a háborúról van szó, hanem arról, hogy olyan krízisek alakulhatnak ki. amelyek lassítják a társadalmi fejlődést. A mai fejlettség mellett nem lehet megismételni az ötvenes évek hidegháborúját. Már csak azért se, mert a harmadik világban is folyvást jelentkeznek majd feszültségek, lesznek robbanások, és ezek új frontokat nyitnak. Arról nem is beszélve, hogy Amerikában például mind gyakoribbak a téves atomriasztások. De a békeakarat növekvő erejű világpolitikai tényező, s én bízom a béke fennmaradásában. Igen, amerikai riasztásokról tudunk. Viszont, ha a Szovjetunióban hasonló hiba történik, arról nem tudunk. A technikai hibák potenciális fenyegetése a fegyverek mai veszélyes felhalmozása miatt mindenütt fennáll, de ha a Szovjetunióban ilyen lenne. Ön bizonyára tudna róla. Nincs egyetlen szovjet tábornok sem. aki háborút szeretne kirobbantani. Ez a nép iszonyatos szenvedései után mélységesen békét akar, ezt fejezik ki Leonyid Brezsnyev nyilatkozatai. De nemcsak ő akar békét. Ott senkinek nincs hadiipari részvénye, sem a vezetőknek, sem az egyszerű embereknek. A Szovjetunió számára óriási előnyt, és semmilyen értelemben nem veszteséget jelentene a lefegyverzés. IA Szovjetunióban ma feleakkora a nemzeti jövedelem, mint az Egyesült Államokban, mégis többet költ fegyverre. A szocialista világnak meg kell védenie magát, a Szovjetunióban egy kopejkát .sem akarnak feleslegesen költeni. Ezek már értékítéletek, és túlhaladják a kompetenciámat, hiszen egy ilyen vita szétfeszítené az interjú kereteit. De a logikáját nem haladja túl az a tény, hogy a Szovjetunió eleve nem érdekelt a háborúban. Nem a Szovjetunió találta ki a gyarmatosítást, nem a Szovjetunió robbantott ki világháborút, állami létének első dekrétuma a békéről szól. Nem érdekelt a háborúban, de — belecsúszik. Afganisztán sem érdekelt, K ba sem . . . ... de azt nem vitatja, hogy Amerikában nagyon sok ember érdekelt a hadiipar fejlődésében? A hadiiparban igen, de hogy háború legyen... A hadiiparnak az az érdeke, hogy hétévenként kicseréljék a fegyverekei . . IEz is összetettebb kérdés. Senki nem hiheti, hogy az amerikai kapitalizmusban nincsenek reálisan gondolkodó vezetők . .. Sajnos, az a helyzet, hogy e pillanatban Amerikában a jó szándékú, de félrevezetett tömegek egy része — bár irracionálisnak tartja a háborút, a hadiipar fejlesztését — fél a munkanélküliségtől. Nálunk egzisztenciájában senkit nem fenyegetne a teljes leszeremagyar társ lés. jövő Én a szocializmusban, mint az emberiség ijében hiszek. IAnélkül, hogy Lengyelország belső ügyeibe avatkoznék, szeretném feltenni a kérdést, vannak-e tanulságai a lengyel eseményeknek a magyar politika Sd lyes pasz és vi szamara' hasem mondunk le arról, hogy azt a heelvet kövessük, amely megkívánja: tanulmányozzuk a nemzetközi és a hazai taalatokat, tanuljunk a jóból és a rosszból együk nagyon komolyan fontolóra a szoialiita építés tanulságait. Nem tekinthetjük népünket kísérleti alanynak, a néppel együtt kell dolgoznunk. Ezt tettük a nagyon nehéz 1956-os konfliktus után is. így sikerült megteremteni azL a nemzeti egységet, amely egyel értő, együtt cselekvő erőt jelent, és öszszefo^ja az embereket. így sikerült egyre inkább erősíteni a szocialista demokrácia rendszeré,, amelyben önállóan dolgoznak a szakszervizetek. a tömegmozgalmak, kölcsönös egyetértésben tevékenykednek az egyházak. Éppen a tapasztalatok következetes érvényesítése értette meg velünk, hogy legyünk örökké elégedetlenek és állandóan fejlesszük módszerei okét, mindig úgy és olyan mértékben, hogy egyetértésben és együttes cselekvésben marat junk népünkkel. Ter mészetes az is, hogy a szocialista-országok, köztük Magyarország sokoldalú erkölcsi, politikai támogatást nyújt a kibontakozáson munkálkodó lengyel párt- és államvezetésnek, a lengyel népnek, abban a meggyőződésben, hogy sikeresen megoldják problémáikat, rendezik dolgaikat, amit ők — és csakis ők — képesek rendezni. Biztosak vagyunk, hogy megtalálják a megoldás helyes szocialista módjait. IA szocializmusra is azt lehet mondani, amit Kafka az igazságra mondott: ..Csak egy igazság van, de az eleven és ezért arca állandóan változik.” Kicsit meglep, hogy a