Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-29 / 24. szám
1. Az idegfonál szerkezetét tükröző szobor a művész kertjében áll 2. Christina Kovács saját tervezésű ékszereivel 3. A művész, kezében az örök megújulást jelképező kisplasztikájával 4-5-6. Sarok-kompozició. A geometriai idomok a szemmagasságtól függően változtatják helyzetüket és jelentésüket 7. Ragasztott márványból készült az op-art stílusú kisplasztika 8. „Evolúció" - Brüsszeli Szépművészeti Múzeum A SZERZŐ FELVÉTELEI Virágneveink „Ami az mennyekben az egek alkotása, az a földön a kertek plántálása ... Az egek virági, a ragyogó és fénylő csillagok, a kertek csillagi a sok szép színben öltözött virágok. Ügyhogy nemcsak csillag virági vannak a mi földi egünknek, (hanem majd minden virágja csillag alakú. Hogy amint a forma hasonlatosságot mutat: úgy a hasonlatosság nem alább való nemességet” — kezdi 1664-ben Lippay János nagy művét, a Posoni kertet. A vadvirágokra is illenek ezek a szép szavak. A vadvirágok hatóanyagait régebben általánosan használták a népi orvoslásban, és újabban is fontos alapanyagai a gyári gyógyszereknek, kozmetikai cikkeknek. A parlagföldek zsugorodása, a monokultúrás gazdaságok kialakulása, s végül a vegyszeres gyomirtás miatt nem egy vadvirágot már a kipusztulás fenyeget. Nem egynek elfelejtjük a nevét is! Vajon hányán tudják még, hogyan kell a vasfüvet használni, vagy mire jó a beléndek? A legtöbb vadvirág nevét még ismerjük, de a név jelentését, utalásait már nemigen. Mivel nem használjuk, nem is örökítjük tovább. A vadvirágok nevei két fő forrásból táplálkoznak. Egy részük más népek nyelvéből került hozzánk. Ezeken már nem érezzük az idegen eredetet, mert hangalakjuk az átvétel után idomult nyelvünk rendszeréhez, belesimulnak ősi és belső keletkezésű szavaink rendjébe. A honfoglalás előtt került hozzánk néhány török virágnév, s az átvétel később sem szűnt meg: csalán, kökény, kikerics, kökörcsin. Szláv eredetű a galagonya, az iszalag, a szuIák és a lapu, haszonnövényeink közül a len és a mák. A gilisztaűző varádics (margitvirág) neve — az átadó nyelvben — különleges hiedelemre utal: úgy tartották, hogy képes visszaadni az érintetlenséget. A német nyelvből inkább a katonaélettel, az udvari szokásokkal és néhány, divattal kapcsolatos szót vettünk át, vadvirágneveink közül csak a bükköny osztrák-bajor eredetű. A latin virágnevek nagy része szakszóként került nyelvünkbe. így ismerkedtünk meg a violával és az ibolyával. Vannak olyan nevek, amelyeknél az átadó nyelvet nem lehet pontosan megállapítani. A mályva és a liliom a német és francia nyelv közvetítésével is kerülhetett hozzánk, bár eredetileg latin. A vadvirágnevek igazán jellegzetes és jelentős csoportja azonban a magyar nyelv különálló életében keletkezett. A szóösszetételből származó nevek a növény valamilyen jellegzetességét fejezik ki. így — ha nem is ismerjük őket —, a név alapján könnyen megkülönböztethetjük az oroszlánszájat a gólyaorrtól, a szívvirágot a papgallértól. A virág, a levél, a gyökér alakját gyakran hasonlítják emberi vagy állati testrészhez: mint a héjaköröm, csüngőszív, kakascímer esetében. Ez utóbbi még őrzi a „címer” régi „taréj” jelentését is. A hölgymái két szép kifejezést is rejt: a hölgy eredeti jelentése menyét, a mái pedig a mell változata. A név a virág világos színét mutatja. Igen -sok a hitvilágból táplálkozó név is. Az Isten abroszkája —, búzája —, a Jézus Krisztus koronája, paplanja —, szíve, a Mária cipője —, keze —, könnye az égieket a mindennapi környezetbe helyezi, abban feltalálja. A naiv hit, a bensőséges áhítat összekapcsolja a gyógyító, szép virágot Istennel, szentjeivel, de persze megjelennek az ördögök és a boszorkányok is: az elszabadult, szélgörgette tüskés növényt ördögszekérnek, ördöglovának, ördögcsokornak, boszorkánykeréknek nevezik. A nevek egy másik csoportja nem valamiféle külső tulajdonságra, hanem a növény hatására utal. A gyógyítandó testrészt, az orvoslandó bajt mutatják: szemvidítófű, fogasir, tüdőfű, kelésfű, reumagyökér. A mérgező hatást „kiolvashatjuk” a névből: a bolondító-, szédítő-, és főként a kutya- és farkas kezdetűek erősen mérgezők: szédítő vadóc, bolondító beléndek, ebzeller, kutyatej, far. kasrépa, farkasalma, farkasháj, farkasbors. Ezek a nevek, nemcsak magukról a virágokról árulkodnak. hanem az egykori névadókról, népi közösségükről is. KONCZ MARIA
