Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-03-08 / 5. szám
[Mfe Közélet — diplomácia „A MA KÉRDÉSEIRE A MA EMBERÉNEK KELL VÁLASZOLNIA Púja Frigyes külügyminiszter tárgyalásokat folytatott Tokióban Gkita Szaburó japan külügyminiszterrel. Látogatása során felkereste Naganó Sigeót. a japán kereskedelmi és ipari kamara elnökét és Ohirn Maszajosi kormányfőt. % Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tudományos fórumát Hamburgban rendezték meg. 35 ország mintegy 400 tudósa vett részt rajta. A magyar küldöttséget Straub F. Brúnó akadémikus vezette. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a Magyarországhoz hasonló kis országok tudományos és műszaki ismereteiket csak nemzetközi együttműködés és információcsere révén tudják gyarapítani. Feltétlenül kívánatos számunkra, hogy az eddiginél is nagyobb területet fogjanak át a kormányközi megállapodások. A találkozó, hangsúlyozta. előmozdítja a tudósok nemzetközi együttműködését, s ez segíti az enyhülés, a béke és a biztonság fennmaradását Európában. * A Magyar Külügyi Intézet meghívására látogatást tett Budapesten Alfons Pawelczyk, a Német Szociáldemokrata Párt (SDP) parlamenti képviselője, a Bundestag külügyi és honvédelmi bizottságának tagja. A. Pawelczyk „Az NSZK biztonságpolitikája” címmel előadást és konzultációt tartott a külügyi intézetben. Az SDP képviselőjével véleménycserét folytatott Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője. Horn Gyula osztályvezető-helyettes és Nagy János külügyminiszter-helyettes. X megbeszéléseken az európai biztonság és együttműködés, a nemzetközi enyhülési politika időszerű kérdéseit érintették. * Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke vezetésével delegáció járt Geinfben, a környezetvédelmi kormánytanácsadók ülésén. * A magyar és a jugoszláv vízügyi szervek. államközi szerződéses együttműködésük alapján. idén megkezdik a Dráva árvízvédelmi rendszerének közös felújítását. * Az európai biztonság és együttműködés kérdéseit, valamint a két ország kapcsolatait áttekintő magyar—olasz fórumot tartottak Budapesten. Az olasz delegációt Angelo Maria Sanza keresztény-demokrata párti képviselő vezette, a tagjai pedig Michele Achilli szocialista párti képviselő, az európai és földközi-tengeri biztonság és együttműködés olasz bizottságának elnöke és Vittorio Orilia, az Olasz Kommunista Párt Külügyi osztályának munkatársa. A fórum résztvevői megállapították, az európai országoknak is lépéseket kell tenniük a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ha meg akarnám fogalmazni sűrítve Óvári Miklós: „Történelem, ideológia, kultúra” című most megjelent kötetének alapgondolatát, aligha találhatnék jellemzőbbet a fenti idézetnél. Ez az igény és buzdítás vonul végig a csaknem ötven hosszabb-rövidebb cikket, tanulmányt tartalmazó gyűjteményes kiadáson. Az első részben a szerző elemzi, hogy az egyes népek miként járulnak hozzá az általános emberi haladáshoz. „A hozzájárulás mértéke nem az ország vagy a nép nagyságától függ, hanem attól, hogy cselekedete mennyire áll összhangban a történelmi fejlődés fő irányával” — írja. A második és a harmadik rész (Hazafiság és nemzetköziség; Kulturális politika elméletben és gyakorlatban) éppen e gondolatmenet logikájának megfelelően azt vizsgálja, hogy hazai tapasztalataink milyen tanulságokkal — általánosakkal és különösekkel — szolgálnak. Egyebek között megállapítja: ..A szocialista társadalom felépítése hosszú és bonyolult történelmi folyamat. E folyamatot olyan általános törvényszerűségek jellemzik, amelyek a társadalmi, gazdasági, politikai, ideológiai élet fejlődésének legfontosabb közös, szükségszerű követelményeit foglalják magukban, a szocialista termelési mód kialakulását, fejlődését, továbbfejlődésének fő irányait tükrözik. E lényegi, közös vonásokon túl a szocialista országok belső fejlődésére. egymáshoz fűződő kapcsolataik jellegére rányomja bélyegét az is. hogy az egyes országok között lényeges különbségek is vannak a termelőerők fejlettségi színvonalában, a gazdaság struktúrájában, a lakosság társadalmi összetételében, a mozgalmi, történelmi hagyományokban. Ilyen körülmények között rendkívül fontos mind a nemzeti sajátosságok figyelembevétele, mind ezek összekapcsolása a szocialista fejlődés meghatározó, közös nemzetközi érdekeivel.” Korunk egyik legérzékenyebb kérdése a szocialista hazafiság tartalma. Lehet-e meghúzni úgy a határvonalakat, hogy ami azon belül van. az patriotizmus, de ami e végtelenül finom nyomvonalakat átlépi, az már nacionalizmus? Óvári Miklós a minden korban érvényes elemekből indul ki: a szülőföld szeretetéből, amibe beletartoznak az ország természeti szépségei és az emberi kéz alkotásai, a történelmi múlt becsülése, a