Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-29 / 24. szám
POTOTZKY ISTVÁN (USA) Az emlékülés részvevőinek egy része kutató közgazdász volt, mások a közgazdasági gyakorlatot képviselték. Ez utóbbiak közé tartozik Pototzky István, az egyesült államokbeli Norfolkból. E virginiai városkában működik vállalata, a Financial Consulting Service, amely 35 kis- és középvállalatnak ad gazdasági tanácsokat. Ezenkívül olajat kutató magántársulások szervezési-finanszírozási kérdéseivel is foglalkozik. Ez utóbbi témáról tartotta előadását. — Hol végezte iskoláit, és Amerikába kerülve hogyan alakult szakmai karrierje? — Pesten, majd Kolozsvárott tanultam közgazdaságtant. Tanulmányaim befejeztével a Községi Takarék alkalmazottja lettem, amely igen jó iskolának bizonyult számomra. A tizenkét év alatt, amit ott töltöttem, megfordultam az összes osztályon, és későbbi pályámon is sok hasznát vettem annak, hogy már itt megbíztak különböző vállalatok üzletmenetének ellenőrzésével. 1944-ben telepedtem le az Egyesült Államé’£>an. Sokáig egy alumínium ajú *t és ablakokat gyártó cégnél goztam. Tanácsadó pályám ,'ezdődött, hogy egy floridai vállalkozás felkért rá, próbáljak segíteni súlyos gazdasági gondjaik megoldásában. Elfogadtam az aji' .atukat, s megbízatásukat olyan sikerrel teljesítettem. hogy egymás után kaptam a hasonló feladatokat. De pár év elteltével beleuntam abba, hogy egyszer itt, máskor ott éljek, s így támadt az az ötletem, hogy tanácsadó vállalatot alapítok norfolki és környékbeli cégeknek. — Volt-e alkalma megismerni a mai Magyarországot, a mai magyar gazdasági életet? — Az elmúlt tizenkét év alatt négyszer jártam itthon, s a rokonság jóvoltából beutaztam Magyarországot. Ismereteimet e látogatásokból merítettem. Számomra azért is volt tanulságos a közgazdásztalálkozó, mert tapasztalataimat most összevethetem a szakemberek véleményével. SZABÓ-PELSŐCZI MIKLÓS (USA) Győrből Nagycenk felé haladunk. Szabó Pelsőczi Miklós szakértő szemmel tekintget az útmenti kukorica- és cukorrépatáblákra. Egy helyütt, ahol meglehetősen gazos a vetemény, megjegyzi: — Ilyet Magyarországon ritkán látni manapság. Ezt bizton állíthatom, mert a Bécs—Budapest utat rendszerint autóval teszem meg. Érdekel ugyanis, hogy mit és hogyan termesztenek. Értek hozzá valamit, mert agráregyetemet végeztem Budapesten. — Most pedig egy neves amerikai tőzsdecég gazdasági főtanácsadója, a nemzetközi pénzügyi helyzettel, a valutaárviszonyokkal, a fizetési rendszerrel foglalkozik. E témaköröket is érintette a Széchenyi Emlékülésen, s erről ad elő a Yale Egyetemen . . . — Már diákkoromban is elsősorban a mezőgazdaság társadalompolitikai vonatkozásai érdekeltek. 1946-ban a Kultuszminisztérium ösztöndíjával Dániába mentem, ahol a szövetkezeti rendszert tanulmányoztam. Innen Hollandiába, majd Svájcba vezetett az utam, ahol elvégeztem Genfben a diplomáciai szakot. Már az Egyesült Államokban kaptam meg — nemzetközi közgazdaságtanból — a harmadik diplomámat a Yale egyetemen. Egy nagy cukorvállalat közgazdasági kutatóosztályának lettem a vezetője kilenc éven át, aztán a Kennedy-kormány idején miniszteri tanácsos voltam cukorügyekben, ezt követően előző munkaadóm londoni irodájának vezetését vettem át, majd a Continental Grain kutatóosztályának vezetője, később aligazgatója lettem. Ezt követte — 1978-ban — jelenlegi munkahelyem és a Yale-i katedra. — Az emlékülésen, mint a Society for Applied Economics képviselője is bemutatkozott... — Ezt a tudományos társaságot három évvel ezelőtt én hívtam életre. