Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 5. szám
A Rákóczi-szabadságharc története Rákóczi Ferenc 1703. júniusában érkezett az északkeleti Kárpátok csúcsára, az ország határára. Mindössze néhány száz elkeseredett paraszt várta, Esze Tamás vezetésével. A hegyekből lezúduló sereg azonban naponként gyarapodott, néhány hét múlva már több ezer főből állt. A nemesség azonban, mely parasztlázadástól félt, a várakba zárkózott és ellenállt. Időbe telt, míg a paraszthadak mögött meglátták Rákóczit, s a paraszti követelések mellett a nemzetit is meghallották. 1703 őszén azután megindult a nemesség, majd a városok csatlakozása is. A parasztfölkelésből kibontakozott a nemzeti szabadságharc. Az év végére Rákóczi hadai már birtokukba vették a Felvidéket, az Alföld középső részét, s benyomultak a Dunántúlra és Erdélybe. A szabadságharc igen kedvező nemzetközi helyzetben indult. 1701-ben kitört a spanyol örökösödési háború néven ismert fegyveres küzdelem, amely Európa nyugati részét két táborra osztotta. A gazdag spanyol örökségért a francia Bourbonok és az osztrák Habsburgok egyaránt harcoltak. A tengeri hatalmak, Anglia és Hollandia Habsburg Lipótot támogatta, a bajor választófejedelem és a savoyai herceg pedig XIV. Lajos francia királyt. A Habsburgok hátában fegyvert fogott Magyarország természetes szövetségese volt a franciáknak, s Rákóczi a franciákkal való katonai együttműködésbe vetette fő reménységét. A szabadságharc első sikereire XIV. Lajos kapcsolatba lépett Rákóczival, még pénzbeli támogatást is folyósított számára, bár ez inkább csak jelképes volt. (Mintegy ötezer katona zsoldját fedezte, amikor a kuruc seregben már hetvenezren harcoltak.) A nyugati háború első évei francia sikereket hoztak. 1703 tavaszán a francia sereg a Duna mentén Bécs felé nyomult, miközben a kurucok keletről törtek a császárváros irányába. A császári udvar keserves heteket élt át: ha a két sereg egyesül és Bécs elesik, a Habsburg birodalom könynyen széthullik. A nagy remények azonban nem váltak valóra. A kurucok 1704 elejére már az osztrák határra értek, Miksa Emmánuel bajor választófejedelem, a francia sereg főparancsnoka azonban nem Bécs felé tört, hanem elkanyarodott Tirolba, s hónapokig tartó gerillaharcokba bonyolódott. Mire újra megindult, már az angol és a holland haderő is felsorakozott, s Savoyai Eugén és Marlborough herceg a höchstädti csatában megállította a francia előnyomulást. Ettől kezdve a franciák egyre hátráltak, az egyesülés meghiúsult, Bécs megmenekült. Rákóczi azt javasolta XIV. Lajosnak, hogy az Adriai-tengeren és Horvátországon át próbálják meg a közvetlen kapcsolatot megteremteni. Ez a terv sem sikerült, s a franciák támogatására egyre kevésbé lehetett számítani. A francia király súlyos helyzetében nem volt hajlandó rá, hogy elkötelezze magát a magyarok mellett, és nem kötött szövetséget Rákóczival, aki 1704 óta Erdély fejedelme, majd 1705 óta a szécsényi országgyűlés határozata értelmében Magyarország vezérlő fejedelme címet viselte. Rákóczi világosan látta, hogy ha a magyar ügyet nem sikerül európai üggyé tenni, ha a szabadságharc magára marad, akkor alig van reménye a győzelemre. Kiáltványokban tájékoztatta a külföldi közvéleményt a szabadságharc okáról és céljáról, s hogy ellensúlyozza Bécs hírverését, Mercurius Veridicus (Igazmondó Mercurius) címen latin nyelvű újságot 1 2 Történelmünk képekben 30. isiEnnci n HOZÓÉRT ÉS 0 SZABADSÁGÉRT 12
