Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 5. szám
István öcsémhez Hát hogymint vagytok otthon, Pistikém? Gondoltok-e úgy néha-néha rám? Mondjátok-e, ha estebéd után Beszélgetésiek meghitt és vidám. Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? És máskülönben hogy van dolgotok? Tudom, sokat kell fáradoznotok. Örök törődés naptok, éjetek, Csakhogy szűkecskén megélhessetek. Szegény atyánk! ha ő úgy nem bízik Az emberekben: jégre nem viszik. Mert ő becsületes lelkű, igaz; Azt gondolá, hogy minden ember az. És e hitének áldozatja lett, Elveszte mindent, amit keresett. Szorgalmas élte verítékinek Gyümölcseit most más emészti meg. Mért nem szeret úgy engem istenem? Hogy volna mód, sorsán enyhítenem. Agg napjait a fáradástul én Mily édes-örömest fölmenteném. Ez fáj nekem csak, nyúgodt éltemet Most egyedül ez keseríti meg. Tégy érte, amit tenni bír erőd; Légy jó fiú és gyámolítsad őt. Vedd vállaidra félig terheit, S meglásd, öcsém, az isten megsegít. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, Ó Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom; De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítaná tőlünk őt az ég ... E néhány sorral érd be most, öcsém. Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete; S ha még tovább fonnám e fonalat, Szívem repedne a nagy kín alatt. Más levelem majd több lesz és vidám. Isten megáldjon, édes Pistikám! Pest, 1844. június Miért aggódol, lelkem jó anyám. Hogy kenyeretek barna, e miatt? Hisz meglehet: ha nincs idehaza, Tán fehérebb kenyérrel él fiad. De semmi az! csak add elém, anyám. Bármilyen barna is az a kenyér. Itthon sokkal jobb ízű énnekem A fekete, mint máshol a fehér. Szalkszentmárton, 184 5. július A virágnak megtiltani nem lehet A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem én szép lelkednek — Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvösbájos tükrében. Titkos kérdés keletkezik szívemben: Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem? Egymást űzi bennem e két gondolat, Mint ősszel a felhő a napsugarat. Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára Tündér orcád tejben úszó rózsája: Bujdosója lennék a nagy világnak, Vagy od’adnám magamat a halálnak. Ragyogj reám, boldogságom csillaga! Hogy ne legyen életem bús éjszaka; Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet, Hogy az isten áldja meg a lelkedet. Debrecen, 1843. december Fekete kenyér Van-e teljesebb életmű, mint Petőfié? Keveseknek adatott meg, hogy szikrázó egyéniségük így egybeessék a kor változásaival, hogy egy emberben ilyen tökéletesen fogalmazódjék meg néptömegek óhaja. Huszonhat esztendős volt, amikor elveszett a csata forgatagában, mégis teljes, kerek életet élt. Minden tettében a szabadságvágy, az igazságosság, az eltiport emberi méltóság visszakövetelése volt a fő motívum. Vasakarati'i volt a közéletben, könyörtelen önmagával szemben, férfiasán gyengéd a szerelemben. Költészete és életének példája a nemzet mindenkori legnagyobbjai közé emelte. Fotó: SÁRKÖZI ÁGNES A Magyar Televízió Szabó György forgatókönyve alapján, Horváth Ádám rendezésében hatrészes színes tévéfilmet készített Petőfi életútjáról. Az „irodalmi képeskönyv” formájában elkészült sorozatban a kor nagy költői és politikusai is életre keltek. Petőfi szerepét a tehetséges, fiatal színész, Józsa Imre alakította 16