bürokrácia létét a szocializmussal azonosítja. Parkinson az Önök világában szerzett tapasztalatai alapján írta meg híres könyveit a bürokrácia irracionalizmusáról. Ha jól tudom. Peters könyve, amely két éve nagy feltűnést keltett, ugyancsak a kapitalizmusban uralkodó bürokrácia ferdeségeit ostorozva állítja: mindaddig előléptetnek valakit, amíg olyan szintre nem ér, ahol már nem felel meg, hogy aztán otthagyják. Miért tagadnám, ahol igazgatás, adminisztráció létezik, kísért a bürokrácia veszélye. Azt hiszem, egy része elkerülhetetlen, más része talán elkerülhető lett volna. Mindenképpen küzdeni kell ellene. Kísért nálunk is a társadalmi túlszervezettség veszélye, és mindig újra lépéseket kell tenni az egyszerűsítés érdekében, amint erre megértek a feltételek. Egyébként a túlszervezettség megszüntetésének már modellszerű példáit is fel tudjuk mutatni. Például. Üzemek, vállalatok, intézmények. Nem titok, hogy a tudomány területén néhány ezer fölösleges ember van, akikre az iparban, a mezőgazdaságban lenne szükség, máshol viszont nagy a hiány tudományos szakemberekben. Itt tehát átcsoportosításnak kell történnie. I De mi van azokkal, akiknek nincs semmi foglalkozásuk, csak vezetni tudnak? A felszabadulást követő történelmi helyzetben olyan emberek ezreit kellett vezető posztra emelni, akik vállalták az új élet építését: munkásokat, parasztokat, tisztviselőket, értelmiségieket, akiknek korábban nem volt. nem lehetett gyakorlatuk. Ma már nagyon kicsi azoknak a száma, akiknek nincs meg a megfelelő iskolai végzettségük; tehát a mérnöki vagy más diplomájuk, amit a beosztásuk megkívánna. Egyébként többnyire azok maradtak meg. akik beváltak. Ezzel egyetértek. Sőt: remélem is, hogy változik, fejlődik a szocializmus. A fejlődést nemcsak dialektikus filozófiájában ismeri el fő értékként, hanem képessége és természete, lehetőségei szerint változtatja a dolgokat is. Biztosak vagyunk abban, hogy a szocializmus sokkal gazdagabban fog változni, sokkal jobbra törően, mint amit ma el tudunk képzelni — pedig nem vagyunk teljesen fantázia nélküli emberek. És minél jobban kiterjed, annál több rétű és szinesebb lesz, annál gazdagabb formájú. Teoretikusan nem képzelhető el ugyanolyan visszaesés, mint ötvenhárom-ötvennégyben? Teoretikusan mindig minden elképzelhető. De azt hiszem, hogy annyit fejlődtek nálunk azóta az emberek és annyira megérett bennük a jó irányú változtatások kívánása, hogy ez nem történhet meg. Lenin egyik utolsó cikkében a bürokrácia elleni harc szükségességére figyelmeztetett. I Ezeknek azért volt eredeti szakmájuk, csak otthagyták az előléptetés, a karrier miatt. Énnek az lett a vége, hogy most a Népfrontban, a szakszervezetekben ülnek a legkülönbözőbb helyeken .. . Ne higgye, hogy éppen a tömegmozgalmak, az erdekképviseleti helyek az „elfekvő kórházak”. Ez egyszerűen nincs így, nincsenek ilyen szanatóriumaink. Az viszont előfordul, hogy akik fölött •— ahogy mondani szokás — eljárt az idő, más olyan gazdasági, állami beosztást kapnak, ahol még hasznosak lehetnek. Nálunk megvan a politikai bátorság és elhatározottság az átcsoportosításhoz, de ezt nagyon is emberséges módon akarjuk megoldani, nem feledve az illetők társadalmi, közösségi érdemeit. Egyébként jellemző, hogy Ön kizárólagosan a népből kiemelkedő vezetőkre utal ke xlésében. s azokra is túlságosan sommásan. Nemcsak elhatározások szabják meg a dolgot. Szerepet játszik itt — én úgy mondom: szerencsére — a felgyorsult kényszer is. Igen, ez állandó küzdelem. I Bürokrácia azonban Önöknél is van mindenütt. Például a különböző szervezeteknél ugyanazok az osztályok, funkciók ismétlődnek. Az ország kicsi, mindenki mindenkit ismer és mégis mindennel többen foglalkoznak, mint ahányra szükség lenne. A sajtóban éppúgy, mint másutt. Óriási a bürokrácia. A szocializmus is racionális minőségre törekszik, a rendszer arca újjáalakul, fejlődik. Ezért is állunk ellen mindazoknak a kísérleteknek, amelyek a hidegháborút fel akarják támasztani. Csak az enyhülési korszak gyorsíthatja a demokrácia, a szabadság teljes kibontakozását. Önök hol az emberi jogok lebecsülésével vádolnak, hol a szemünkre vetik: túl türelmesek vagyunk az emberi hibák-6