haladó hagyományok ápolása, a lelkesítő forradalmi mozgalmak, tatár-, török-, németellenes honvédő küzdelmek és a nagy társadalmi reformokat végrehajtó államférfiak példája, mint I. Istváné, IV. Béláé, Róbert Károlyé. Mátyás királyé. A szocialista hazafiság ezekre épül. de nem reked meg a korábbi évszázadok gondolatainál. „A mi hazafiságunk elsősorban nem hátrafelé néz, hanem előretekint. Ezért hazaszeretetünk legfontosabb jellemzője az ország népének szeretete. s e nép érdekeinek következetes védelme, képviselete; annak a társadalmi rendnek szeretete. amelyet a dolgozó nép hozott létre. A hazafiság a mi viszonyaink között a szülőföld szeretetén túl, a haladó hagyományok ápolásán és megbecsülésén túl, tevékeny részvételt jelent a nemzet jövőjének formálásában, vagyis a szocializmus építésében. Ezért a mi hazafiságunk, szocialista hazafiság. A hazafiság tehát, nem pusztán érzelem. nem is csupán a gondolkodásmód egyik jellemzője, hanem mindenekelőtt tett a haza, a nép érdekében.” A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a nacionalizmus jelentkezésének a szocialista országokban nincsenek a társadalmi rendből fakadó objektív okai, de nem tagadja a jelenség létezését. A nacionalizmus maradványai nem tűnnek el egy csapásra, mihelyt elvesztik történelmi létjogosultságukat — állapítja meg. Az ideológia nem követi azonnal és automatikusan a társadalmi változásokat, A nacionalizmus ellen nem lehet harcolni puszta tagadással — írja. S a nacionalizmus elleni harc nem sérti az igazi nemzeti érzést. Egy másik tanulmány ideológiai kérdésekkel foglalkozik; például a szövetségi politika tartalmával. „Szövetségi politikánk nem önmagáért a szövetségért van. hanem azt a célt szolgálja, hogy népünk minden alkotó erejét összefogjuk nagy nemzeti célunk megvalósítása, a fejlett szocialista társadalom megteremtése érdekében.” A kötetben összegyűjtött cikkek es tanulmányok egy részről bizonyítják azt, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának irányelvei is hangsúlyoznak, iiogy a politika fő irányvonala változatlan. Másfelől viszont tükrözik az új problémákkal, jelenségekkel való állandó szembenézés szükségességét, azt a szellemi éberséget, amelyet kulturális politikánk egyik fő jellemzőjének és erejének tartunk. PETHÖ TIBOR BESZÉLGETÉS A NEMZETRŐL A képzeletbeli hajó Doverből Calais-ba tartott. A fedélzetre indulva a gondolataiba mélyedt ősz, szemüveges férfi összeütközött egy pincérrel és magyarul csúszott ki száján a bocsánatkérés. A mellette ballagó testes ember felkapta fejét a magyar szóra, és harsány örömmel szólította meg a szemüvegest: „Maga magyar? Én is az vagyok.” A messze hangzó szavakra hirtelen hátrafordult egy előttük haladó fiatalabb férfi és kissé idegen kiejtésű, de viszonylag jó magyarsággal csatlakozott a másik két utashoz. Meglepő volt a bemutatkozás: a szemüveges kezdte. „A nevem is Magyar. Magyar József vagyok, újságíró Budapestről.” A testes folytatta. „Fantasztikus. Engem is pontosan így hívnak. Akkor én Magyar II. vagyok, technikus a kanadai Torontóból.” A fiatalabb: „John Magyar, azaz Magyar III. közgazdász az USA-ból, Detroitból.” Ezekután kíséreljük meg követni a három Magyar beszélgetését. Pesti Magyar. A nevünk azonos, mindhárman magyarnak valljuk magunkat. Korra, testalkatra különbözünk és más-más országban élünk. Torontói Magyar. Én Kassáról vándoroltam ki a háború után. Detroiti Magyar. Én nem merném azt mondani, hogy kizárólagosan magyarnak vallom magam. Már az Államokban születtem, amerikai vagyok. De magyar is. Pesti Magyar. Kezd bonyolódni a dolog. Más a hazánk, a szülőföldünk. Detroiti Magyar. Lehet azt mondani, hogy egy nemzetből származunk? Torontói Magyar. Nem tudom. Azt olvastam nemrég, hogy az én szülőföldem egy szocialista nemzet része, ahol több nemzetiség él. Én tehát magyar nemzetiségből származom. Detroiti Magyar. Én meg az Amerikában élő magyar etnikcsoportból. Csak a pesti Magyar való a magyar nemzetből? Az apám ezt tagadná: ő azt mondja magáról, hogy hűséges amerikai állampolgár, de testestül-lelkestül az ezeréves magyar nemzet fia. Torontói Magyar. Mi a különbség nemzet és nemzetiség között? Pesti Magyar. Gáli Ernő, erdélyi író legutóbbi könyvében megfogalmazta, mi a nemzetiség. Elmondhatom? Torontói Magyar. Detroiti Magyar. Nagy érdeklődéssel várjuk. Pesti Magyar. „A nemzetiség számszerűleg kisebbség az állam lakosságának többségéhez viszonyítva. Tagjait egybekapcsolja a közös nyelv, a közös kultúra és a szélesen vett hagyomány ereje, valamint az együvétartozás tudata, amelyet a kollektív azonosság megőrzésére, fejlesztésére irányuló akarat egészít ki.” A magyar újságíró. aki idézte Gáli Ernőt, mindezekhez hozzákapcsolta egy szlovák szerző megjegyzését: „A nem-2
