Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 5. szám
Itt hagyom e földet, amelyet annyira szerettem és szeretek most is, szívem minden melegével. El kell mennem egy igaz ügy védelmére, hogy részt vegyek egy kis nép hősies küzdelmében a szabadságát eltipró zsarnokság ellen ... Amikor a búcsúsorok napvilágra jöttek a „New York Herald” hasábjain, 1849. július 28-án, szerzőjük, Mayne Reid kapitány már a Liverpool felé tartó „Cambria” fedélzetén sétált, valószínűleg igen türelmetlenül. Úgy mint a hajó többi utasa is, három teljes hónapig várt arra, hogy útra kelhessen Európa felé. A New Yorkból, Bostonból és Baltimore-ból százával induló hajók túlnyomó része a világ minden tájáról összegyűlt kalandorokkal megrakodva San Franciscóba igyekezett, az akkortájt felfedezett Eldorádó felé. Az alig harmincesztendős kapitány, aki a kaliforniai aranymezők helyett a magyar szabadságharc csatamezőit választotta, nem volt mindennapi egyéniség. Már daliás külsejével és szerény, de öntudatos magatartásával is azonnal kitűnt környezetéből. De ettől függetlenül, megállapítható az, hogy, amikor a „Cambria” fedélzetére lépett, az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb figurája volt, akinek nevéhez legendák szövődtek, ö volt a „hihetetlen” Mayne Reid. Thomas Mayne Reid, aki nemsokára, mint író válik világhírűvé, nem volt amerikai, 1818. április 4-én született az észak-írországi Ballyroney városkában. Apja skót származású presbiteriánus lelkész volt, aki elsőszülöttét is az egyházi pályára szánta. Az ifjú Thomas azonban, aki igen jól vívott, úszott, lovagolt és táncolt, minden tantárgyban kitűnt, csupán a teológiával nem boldogult Belfast református főiskoláján, ahol végül is helyébe öccse került. Még nem volt egészen húszesztendős, amidőn 1838 tavaszán partra szállott New Orleansban. Szülei először hallani sem akartak az amerikai útról, de Mayne Reid, aki anyai ágon a heves vérű, harcos és fékezhetetlen Rutherfordok természetét örökölte, végül is győzött. De — mint emlékirataiban megjegyzi —, a frivol és kozmopolita New Orleans, amely akkor az amerikai rabszolga-kereskedés központja volt, egyáltalán nem vált ínyére. Néhány heti ott-tartózkodás után felhajózott a Mississippin és Natchezben kötött ki, ahol mint könyvelő helyezkedett el. 1842-ben már Pittsburghben él, egy ottani újság munkatársa lesz. * Amikor háború tör ki Mexikó és az Egyesült Államok között 1846-ban, Mayne Reid a „Spirit of the-Times” című irodalmi újság egyik főmunkatársa és egyúttal a „The New York Herald” philadelphiai tudósítója is. A háború hírére azonnal New Yorkba siet és belép az első önkéntes zászlóalj emberei közé hadnagyi rangban. Ezenkívül haditudósítói megbízást is kap a „Herald”-tól. Részt vesz Veracrúz meghódításában, és magára hívja a figyelmet bátorságával a Cerro Gordo, Contreras és Churubusco mellett lezajlott véres ütközetekben; de Chapultepec ostroma az, ahol az ír lelkipásztor fia kitűnik magatartásával. Chapultepec, a jól megerősített és hősiességgel védett kastély bevétele elsősorban Mayne Reid és önkéntesei bátorságának haditénye volt. Népszerűsége magaslatán állt már, amidőn értesült a magyar szabadságharc eseményeiről. Chapultepec hőse jóformán semmit sem Mayne Reid kapitány: Edgar Allan Poe és Kossuth Lajos barátja Kora legnevesebb kalandregény írója 300 önkéntest toborzott össze New Yorkban 1849 elején, hogy a magyar szabadságharcban részt vegyen tudott Magyarországról. Csupán annyit, hogy egy kis nép élethalálharcáról