Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 1. szám
Magyar tárgyú relief francia múzeumban ne Egyetemen megrendezett Magyar Szimpózium és Magyar Hét volt. Az egyetem „Tamburitzan” elnevezésű Néprajzi Intézete, Walter W. Kolar professzor igazgatósága alatt, eddig már több keleteurópai nemzeti hetet rendezett az elmúlt néhány év folyamán. 1980 áprilisában került sor egy magyar hét és szimpózium megrendezésére, amelyhez Horváthné Kriza Ildikó, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzkutató Intézet munkatársának jelenléte nagyban hozzájárult. A fentieken kívül a szervezésben és rendezésben mi is aktívan részt vettünk. Sikerült megszereznünk a William Penn Association (Elmer Charles), valamint a New York-i IREX alapítvány anyagi támogatását, s ezáltal több kiváló szakember meghívását. A magyar tudományos világot Dömötör Tekla, az ELTE Néprajzi Tanszék professzora, valamint a már említett Kriza Ildikó képviselte. Az előbbi, az 1979-ben felállított és az Amerikai Tudományos Társaságok Szövetsége (ACLS), valamint a Magyar Tudományos Akadémia által sponsorált Amerikai—Magyar közös Bizottságnak a Magyar Szimpóziummal kapcsolatban megrendezett ülésén képviselte a magyar tudományt. Az amerikai, illetve magyar-amerikai tudományos világot Dégh Linda, a Bloomington-i Indiana Egyetem néprajzprofesszora, Sózán Mihály antropológus (Slippery Rock State College), Molnár Ágoston, az „Amerikai Magyar Alapítvány” (American-Hungarian Foundation) igazgatója, Hollós Marida antropológus (Brown University), Benjamin Suchoff, a „Bartók Béla Estate” igazgatója, Maday Béla antropológus (American University), Magyar Kálmán és Magyar Judit (Hungarian Folklore Centrum), valamint e sorok írói Várdy Béla és Várdy Huszár Ágnes képviselték. Az ünnepélyes bankett díszvendégei a Duquesne műgyártásban és széles körű exporttevékenysége. Szerencsés véletlen — vagy tán nem is az —, hogy a történelem is a kezünkre játszott. Amikor ugyanis a második világháború során a brit csapatok visszavonultak, Kairóból Rommel elől, az egyetlen még működőképes vonat Ganz-gyártmány volt. Erre az ott szolgáló új-zélandi katonák emlékeztek, sokuknak az életét mentette meg ez a körülmény. Ez a „sztori” is egy jó pontnak bizonyult. — A gyár múltja fontos ütőkártyának bizonyult tehát. Az adu ásznak azonban mégiscsak a Ganz-MÁVAG jelenlegi teljesítményének, az üzletkötések során manapság igen fontos rugalmasságnak kellett lennie . .. — Mint az eredmény is mutatja, az adu ászt is sikerrel játszottuk ki. A miniszterelnök utasítására új-zélandi vasúti delegáció látogatott Budapestre. Abban az időben éppen Jugoszlávia számára készültek villamosvonatok, melyek mind technikailag, mind külsőre maradéktalanul elnyerték tetszésüket, A Ganz-MÁVAG a Egyetem elnöke, Henry J. McAnulty, Esztergályos Ferenc, a Washington-i magyar nagykövet, valamint Elmer Charles, a William Penn Association elnöke voltak. A Magyar Hét folyamán számos magyar néprajz témájú film került bemutatásra, s egyik este a Magyar házaspár népitáncot tanított a nagyszámú érdeklődőknek. A hetet továbbá egy ízlésesen összeállított kiállítás gazdagította Shereghy László, David R. Kolar és Várdy Ágnes közreműködésével. A kiállítási anyagot részben helyi (Cleveland: Magyar Áruház és Tóth-Kurucz Mária: Pittsburgh: Shereghy László és Várdyék), részben a Magyarok Világszövetsége és a Kulturális Kapcsolatok Intézete által kiküldött tárgyak képezték. Folytatjuk a University of Pittsburgh-ön a „Magyar Nyelv és Kultúra” című kurzusunkat. 