Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-07 / 5. szám

MERCUR1US VERIDICUS EX HUNGÁRIA.

Nitrid, ifi. Menfu Jugußt. I7&S*

I Error puricu* invafcrat primbm has "1 oraii ex moderoopnrHo, ad Arcon Verea-kö

/ inrto, qui nmen port mdiös cogmram rci ihtutn, ccpf tiique rdatione», [abnő re&dit, rebu* boc «odó fc ba__

J bcnahui: Poftqnim Hoftu ad extrema reda&o forobtio Leopoiduo foccnrrett couaoaeft, itató fuper Danubwa ponté eöqBc tnjeüó, incaapis Ards ÍWf caftra metatntcö, acfabmediam flmtin Vallom noftrum, ad Flamin» Vagi (inam pro confemoone po»'t»polkám, fnrioaó impera aggreffu*. ponqoJm infoit ara rét repetut, tmrái indem virtate Barom* A utUt Prtaji, Cobordom PedeÄnum Brigade«». repulf« cÖ, tim cxqoiGra fai emu dade, atexfi* qua® piarúrá. ac ftanbu* ÜBCiam. aliquot corrus adaveribos rcplcret, ac ad tegeodam occiforum numerum, cadcm ooöc ha marét. Quamvia verő dac* Ser»Tani* fccuriut quievítj ante xuronm fummi vi adonretur: ruhiiommúa ab aimiim-caMaaonem res etfcchi arait, cum a hit coma um optntone credanr, hoftem ci node mtcmecioncdckn potutlfe Aheroitáqne <be, nCÚ Leopoídinum itct funm dirtxit, ac ínüdiarum ocious, denuö io alteram Varfam ioadit, ac per ccrto* *äu* adcő fcharcr rcpf-dT«» eö, •t rám loanorca querere cogereiar, ac tancopcrő confinxkratur, ot fi bic deouó i Nofirmbut íaraftn ráfiét, ccnb cczúhs profliga tűni Ingerét ftnnc Aoftria; verum Deo aliter difpoacatc, inrcnbonera loam aficcvcat ac dóm mik* RAfcócziann* pradiun diftalk, Soft» dkium Fortmlro- Bra commcatu juvit, miíitéque prarűdiahö anxit, tanro fnrore in proxim>® Civicatem Gdgüi irruen*, ut cam rocam cum Arcé pulcberrima igiu dartr, ac pl ánba* Iocob* contra Cane Ham cnfi*, ne mendiciaquidem in. X. nododúo rqwtnparceret. Inrcrcá Excrana Nafta exrtam Hoftu á r*3e LeopolAna rnáé prrfolabatnr, quen at Generale* OGrcicoo^Kxeront ben* ordináram, hxfit űuuus tora* excTCirn* bofhls ma rfagii qaxrendo: iüebque hioc indc arilUado, ac none Morarám *er"*• »anc rmodum iter fumn dingcndo, magnó 6ing>ó Noflntr» rexa' xt ai conftriöum locum commodiprorat*.

A miac

GM«#»

1. II. Rákóczi Ferenc (Mányoki Adóm festménye)

2. Kurucok és labancok harca (Ismeretlen művész festménye)

3. A makovicai vár romjai; a zborói és az eperjesi Rákóczi kastélyok (19. századi rajzok)

4. A külföld tájékoztatására kibocsátott kuruc újság egy száma

5. Bercsényi Miklós (Ismeretlen művész festménye)

6. Turóc megye követeit levágják az ónodi országgyűlésen (egykorú metszet)

SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI

indított. Követei fölkeresték a svéd királyt, jártak a porosz és a dán királynál, tárgyaltak a lengyel országgyűléssel és a római pápával, de biztató szavakon kívül semmit sem kaptak. Senki sem kívánt a magyarok miatt szembekerülni a Habsburgokkal. Rákóczi megpróbált^ megnyerni a török Portát, de az sem állt kötélnek. Csupán az északi háborúban a svéd hadaktól szorongatott I. Péter orosz cár kötött vele titkos szövetséget, katonai haszna azonban ennek sem volt. A szabadságharc végül is magára maradt.

A Habsburg birodalom és Magyarország katonai erőviszonyai aránytalanok voltak. Rákóczi nagy erőfeszítéseket tett, hogy vitéz, de szervezett harchoz nem szokott katonáiból jól fölszerelt, fegyelmezett reguláris sereget formáljon, a fiatal kuruc haderő azonban még nem állta meg a próbát. A nagy csatákban alulmaradt. 1704 végén Nagyszombatnál, 1705-ben Zsibónál a kurucok elvesztették a csatát a császáriakkal szemben, pedig létszámfölényben voltak.

Mindez közrejátszott abban, hogy Rákóczi béketárgyalásokat kezdett a Habsburgokkal, előbb Gyöngyösön, majd Nagyszombatban. A közvetítők az angolok és a hollandok voltak, akik, mint a császár szövetségesei, jól tudták, mennyire hiányzik a nyugati hadszíntéren a Magyarországon harcoló mintegy 40 000 osztrák katona, s hogy mekkora segítséget jelentene a megbékült ország adója, és milyen nagy szükség volna a magyarországi újoncokra. Mint protestánsok, rokonszenveztek is a katolikus ellenreformáció ellen küzdő országgal. A tárgyalások hónapokon át folytak, de végül nem hoztak eredményt. A kurucok készek lettek volna Bécs uralma alá visszatérni, ha biztosítékot kapnak alkotmányos és vallási jogaik megtartására. A bécsi udvar azonban nem volt hajlandó elfogadni sem a külföldi hatalmak jótállását, sem az erdélyi fejedelemség önállóságát, amihez Rákóczi ragaszkodott. És bár az ország magára maradt a küzdelemben, Rákóczi fejedelem országépítő tevékenysége annyira megerősítette, hogy nem kellett bármilyen áron békülnie. Miután az 1707. évi ónodi országgyűlés megtörte a belső ellenzéket és detronizálta a Habsburgokat, a harc tovább folyt.

BENDA KALMAN

13