van szó. Ez elegendőnek bizonyult számára. Mayne Reid a gyors elhatározások embere volt. Azonnal Washingtonba sietett, hogy engedélyt nyerjen egy Magyarországba induló önkéntes csoport megszervezésére. Mivel a közhangulat az Egyesült Államokban erősen Habsburg-ellenes volt, az engedélyt hamarosan megkapta. Azonkivül tudomást szerzett arról is, hogy Clayton külügyi államtitkár Ambrose Dudley Mannt, mint diplomáciai megbízottat Magyarországra akarja küldeni. Ami ezek után történt, olyan bámulatos, hogy még ma is szinte hihetetlennek tűnik fel. Nem egészen hat hét leforgása alatt több mint 300 önkéntes teljes harci felkészültségben állt készen arra, hogy Magyarországra induljon. Nagy részük a mexikói háború veteránja, Chapultepec hősének bajtársai. Samuel Colt, az általa feltalált és gyártott, a mexikói háborúban jól bevált revolverekből százat ajándékozott a légiónak, Commodore Moore pedig, saját kardjának adományozásával tisztelte meg Mayne Reid kapitányt. Érzelmeikben osztozott New York népe is, amelynek áldozatkészsége bőségesen fedezte az expedíció útiköltségeit. 1849. márciusa végén Mayne Reid légiója útra készen állt. Semmi sem hiányzott, csupán hajó. Azaz volt hajó, de csak Kalifornia felé. Végül is, több mint három hónapig tartó türelmetlen várakozás után, Mayne Reid a „Cambria” fedélzetén elindult Európa felé, de előbb helyet szerzett önkénteseinek egy két héttel később induló hajón. A „Cambria” július 10-én vetett horgonyt Liverpool kikötőjében, és így Mayne Reid időt nyert arra, hogy családját meglátogathassa Írországban. Onnan Londonba ment, ahol részt vett néhány, a magyar ügyet támogató népgyűlésen. Mayne Reid légióját Anglia népe kitörő lelkesedéssel fogadta. De még mielőtt az önkéntesek folytathatták volna útjukat Magyarországra, megérkezett a gyászos hír: augusztus 13-án Görgey letette a fegyvert Világosnál, így tehát a légió emberei — mi mást tehettek volna — eladták a mindenütt megcsodált revolvereiket, és a legelső hajóval visszatértek az Újvilágba. * Mayne Reid a magyar ügy lelkes támogatója maradt mindvégig. Amikor Kossuth Lajos Törökországból Southamptonba érkezett 1851. őszén, a fogadtatására összegyűltek között volt Mayne Reid kapitány is. Itt kezdődött közöttük az a bensőséges meleg barátság, amely csak a népszerű regényíró halálával ért véget. Jóllehet egyik könyve a másik után jelent meg, időt tudott magának szakítani arra, hogy Kossuth angol nyelven írt újságcikkeit és beszédeinek szövegét javítgassa. Kossuth észak-amerikai útjának előkészítésében Mayne Reidnek oroszlánrésze volt. Mayne Reid özvegye a múlt század végén közzéadott emlékirataiban megemlíti, hogy 1853-ban férje Kossuth Lajossal együtt Magyarországra akart menni, hogy részt vegyen egy küszöbönálló forradalmi mozgalomban. Valószínűleg a Mack-Figyelmessy szervezkedésről lehetett szó. Az osztrák titkosrendőrség londoni ügynökei azonban, megneszelték a dolgot, s így Mayne Reid kapitány és „titkára, James Watkins” útja meghiúsult. A legendás hírű Mayne Reid, akinek műveit öt világrész ifjúsága olvasta élvezettel sok évtizeden keresztül, 1883. október 22-én halt meg. Hírnevén kívül nem sok maradt utána; hatalmas vagyonát még életében szétosztotta a nincstelenek között. Hamvai a londoni Kensal Green temetőben nyugszanak. Kossuth Lajos örökségének leltározói bizonyára nem kis meglepetéssel vettek tudomást arról, hogy a turini remete könyvtárában Mayne Reid kapitány összes munkáit megtalálhatták. SZABÓ LÁSZLÓ (ARGENTINA) 14