1981 májusában pedig egy 10—12 napos úgynevezett „Magyar Tanulmányi Utat” (Study Trip) is tervezünk a University of Pittsburgh égisze alatt. Azt is megemlíthetjük, hogy újabban a 14 éves múltra visszatekintő, évenként megrendezendő s mintegy 220—240 szakembert szerepeltető „Duquesne University History Forum” is belekapcsolódott a magyarságtudomány terjesztésébe. A Forum vezetősége a múltban is több magyar témát szerepeltetett. Várdy Béla 1979 őszén történt igazgatói kinevezése következtében azonban ez a lehetőség még inkább megnőtt. Beleágyazva szélesebb témakörökbe egy ilyen kongresszuson a magyar múlt egyes fejezetei nagyobb számú hallgatóságra is számíthatnak, mint egy kizárólagosan magyar témájú konferencián. A jövőben majd a rokontudományok képviselőit is igyekszünk bevonni. VÁRDY HUSZÁR ÁGNES VÁRDY BÉLA tárgyalásokon a mai éles konkurrenciaharcban elvárható rugalmasságot tanúsította, a legmeszszebbmenőkig megfelelt a magas új-zélandi igényeknek. — Mennyiben befolyásolták az új-zélandi döntést az árak? — Értesüléseim szerint elsősorban nem az árak alapján döntöttek, az utolsó futamban még bent levő világcégek ugyanis, körülbelül azonos árakat ajánlottak. — Lát-e lehetőséget arra, hogy a Ganz-MÁVAG új-zélandi üzletkötése nyomán megélénküljenek a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok? — A magyar ipar számára elsősorban az energetikai gépgyártásban látok lehetőségeket, és tapasztaltam érdeklődést a magyar szerszámgépek iránt is. A lehetőségeket én még ennél is bővebbnek ítélem, hogy mennyire, azt az is mutatja, hogy egy új vállalatot alapítottam HUNZ Export International Ltd néven, amely kimondottan a magyar—új-zélandi kereskedelmi kapcsolatok kiépítésével foglalkozik. BALÁZS ISTVÁN Nagy Bercsényi Miklósról — néhány nemzedékkel ezelőtt többnyire annyit tudott a kisdiák, hogy „gyenge violának letörött a szára” — és hogy „sirdogált magában”. Mégpedig Késmárkon. És hogy mindez katonáinak számbeli megfogyatkozása miatt történt. Nagy Bercsényi Miklós tehát erősen él emlékezetünkben. Egyszer már sikerült is vele egyoldalú barátságot kötnöm. Amikor megnézhettem a hódmezővásárhelyi városházának nagytermében azt a Bercsényit, akit oda Tornyai János festett. Csakhogy ez a Nagy Bercsényi Miklós nem a népdal sirdogáló hőse, hanem lázadó Bercsényi, egy nagyon elegáns, keserű lázadó és szomorú magyar hős. A lexikon adatai azonban ennél többet mondanak róla. A Nagy Bercsényit mint gazdag és művelt magyar főurat tartja nyilván a lexikon, s hogy II. Rákóczi Ferencben élesztgette a lázadás, a magyar szabadságharc gondolatának lángját. A legkülönbözőbb beosztásokban „dolgozik” később a fejedelemmel. ír, leveleket kap, titkos ügynökökkel tárgyal. Magánvéleménye volt Rákóczival szemben, aki — tudvalevőleg tévesen — megbízik a francia király ígéretében, ö, Bercsényi Miklós (valószínűleg földrajzi okoknál fogva) inkább el tudja képzelni, hogy az orosz cár jön majd segítségükre. Ebben hitt akkor is, amikor Lengyelországba ment emigrációba. Hogy Lengyelországban sem felejtette el életcélját, azt tudjuk. Azt is, hogy végül kikerült Franciaországba, Párizsba Rákóczival. Majd vele együtt ment Rodostóba. Fia, Bercsényi László 1689-ben született. Szinte hihetetlen ívű pályát futott be. Maréchal de France, Franciaország marsallja és a francia huszárság megszervezője lett, ahogyan ez egy köralakú relief feliratán áll, nagyon szépen kidolgozott betűkkel. (A relief Pédery-Hunt Dóra műve. Kanadában készült, a párizsi Musée de la Monnaie, azaz a Pénz- és Érem Múzeum rendelésére.) Francia előkelő családból nősült. Megszervezte a francia huszárok fegyvernemét, ezt tudják róla ott a középiskolások. Az emlékplakettnek (körülbelül negyven centiméter átmérőjű), amit Pédery-Hunt Dóra mintázott róla, különféle korabeli rajzokat is alapul véve, egyik oldala portré, a másik oldala lovas dombormű. Bercsényi karcsú, szép, talán lipicai jellegű lovon ül gyakorlottan és nyugodtan. Karcsú és finom arcú huszártiszt. Pédery-Hunt Dóra már több mint huszonöt éve élt Kanadában, amikor mintázta. A finom, nosztalgikus táltost szobrászi tudásán kívül, mégis csak gyerekkori, mesebeli emlékei alapján teremthette meg. FEDOR ÁGNES FOTÓ: ELISABETH FREY 13