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy az Egyesült Államokban — a hatalmas belső piac miatt — kevés ember érzékeli súlyának megfelelően a világgazdaság változásait, az új nemzetközi-gazdasági körülményeket. Tagságunkkal — New York-i vezető közgazdászokkal — ezekről a nemzetközi sorskérdésekről beszélgetünk. Évente egyszer a Yale egyetemen tartunk nagyobb összejövetelt, de havonta is találkozunk egy Emerging Issues — aktuális kérdések — című sorozat keretében. Elsőéves összejövetelünk a nemzetközi agrárgazdaság problémakörét tárgyalta, a következő évben a nemzetközi pénzügyi helyzettel foglalkoztunk, idei találkozónkat pedig a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatoknak szenteljük. —Tagságunk elfogadta témajavaslatomat, mert elismerték a kérdés megismerésének szemléletformáló jelentőségét, másrészt — mint üzletemberek — érdeklődnek a számukra eddig kevéssé ismert magyar piac iránt. — A Széchenyi Emlékülésen elsőként ön vetette föl egy budapesti közgazdasági kerekasztal megteremtésének gondolatát, amely folytatása lehetne a most elkezdett véleménycserének. Mivel foglalkozna ez a külföldön élő magyar és hazai közgazdászokból álló társaság? — Részletes témajavaslatom ugyan még nincs, ám néhány ötletemet azért elmondanám. E kerékasztal egyik előnye az lehetne, hogy ötvözné a különböző gazdasági rendszerekben szerzett tapasztalatokat, s így talán egy új gondolkodási rendszert tudnánk kiépíteni. Például a magán- és az állami kezdeményezések helyéről, szerepéről, a társadalmi jövedelemelosztás kérdéseiről. Vizsgálatra javasolnám azt a kérdést is, hogy egy gazdasági tényező — például az ár — megváltozásával — hogyan változik a többi gazdasági faktor. Foglalkozhatnánk a nemzetközi pénzügyi helyzettel is, valamint a fejlődő világgal való együttműködéssel. E téren Magyarországnak ideálisak az adottságai, mert gazdasági fejlődésének múltjából még élő emlékei vannak, ezért a fejlődő világ problémáihoz reálisabban tud közelíteni, ugyanakkor — elsősorban fejlett mezőgazdasága következtében — van is mit átadnia. Az a véleményem, hogy az említett témakörökkel kapcsolatosan, kimondottan előnyös körülmény, hogy különböző társadalmi berendezkedésű országokból jönnének össze. Szerintem ugyanis eljutottunk a tárgyilagosságnak ahhoz a fokához, hogy tapasztalatainkat, következtetéseinket őszintén össze tudjuk hasonlítani, s ebből mindenki számára hasznos következtetések származhatnak. RAY GYÖRGY (Anglia) Ray György, a londoni National Institute of Economic and Social Research tudományos munkatársa, korunk egyik legizgalmasabb kérdéséről, a nyersanyag- és energiatermelés kilátásairól tartott előadást a Széchenyi Emléknapok ülésén. — Kutatóintézetünket — amely voltaképpen magánintézet — a kormány finanszírozza, meg azok a bankok, vállalatok, melyek felhasználják előrejelzéseinket. Fő feladatunk ugyanis az, hogy elemezzük Anglia és a világ gazdaságát, valamint rendszeres időközönként mintegy két évre terjedő prognózist készítsünk. Specialitásunk, hogy részletes áttekintést készítünk a nyersanyag- és energiaárak, valamint az ellátás alakulásáról. — Az előrejelzés — mint erre ön is utalt előadásában — manapság meglehetősen kockázatos dolog .. . — A felhasználók nagy része akkor tekinti jónak anyagainkat, ha azok megfelelő bázist adnak saját rövidebb vagy hosszabb távú terveikhez. Ha a felhasználók egyetértenek logikánkkal, átveszik számainkat. Ha azonban valamiben eltér a felfogásuk, be tudják helyettesíteni a saját számaikat, miután elég részletesen közöljük a prognózis különböző összetevőit. — Sokan állítják, hogy a közgazdaság területén hasonló számban és hasonló sikerrel dolgoznak a külföldön élő magyar szakemberek, mint mondjuk a fizika vagy a matematika világában. Mi ennek az oka? — Ezt én is így látom, s azt hiszem, a magyarázat a magyar középiskolai oktatás hagyományosan magas színvonalában rejlik. Magam is emlékszem rá, hogy annak idején a kereskedelmi iskolában egyetemi szintű előadásokat hallgattunk. Az emlékülésen is érdekes volt látni, hogy a közgazdaságtan szinte minden ágában, világszerte tevékenykednek magyar szakemberek. 15
